munkák > Brückner János - részletek 1 - 2 - 3 - 4 > Gosztola Kitti >
Brückner János: „Az emberi méltóság az utolsó pillanatig megőrizhető”
Számomra a hangzó szöveg alapvetően reklámszöveg, ezért a reklámot, mint önállóan létező világot kezdtem el vizsgálni, s ezzel igyekszem egy teljesen más tapasztalatot párhuzamba állítani. A szövegben többször, fókuszpontban elhangzó mondatot emeltem ki: „Az emberi méltóság az utolsó pillanatig megőrizhető!” Ez is, mint a többi, eredeti kontextusából kiragadott mondat, azonban a többitől különbözik abban, hogy erős érzelmi hatást és ironikus jelentést hordoz új közegében. Vagyis nem arra hívja fel megnyugtatólag a figyelmet, hogy az emberi méltóság (ténylegesen) megőrizhető, hanem pont ennek kétséges mivoltára. A párhuzam egyik fele tehát a reklám önálló világa (ahogyan az mindennapos tapasztalatként megjelenik), a másik pedig az öregség, az elesettség, a nincstelenség, az emberi méltóság teljes nélkülözése (szintén mint mindennapos tapasztalat). Ami e két tapasztalatban közös az az a befogadási stratégia, ahogy ezt a kettőt kezeljük: állításom szerint ugyanis mindkettőt pszeudo-nak, nemlétezőnek tekintjük a napi gyakorlat során. E gondolat vizuális megjelenítése a következőképpen néz ki: egy (általam készített) szociofotót összemontírozok egy reklámszituációval (pl. boldog, mosolygós ember arca), és ezt kinyomtatom 60x100 cm-es méretben, ami a kisméretű reklámplakát mérete. Ebből csinálok egy több darabból álló sorozatott, melynek első darabján megjelenik a felirat: „Az emberi méltóság az utolsó pillanatig megőrizhető”, olyan módon, hogy a felirat anyaga tükörből legyen, ezáltal a néző maga is megjelenik a képen. (A fotókollázst fóliára nyomtatva ragasztom rá a tükörre, így jelenik meg a két valóság egyszerre: a reklám és szocio-világ illetve maga a néző, a saját aktualitásában.) A sorozat utolsó darabja ugyancsak a reklám működésére utal: egy szintén 60x100 cm-es tükörre ráfóliázom a teljes elhangzó szöveget, melynek bizonyos szavait betűtípussal ill. – mérettel kiemelem, így hozva létre új szövegfókuszokat és jelentéseket, a néző képmására montírozott szövegben.
A kiállítás koncepciója szerint a kiállítótérben folyamatosan egy végtelenített szöveges hangfelvétel szól és minden munka ehhez kapcsolódik. A látogató számára a vizuális művek megértéséhez – szokatlan módon – ez az audio-vezérfonal jelenti a kulcsot.
A résztvevők a Magyar Képzőművészeti Egyetem Radák Eszter és Maurer Dóra osztályának diákjai: Antal László, Bereczki Kata, Béres Pálma, Bodolóczki Linda, Bolla Rita, Brückner János, Csábi Ádám, Gosztola Kitti, Gyalog Eszter, Gyimesi Andrea, Hegedűs Anett, Hollós Ádám, Kendra Bea, Kroó Anita, Lakatos Áron, Maries István, Nádas Eszter, Nemes Márton, Peternák Anna, Takács Róbert, Tóth Angelika, Tóth Anna, Vasvári Márta, Zakar Viktória
