AL 2, 1983. február, - 25. o.
EÖRSI ISTVÁN ELŐADÓESTJE a Fiatal Művészek Klubjában
EMLÉKEZÉS EGY KIRÁLYLÁNYRA
Ismertem egy királylányt
– sajnos ma már halott –
minden éjszaka rám várt
a csehóban ahol mosogatott.
Vette kis koronáját
a fogasról s belémkarolt,
mentünk az éjszakán át
s mesélte, aznap mily rossz sora volt.
A pult alatt tapogatta
az impotens csapos,
egymást verte miatta
nyolctól tízig hét részeg fuvaros.
Egy közrendőr kihallgatta
az összes verekedőt
s a sörtócsás asztalra
akarta aztán ledönteni őt.
Az őrmester előbújva
kirúgta a bakát
„Ej, Plantagenet Lujza,
már évek óta figyeljük magát.”
És máris legfőbb érvét
vette volna elő,
de megmentette erényét
a szobába lépő boltvezető.
A boltvezető vén már,
de vágyakkal van tele
hatezer forintot kínál,
sőt nyolcat is, ha lefekszik vele.
Így csevegett a királylány
míg sétáltunk haza,
csillámlott koronáján
az éjjel lámpafénye, csillaga.
A konyhában megittuk
a sört amit hazalopott
és a sok férfit szidtuk,
ki ma is csak érte ágaskodott.
Szép Plantagenet Lujza
hajnalban mellémfeküdt,
szívem is kiszivattyúzta,
foga nyomát otthagyta mindenütt.
De közben is mesélte
a vad villanyszerelőt,
ki a létra hegyébe
bő szoknyácskájában felküldte őt,
A gázos tönkretette
miatta a gázmasinát,
s a házmester folyvást leste
kulcslukon, lichthofablakokon át.
Nem alhattam a királylány
farától, panaszaitól.
Szép áldozati bárány,
azóta elvitte a bujakór.
Most pedig, ismét fantáziálva, a képzelet és valóság más határmezsgyéjére botorkálok.