[english]



Az Artpool esemény előtörténete

Öt tanítással töltött év után (ott ragadt rám a Banana név), a ’60-as évek végén kezdtem “művészeti karrierembe”, batikolt ruhákra és faliszőnyegekre specializálódva. Néhány éven keresztül hosszú órákat töltöttem ezzel a munkával, de mivel kereslet alig akadt rá, úgy döntöttem nem készítek több “művészeti terméket”, és keresni kezdtem kreativitásom kifejezésének kielégítőbb módjait. Így jutottam el arra pontra, hogy Victoria város bolondjának nyílvánítsam magam, és olyan eseményeket szervezzek, melyek bevonják a közönséget a kreatív folyamatokba. Ekkor kezdtem el kiadni a hírlevelemet, a Banana Raget, aminek köszönhetően összeköttetésbe kerültem a Nemzetközi Mail-Art Networkkel (a hálózattal).

A hálózat nyitottsága és fogékonysága ösztönző erővel hatott rám, miközben a "falu bolondjaként" jó sok eseményt szerveztem Victoria városában, és tudatosan vállaltam ennek nehézségeit. Egyévnyi ingyen végzett önkéntesség után kifáradtam és úgy döntöttem máshol fejtem ki erőfeszítéseimet. Hogy kiderítsem hová mozdulhatnék, útnak indultam egy otthonommá varázsolt mikrobusszal, hogy meglátogassam mail-art barátaimat az USÁ-ban. A nyugati parton, San Franciscoval, Berkeley-vel és Oaklanddal kezdtem, ahol több mint egy tucat olyan mail-art művész élt, aki lelkesedett azért, hogy nyilvános eseményeket szervezzen velem; világossá vált, hogy San Francisco lesz az új otthonom.
A SF Bay Guardian újságnál kezdtem el dolgozni, ahol lehetőségem nyílt arra, hogy az apróhírdetések rovatában üresen maradt helyeket banán hírekkel és felhívásokkal töltsem meg, Bananológiai okleveleket ajánlva azoknak, akik anyagokat küldenének; meglepetésemre csak úgy áradtak az anyagok. Az újságnál ellen-kultúrában mozgó emberek dolgoztak, beleértve a kiadót is, így amikor megrendeztem az első Kolombusz Napi Parádémat 1974 őszén az egész szerkesztőség (sokan másokkal, akik válaszoltak apróhírdetéseimre) jelmezben jelent meg, felkészülve a banán osztásra, illetve a bolondos banán köszöntés gyakorlására a parádé teljes útvonala alatt.
Felhasználva egy csoportképet a ’74-es felvonulásomról, a Guardian meghírdette az 1975-ös Banán Olimpiámat, [Banana Olympics] rám szánva az újság teljes utolsó oldalát, ahol az események részleteit közölték (köztük egy zenei versennyel, illetve a jelentkezési lapokkal). Ez a bolondok napjai esemény, ami egy vasárnap délután került megrendezésre az Embarcadero téren, hatalmas siker volt több mint 100 résztvevővel.

1974-ben adtam ki a VILE magazin első számát, a LIFE és egy művészfolyóirat, a FILE paródiáját, miután a FILE a mail-artot becsmérlő, megtagadó megjegyzéseket közölt, jóllehet korábban még ünnepelte azt. A VILE kiadásakor az motivált engem, hogy a mail-art művészek számára létrehozzak egy fórumot, ahol közölhetik munkáikat, amelyek egyúttal dokumentálódnak is. Az Irodalmi Folyóiratok Koordináló Tanácsának [Coordinating Council of Literary Magazines] segítségével ez meg is valósult. Az első három szám kiadása után a továbbiak szerkesztését Bill Gaglionéval számonként váltogattuk, aki más formátumokkal kísérletezett, de folytatta a mail-art dokumentálását.

Másik munkaterületem, mely a San Francisco öböl-környéki dadaistákkal való kollaborációm során alakult ki, a dada hangköltészeti és az olasz futurista szintézis performanszok lettek. Ezeket a performanszokat Ukiahtól (északon) San Diegoig (délen) mutattuk be egyetemeken, könyvvásárokon és olyan művészeti fesztiválokon, melyeket mail-art művészek szerveztek, illetve a La Mamelle művészeti központ San Franciscoban. Az olasz mail-art művészt, Cavellinit ünnepeltük az 1979-es Kolumbusz napi parádémon, aki személyesen vett részt az Inter-Dada ’80 Fesztiválon Ukiahban, San Franciscoban és Los Angelesben.
1978 szeptemberétől decemberig volt élettársammal, Gaglioneval 29 futurista zenei performanszot (és egy filmet a ’75-ös Banán Olimpiáról) mutattunk be 13 európai országban, többek között Kelet és Nyugat Berlinben, Lengyelországban és Magyarországon.

1979-ben meghívták előadni Gaglionéval közös futurista műsorunkat egy vancouveri fesztiválra; ennek kapcsán hívtak meg, hogy szervezzem meg az 1980-as Banán Olimpiát a Surrey Art Galériában, Vancouver külvárosában. Ottlétemkor találkoztam egy kanadai tanácsi tisztségviselővel, aki javasolta, hogy szervezzek turnét a futurista programunkból, amit a tanács finanszírozott. Azon az őszön egy kibővített műsort mutattunk be A jövő felé [Toward the Future] címmel 14 városban Kanada egyik partjától a másikig.

