Ashby's Grandmother's Footsteps

Alice Eldridge (UK)

Generative Audio Installation

In its focus on the creation of a process, Generative art brings attention to the temporal nature of all art making and begins to blur the boundaries often drawn between static art forms such as painting and sculpture and time-based forms such as film and music. Goethe's famous description of 'architecture as frozen music' plays on this distinction. But whilst the great stone edifices that inspired Goethe's analogy are indefatigably static, our experience of architecture is irrefutably dynamic, being generated as we pick an individual path through the architect-designed catacombs of whatever building we happen to be passing through.

In designing a building then, the architect designs the static structure as a whole, but must consider the impact these structures have as they are experienced dynamically according to the visitors' wanderings. This provides a useful analogy for understanding the creative challenge in digital generative art: the system designer creates a formal system - static in its text form - by considering users' experiential trajectories through the state space it affords.

Ashby's grandmother's footsteps is a generative audio installation that plays on this analogy. Framed as a childhood game, the visitor enters a darkened corridor, from the back of which emanates the familiar but unidentifiable timbre of bowed metal. Visitors' progressions along the tunnel create significant harmonic changes: explorations of the harmonic space then are achieved by exploring the physical space. The room could be compared to a large polyphonic Theremin. Whereas 'grandmother-sized' footsteps are needed in the children's game so as to not make a noise and get caught out, here large or sudden movements are detected and disturb the audio control system causing a SCREECH that inhibits further advance.

The piece works by using motion detection software, operating on an IR video feed, to parameterize a homeostatic network. The outputs of this network are used to control the playback speed - and thus harmonic content - of pre-recorded samples. The system is modeled on the machine made by Cybernetician Ross Ashby of the same name, which he built to illustrate how machines could be at once fully deterministic yet adaptive. Like all homeostatic processes, the system re-organizes internally to maintain stability in the face of environmental change. This is achieved in this implementation by re-randomising the weighted connections in the system, effectively creating a new state space each time it is disturbed by a visitor.

Ashby's Grandmother's Footsteps (3:24)

It Didn’t Happen At Lan Franchis (3:18)

Ashby nagymamájának lépései

Generatív hanginstalláció

A Generative-art arra próbálja felhívni a figyelmet, - azáltal, hogy az alkotási folyamatot állítja vizsgálódásának középpontjába -, hogy a művészeti alkotótevékenység során egyre inkább elmosódnak a határvonalak az olyan statikusnak számító művészeti ágak, mint a festészet vagy a szobrászat, illetve az idő alapú kifejezési formák - mint amilyen a zene vagy a film - között.
Goethe híres aforizmája, miszerint „Az építészet kőbe fagyott muzsika” is erre a megkülönböztetésre játszik.
Ugyanakkor, amíg azok a tiszteletet parancsoló, méltóságteljes épületek és antik romok, amelyek Goethe ezen analógiáját inspirálták, egészen nyilvánvalóan statikusak voltak, a mi építészeti tapasztalataink pedig már minden kétséget kizáróan dinamikusak, hiszen ha ma belépünk egy mai épületbe, voltaképpen minden egyes alkalommal saját egyéni utunkat rójuk egy építész által tervezett útvesztőben.

Ma, ha egy építész tervez egy épületet, nem csak az épület statikus vázát kell, hogy megszerkessze, hanem azt a hatást is figyelembe kell, hogy vegye, amit az épület szerkezete gyakorol majd a benne tévelygő, a teret dinamikusan befogadó, tapasztaló látogatókra. Ezen építészeti példa segítségével könnyebben megérthetjük, milyen kihívásokkal kell megküzdenie a Digitális Generatív művészetnek: a Rendszertervező (system designer) csak egy rendszer alapjait rakja le - amely a maga leíró, az alkotás határait kijelölő formájában statikus - és a felhasználók kísérletező kedvére hagyja, hogyan lakják be a teret.

Ezen az elven alapul az 'Ashby nagymamájának lépései' című generatív hanginstalláció is. A mű úgy van installálva, mintha egy gyermekjáték elkülönített tere volna: egy elsötétített folyosóba lép a látogató, amelynek távoli végéből kivehetetlen, de mégis ismerős, - mintha apró fémtárgyak verődnének egymásnak - hangok hallatszanak.
Ahogy a látogató egyre jobban halad előre a mesterséges alagútban, a hangok nagy mértékben változnak: azáltal tárjuk fel az installáció belső-harmonikus tereit, hogy fokozatosan felfedezzük milyen viszonyban van az a fizikai térrel.
Az egész termet úgy lehetne a leginkább elképzelni mintha egy hatalmas Theremin volna. És ebben a 'gyermeki' léptékű játékban a nagyi óvatos lépéseire van szükségünk, óvatosan kell lopakodnunk, nehogy meghallja a rendszer lépteinket, ugyanis ebben a térben a nagyon széles vagy hirtelen mozdulatok túlterhelik a detektorokat, amelyek ezáltal éles, sivító hangot adnak ki, mintegy megállítva ezzel a látogatót.

Ez az önfeltartó rendszer úgy működik, hogy az installáció infravörös jeleket rögzít egy videoszalagra, amelyet aztán egy mozgásérzékelő software érzelmez. A rendszer által feldolgozott adatok vezérlik az előre felvett hangminták lejátszási sebességét, illetve a rendszer egészéhez viszonyított hangzását. A rendszer modelljéül egy, az ismert kibernetikus (Ross Ashby) által szerkesztett hasonló gépezet szolgált, amellyel Ashby azt akarta bizonyítani, hogy a gépek képesek egyszerre előre meghatározottn és ugyanakkor a környezeti változásokhoz teljesen alkalmazkodóan is viselkedni.
Mint minden önfenntartó, önkiegészítő rendszer, ez is, ha külső hatás éri, újjászervezi belső struktúráját, miközben megmarad belső stabilitása. Ezt úgy éri el, hogy a belső, súlyozott kapcsolati háló minden egyes alkalommal, amikor a látogató megmozdul, véletlenszerűen újrarendezi magát, evvel gyakorlatilag folyamatosan új térstruktúramodelleket hozva éltre.

/fordította: Fuchs Péter/