Digital Synaesthesia

Christy Matson (USA)

Installation (hand weavings and sound)

Digital Synaesthesia is an interactive installation of hand weavings and sound. The weavings are structurally created through the sampling of sound frequencies and are woven with a copper weft. Weaving with copper allows the cloth to act as functioning antennae. An electronic circuit measures changes in electro-magnetic frequencies as a viewer's body comes into immediate proximity with the cloth (similar to a Theremin). The circuit communicates the changing frequencies to a nearby computer, which interprets this fluctuation as pure frequency tones. These sounds are played back to the viewer, in real time, through speakers mounted next to the weavings. Human scale weavings for this installation (~165cm tall) are particularly responsive to a viewer's physical presence. The viewer becomes a performer, involved in a very physical, embodied experience with the work. Because the technological interface is a woven piece of cloth it offers a level of familiarity regardless of the viewer's level of experience with technology. The generative component of Digital Synaesthesia relates specifically to the patterning and structure of the hand woven cloth. I have established a system to create a matrix of ones and zeros based on frequency samples of an audio recording of the loom while weaving. The matrix corresponds in pixel size to the number of threads on the loom I am using. 44,100 pixels represent one second of the recording or ~4cm of woven cloth. Patterns emerge as the sound loops over and over. This work explores the possibility that, through digital technology, the intangible quality of sound can be translated into the physical structure of cloth.

Digitális szintesztézia

Installáció (kézi szövés és hang)

A Digitális Szinesztézia egy installáció, amely hangmintákból és kézzel készített szövetekből áll. A szövetek rézzel lettek megerősítve, hogy egyben antennaként is funkcionáljanak és mintázatuk úgy lett kialakítva, hogy megfeleljenek a hallható hangfrekvenciáknak. Egy, a ruhába integrált áramkör érzékeli - hasonlóan a Thereminhez -, ahogyan a ruhák körüli elektromágneses mező megváltozik, ha például emberi test kerül a közelébe. Az áramkör elküldi az adatokat - a mágneses frekvenciaváltozásokat - a közelben található számítógépnek, amely tiszta hangszínekké alakítja át azokat, és a hangokat egy szintén a ruhák közelében található hangszóró valós időben játssza vissza a nézőnek. Az ember méretű, (körülbelül 165 cm magas) szövetdarabok felületükkel különösen jól érzékelik a néző fizikai jelenlétét. Maga a néző egy nagyon intenzív, belsőséges kapcsolatba kerül a művel, ő maga válik előadóvá, hiszen maga a technikai kezelőfelület, - egy szőttes, vagy ruha - ismerős, így könnyen kezelhető eszköz bárki számára, függetlenül attól, milyen ismeretekkel rendelkezik a műről, illetve a művet felépítő technológiáról. „A Digitális Szinesztézia generatív komponense a kézzel szőtt ruha mintázatában és felépítésében hangsúlyos. Hangszalagra rögzítettem a szövőszék hangját, amelyet aztán egyesekből és nullákból álló matematikai mátrix segítségével önálló hangrendszerbe szerveztem. A mátrixban a szövőszék által felhasznált szálak mennyiségét vettem figyelembe: négy centiméter anyag körülbelül 44,100 pixelnek felel meg, illetve 1 másodpercnek a hangfelvételen.
Ahányszor a hangminták hurkokat írnak le, újabb és újabb mintázatok képződnek. Ez a munkám azt kutatja, lehetséges-e a digitális technológia segítségével a hang nagyon nehezen meghatározható, megfogható természetét egy olyan összetett fizikai hordozóban manifesztálni, mint amilyen egy ruha.”

/fordította: Fuchs Péter/