Maries István: Anyád!
Nem szorosan kapcsolódtam a szöveghez, szövegrészekhez, melyek elhangzanak, inkább a reklám alapvető sémáira építettem.
Azokra a sémákra gondolok, melyekkel a hirdetők verbális és vizuális formában operálnak.
Például az, hogy megjelenjen az elégedett vásárló, aki felcsillanó szemmel hirdeti, hogy a hétköznapi emberek számára is hozzáférhetők az amfetamin-származékok, melyek méltó módon jelennek meg a pasztőrözött tej dobozán.
Magát a festményt a nyolcvanas-kilencvenes évek gyermek képregényén lévő reklámrészletekhez igazítottam.
A kiállítás koncepciója szerint a kiállítótérben folyamatosan egy végtelenített szöveges hangfelvétel szól és minden munka ehhez kapcsolódik. A látogató számára a vizuális művek megértéséhez – szokatlan módon – ez az audio-vezérfonal jelenti a kulcsot.
A résztvevők a Magyar Képzőművészeti Egyetem Radák Eszter és Maurer Dóra osztályának diákjai: Antal László, Bereczki Kata, Béres Pálma, Bodolóczki Linda, Bolla Rita, Brückner János, Csábi Ádám, Gosztola Kitti, Gyalog Eszter, Gyimesi Andrea, Hegedűs Anett, Hollós Ádám, Kendra Bea, Kroó Anita, Lakatos Áron, Maries István, Nádas Eszter, Nemes Márton, Peternák Anna, Takács Róbert, Tóth Angelika, Tóth Anna, Vasvári Márta, Zakar Viktória