1981-ben visszaköltöztem Kanadába és kiadtam a VILE utolsó számát (About VILE) a kanadai tanács támogatásával, majd folytattam a Banana Rag kiadását. A ’70-es években a mail art cserékkel és folyamatokkal összefüggésben készítettem néhány művészbélyeg-lapot. Kanadába való visszatérésem, nyomdai gyakornoki munkám és a mail-art művész Ed Varney-val és Jas Felterrel való kapcsolatom után még több művészbélyeget kezdtem el gyártani, ezek közül az 1986-os Európa turnémról megemlékező 15 lapos sorozatot emelném ki. Aztán 1989-ben, mikor szereztem egy antik, de működő Rosbak perforálógépet, belevágtam a kooperációs International Art Post (IAP) kiadásába: elérhető áron kezdtünk el színes, enyvezett (ragasztós hátú) és perforált bélyegeket gyártani a hálózat művészei számára. Az IAP még ma is működik, már 21 éve publikál. Ezt a kezdeményezést folytattam, amikor 1991-ben a Banana Raget átalakítottam hálózati hírlevéllé Artistamp News (ASN) néven, dokumentálandó a művészbélyeg egyre gyorsabban táguló világát. Nyolc kimerítő szám után átadtam az ASN szerkesztését Ed Varney-nek, aki 2-3 számot csinált meg, mielőtt ő is kiégett volna. Néhány éven át más kiadványokkal foglalkoztam, majd 2003-ban visszatértem a Banana Rag kiadásához, amit azóta is folytatok.

Kanadába való visszaköltözésem után egyéni performanszokon és interaktív eseményeken dolgoztam, a ’80-as évektől mostanáig. Több turnét is csináltam: Kanadában és az USÁ-ban ’83-ban, Európában ’86-ban, ’93-ban, ’98-ban és 2003-ban. Mivel nem szeretek egyedül előadni, interaktívabb munkákat dolgoztam ki, mint a ’89-es Banánok bajban, [Bananas in Distress] amit Torontoban mutattam be a 7a11d Performansz Fesztiválon, majd a CBC-TV sugározta is országos szinten. Ezt követte ’93-ban az “új német banán-tudat” kutatása: Bizonyíték Németország elbanánosodására, [Proof Positive Germany is Going Bananas] 2003-ban a networker művész, Karla Sachse meghívott, hogy vegyek részt Knots & Crossingsjában (Csomók és kereszteződések) a berlini Nordbahnhofban. Erre az eseményre 12 amerikai hálózat-művészt hívtam meg, hogy készítsenek csomókat egy, az állomáson rendezett kiálllításhoz, és egy héten keresztül előadtam a Köss egy csomót rám [Tie a Knot on Me] performanszot az állomáson kívül a városban. Az idei év turné darabja, Ez most művészet? Szerinted hol a határ? [But is it Art? Where do you draw the Line?] egy újabb humoros interaktív projekt, ami azt kutatja, hogyan határozzák meg, fogadják be az emberek a művészetet.

2009. január 22.                                                                           Anna Banana

(fordította: Kotun Viktor)



European Tour Commemorative - Fall 1986, 1987
lásd még: Anna Banana a Mail Artról, A művészbélyeg történetéről

Szombathy Bálint: Beszélgetés Anna Banana kanadai bananológussal
Anna Banana az Artpoolban

Galántai György kiállítását Anna Banana nyitja meg (1978)
Anna Banana a "Budai Fénysugár Egyetem" projektben (1982)
Anna Banana bélyeglapjai a "Bélyegképek" c. kiállításon (1987)
Anna Banana a "Fluxus zászlók" c. kiállításon (1992)
Anna Banana "Banántudat" c. eseménye (1993)
Anna Banana "Networker Post" bélyeglapja (1993)

Anna Banana munkája a "Véletlen év" projektben (2000)
Anna Banana a "Parallel valóságok" c. kiállításon (2002)
Anna Banana a "Hármasok és hármasságok" c. kiállításon (2003)
Anna Banana a "negyedik dimenzióban" (2004)
Anna Banana "Az experimentátor" c. kiállításon (2005)
Anna Banana bélyeglapjai a "Parabélyeg" c. kiállításon (2007)
Anna Banana "Ez most művészet? ..." c. eseménye (2009)

Anna Banana videók az Artpoolban:
Banana Olympics (61') 038/1. Performance Excerpts (60') 038/2.
Anna Banana - Bill Gaglione: Futurist Sound, 1981 (23’37”).



kapcsolódó írások

Edward M. Plunkett: A New York-i Levelező Iskola
R. Pieper telefonbeszélgetése Ray Johnsonnal
Henry Martin: Egy szempilla örökké tarthat?
Robert Filliou: Tervek és elvek
Vittore Baroni - A postabélyegek lázadása

Szombathy Bálint - Mire jó a banán?
Szombathy Bálint - Álneves mûvészek
Fekete J. József - Kosztüm, álca, skizofrénia?!
Dékei Kriszta - Egyharmad őrültség

2009 | Artpool | kereső