The Henrietta's

David Whitcraft (USA)

Installation

This piece employs a self-reflexive system to generate sound based on the movements of robotic eggs in a contained area. Acrylic eggshells fitted with electro-gyroscopes undulate under the close watch of a video camera in the ceiling. Custom computer vision and tracking software analyses the incoming video signal to determine the location of each eggshell. When met with software programming the random gyration of the eggshells evolve beyond senseless data roaming in a contained space; they establish a relationship with the space that links them to the generative process of random sound forms. When the software detects a collision between the two eggshells, it triggers a loud crashing sound to be played through speakers in the ceiling. The artificiality of the crash married to the physicality of the eggshells in space communicates an art process that disrupts our daily cognitive associations. With a strain of minimalist influence the piece reduces and isolates the essential juncture where code meets materiality in the process of creating a new aesthetic experience. Furthermore, the aesthetic experience offered by the interaction of the eggshells hints towards the potential of code materializing concrete organic structures.

video

A bekerített terület

Installáció

Ez a mű egy önreflexív rendszeren alapul, amely hangmintákat generál robottojások mozgása alapján egy kicsi, körülhatárolt területen belül. Az akril tojáshéjak elektromos gyro-állványokon mozogva hullámzanak egy mennyezetre erősített videó kamera alatt és egy egyedi tervezésű számítógépes érzékelő és követő szoftver a bejövő videójel alapján állapítja meg az egyes tojások térbeli helyzetét. A robotkarok látszólag összevissza, cél nélküli mozgásába a szoftver utasításai visznek rendszert: a gyro-állványok párbszédbe kezdenek a térrel, illetve maguk is egy generatív hangképző eszközzé alakulnak, ugyanis amikor a rendszer érzékeli, hogy két tojás összeütközik, a mennyezetre erősített hangszórókból éles csattanás hallatszik.
A mesterséges, generatív ütközés-hang és a tojáshéjak fizikai-térbeli valósága egy olyan művészi folyamat keretét adják meg, amely a berögzült, mindennapi kognitív asszociációs rendszerünket próbálja kikezdeni. Az alkotó, azzal, hogy csak minimálisan avatkozik bele a mű elkészítési folyamatába, azt kutatja, milyen új típusú esztétikai tapasztalat jön létre az absztrakt matematikai kód és a kézzelfogható anyag kölcsönhatásakor, egyesülésékor. Véleménye szerint művében a két jelenség közötti határvonal eltűnik, izolálódik és a mű által nyújtott esztétikai tapasztalat - a tojáshéjak egymással való interakciója - pedig felveti annak a lehetőségét, hogy kódokból konkrét szerves struktúrákat tudunk létrehozni.

/fordította: Fuchs Péter/