A mű címét Ross Ashbynek, a kibernetika egyik alapító atyjának nagymamája, illetve a professzor hasonló nevű hálózati önfenntartó makettje ihlette. A Nagymama - ez esetben a látogató - feladata az, hogy a mű terében óvatosan, körültekintően közlekedjen, ne zavarja meg annak fejlődését, nyugalmát.
A művészpáros szerint a hangszer nem "csak "zongora, hegedű vagy dob, hanem ember, anyag, véletlen, permutálás, előadó, közönség és megszeghetetlen szabály, azaz, szinte végtelen lehetőségek tárháza. Matematikai algoritmusokon alapuló rendszerük szétszedi, csoportosítja, majd újra összerakja a hangzást, hogy evvel segítse azok munkáját, akik elengedhetetlen feltételei a zenei előadásnak: az előadóét, hangszeréét, és a közönségét.
"Nincs olyan, hogy stabil állapot, mindig minden változik.
"A mű emberméretű, körülbelül 165 cm magas, speciális technikával szőtt lepedőkből áll, amelyeket megérintve a befogadó maga válik a zenei mű előadójává."
"A mű voltaképpen egy ön-reflexív rendszer, amely egy körbezárt területen lévő robottojások mozgását alakítja át hangeffektusokká (...) a tojások egymással való interakciója arra enged következtetni, ha még csak esztétikai tapasztalat szintjén is, hogy természetes rendszerek mégiscsak modellezhetőek számokkal. [bővebben]
"A faktura egy olyan videó-munka, amely virtuális környezetek egész sorát járja be, hogy bemutassa a formák és texturák világának végtelen variációs lehetőségeit. (...) a mű kilenc perces időintervallumban teljesedik ki, és néző számára egy időtlen, állandóan változó, sőt talán azt is mondhatjuk, dezorientáló tapasztalás lehetőségét nyújtva..." [bővebben]
"Miközben egyre mélyebben merültem el kutatásaimban az evolúciós programozási módszerek területén, illetve számítógépes grafikai megjelenítésbeli alkalmazhatóságukban, kidolgoztam egy evolúciós alaprendszert, amely következetes grafikai felületeket emel ki a látszólag teljes káoszból..." [bővebben]
"Ez a mű, amely tudomány és művészet határterületeit kutatja, azon a előítéleten, vagy inkább tudományos hipotézisen alapul, hogy az emberi koreográfus gyakorlatilag szükségtelen. Ugyanis, a koreográfus feladata mindössze annyi, hogy létrehozzon és átalakítson mozgásszekvenciákat. (...) Másképpen szólva, azt akarjuk megmutatni, hogyan képes számítógép, emberi lény és bakteriális életforma együttdolgozni, közös műalkotást létrehozni." [bővebben]
"Egy evolúciós művészeti módszert fejlesztettem ki, mely egy minta-szerkezet pool-t használ, ahol az egyedeknek egy-egy kép felel meg. .... A kiválasztott kép-egyedek matematikai szimmetria-műveletekkel lettek átalakítva.... Az így generált képek a minta-mémek, melyek a következő generációnál a kép-egyedek új kombinációját eredményezhetik. ..." [bővebben]
"a Fa.Növesztés projekt egy év munkáját mutatja be, amelynek célja algoritmus-fák növesztése volt. Kizárólag egyszerű matematikai kódok által vezérelve, négy fa indult növekedésnek.... a végeredményt aztán nagy méretű digitális nyomatokon jelenítették meg." [bővebben]
"A nézők közreműködésével jön létre a 'Megérinthető Hang'. Először is, a hallgatóság megérintheti a virtuális szövetet, érezheti, ahogyan a textildarabok újabb és újabb mintákba rendeződnek, másodszor pedig a hangokból álló szövetből a mű élő zenei előadást sző...." [bővebben]
"Több mint tizenöt éve kutatom, hogyan tudhatnánk egyszerű, ismétlődő folyamatokat algoritmusok és számítógépek segítségével modellezni... Azok, a számomra már kész, irracionális tényként elfogadott környezetek, amelyek mintegy véletlenszerűen körülhatárolnak - és amelyeket talán én magam, magunk alakítunk, mintha sok mindenben az Ausztráliai bennszülöttek dalaihoz hasonlítanának ....
Ron Herrema műve a mesterséges és a természetes közötti határvonalat kutatja, illetve azt, hol, hogyan írható le matematikai algoritmusokkal a zene, mi az emberi beavatkozás azon minimuma egy önfenntartó matematikai képlet szerkezetébe, amelynek átalakító munkáját képesek vagyunk zeneként értelmezni.
Olyan festményt képzeljünk el, amely figyel, követ, gondolkodik, megállapít, és végül megváltozik, át és újjáalakul. Ahogyan a látogatók elhaladnak a festmények előtt, azok a mozgásból, hangból és egyéb együtthatókból újabb és újabb formákat vesznek fel. A modernista absztrakció, csak a kötelező unalomfaktor nélkül. Végre egy kép, amely minden látogatónak más arcát mutatja. Sőt, nem a látogató megy a festményhez, hanem az nézi meg magának a látogatót. Ránéz, végigméri, méltatja, majd unottan elfordul.
A Hangszínkezelő automata egy netrádió-adás részét képezte, amelyben a műsorok szerkesztői valamennyien generatív eljárással dolgozó művészek és programozók voltak. A művész csak egy alapképletet ad meg ebben a munkában, amely aztán önműködően végzi a rendelkezésre álló zenei elemek permutációját és kombinációját. Csakhogy a képlet nem csak matematikai együtthatókkal dolgozik, hanem igyekszik minél több környezeti hatást tényezőt - térbeli elhelyezkedés, napszak, külső időjárás, stb - kombinálni a zenei hangzással, a minél holisztikusabb végeredmény érdekében. [bővebben]
Az ausztrál művész olyan programot hozott létre, amely apró, pontszerű, a képernyő síkjában önálló helyváltoztatásra képes "lényeket" produkál. A lények primitív, a hangyákhoz hasonló koloniákba próbálnak szerveződni, azaz egymáshoz viszonyítva illetve kooperatívan hajtják végre mozgásaikat, tervezik további útvonalukat, miközben a hangyavárakhoz hasonlatos szerkezeteket rajzolnak apró nyomaikkal a képernyőkön. [bővebben]
A mű címét Nam June Paik 1965-ös kiáltványából kölcsönözte a szerzőpáros.
A pingponglabdát négy ventilátor fújdogálja egy asztalon össze-vissza. A labda mozgását egyfelől a az asztalon elfoglalt pozíciója határozza meg - azaz a saját maga ura, másfelől a címadó ősi Krk-szigeti horvát népdal két verssorához híven, egy másik láthatatlan külső tényező, ami nem más, mint a népdal maga. Ugyanis a ventilátorok forgási sebességét a népdal dallama szabályozza... [bővebben]
Az amerikai művész véletlenszerű hangmintákból, mobiltelefonok mesterséges hangjaiból, az egér vagy a billentyűzet semleges hanghatásaiból, vagy ipari és háztartási gépek hangeffektusaiból dolgozik.
2006 | EvoMUSART | Artpool | kereső
|