AL 2, 1983. február, - 14. o.
EÖRSI ISTVÁN ELŐADÓESTJE
Fiatal Művészek Klubja, 1983. január 19.
Az est címe: Ürügyeim.
Valószínűleg azért, mert volt egy ilyen kötetcímem, és nem jutott semmi jobb az eszembe. Ez a kötetem jó régen jelent meg, de azóta sem szabadulok meg attól a gondolattól … nem tudom milyen volt a könyv, de a cím fantasztikusan találó, mert hogy mindenhez ürügy kell. Szeretném, hogyha ez a találkozás esetleg ürügy lehetne egy beszélgetésre, vitára is. Tehát én a következő együttléti formát ajánlom föl: minden szám után lehet kérdezni, hozzászólni. Az előadás után viszont én úgy eltűnök, ha kiférek, hogy utána már nem lehet. Tehát legyen ez az ürügyeim egy ürügy a kérdezősködésre, beszélgetésre is.
Egyébként úgy akartam kezdeni, csak hát belezavarodtam, hogy jó estét akartam kívánni valamennyiünk érdekében.
Ezek az írások, amik most elhangzanak, nem jelentek meg még kötetben, talán csak ez az egyetlen, részben, némelyes csonkított formában … ez az „Ürügyeim” előszava. Ezt olvasom fel először ............
Végülis amikor ezt a műsort megpróbáltam összeállítani, akkor a legfőbb gondom az volt, de hát nem mesélem ezt el … Inkább egy anekdotát mondok el, s ebből majd mindenki látni fogja, hogy mi volt a legfőbb gondom.
Amikor Allen Ginsberg Magyarországon járt, nekem jutott az a boldogság osztályrészül, hogy levihettem Debrecenbe. És ott az autóban rettenetes köd volt, eső, havas eső, nem láttunk semmit, össze voltunk zárva … kellemesen. Akkor Allen Ginsberg feltette nekem a kérdést, hogy szerintem mi a botránynak az az elviselhető foka Debrecenben, amiért őt nem utasítják még ki Magyarországról. Aztán elmondta, hogy már Kubából és Csehszlovákiából kiutasították … most nem beszélek arról, hogy honnan máshonnan is a nyugati világból … nem kiutasították, hanem lecsukogatták időnként … kis időre, persze, nagyon kis időre, de azért csak lecsukogatták.
Én is amikor ezt a műsort összeállítottam, azon tűnődtem, hogy mi a botrány elviselhető foka … hát nem hogy ki ne utasítsanak, hanem be ne utasítsanak valahova. Nem tudom pontosan eltaláltam-e, és remélem, egyhamar meg se fogom tudni. Mindenesetre, ha már Allen Ginsberget szóbahoztam, elolvasom … mert hát aztán Amerikában is tudtam vele találkozni, egy reggeli beszélgetésünk volt.
Jegyzetek a balsors és a szerencse rejtett összefüggéseiről
Képes beszédben előadott tanácsok és oktatások E.I. önkéntesnek, békeidőben
Lásd még - Eörsi István: Liza és a gipszreliefek - AL8