AL Aktuális / Alternatív / Artpool Levél

AL 11, 1985 tavasz - 21. o.

Földényi F. László:

Wolfgang Ernst

Wolfgang Ernst (1942) osztrák festő, a bécsi akcionizmus utolsó hullámának egyik képviselője, aki többek között Schwarzkogler és Kurt Kren munkásságát elsőként dokumentálta és dolgozta fel, illetve Günter Brus-szal Berlinben egy akcionista folyóiratot alapított. Mint a bécsi akcionizmus többi képviselője, Ernst is alapvetően egzisztenciális beállítottságú alkotó; szándéka szerint elsődleges célja nem műalkotások teremtése. Az alkotás során, saját bevallása szerint, nem művészettel foglalkozik; ha a kész művek mégis a művészet birodalmába tartoznak, úgy ez egy tőle függetlenedett folyamat eredménye. Kulcsszavai: vér, halál, szerelem, zene, eksztázis, bűn, hiány. Ennyiben rokona a bécsiek többségének. Azoktól eltérően azonban az agresszivtiás helyett ő az artikuláltságra fektet hangsúlyt; és ha a korábbi bécsi akcionizmusban szembetűnőek voltak a politikával kapcsolatos fenntartások, akkor Ernst művei - és ebben nyilvánvalóan szerepe van az eltelt tizenöt-húsz évnek is - szembetűnően apolitikusak, és az alkotó szándéka szerint is politikailag-szociológiailag leírhatatlan problémákkal fogalalkoznak: mindenekelőtt a halállal és a megsemmisülés különféle fokozataival. Munkái esztétikusak, abban az értelemben, ahogyan például Schwarzkogler rendezvényei is azok voltak. Ám ebben aligha találni kivetnivalót; Ernst megfogalmazása szerint az esztétikum a halál előhírnöke, s az esztétikai megformálás igénye egy meghatározhatatlan ponton észrevétlenül hagyja maga mögött a művészi szándékot. Műalkotások így válhatnak a halál megidézésének vagy a megsemmisülésre való felkészítésnek az eszközeivé. Ernst ennyiben nyíltan vállalja az osztrák művészetnek azt a hagyományát, amely a neoavantgard művészet szemében némileg korszerűtlennek tűnt: mindenek előtt Egon Schiele és Georg Trakl neve merül fel.

Az itt következő szövegek részletek Ernst „Hextaoirre, Gesztusok és lapok” című akciójából, amelynek megrendezésére 1984. július 5-én került sor Breitenbrunnban, Ausztriában. Egy elsötétített pincehelyiségben Ernst hegedűn hosszan játszott egy monoton dallamot, amely mindazonáltal nem nélkülözte a szenvedélyt. A monotonná váló szenvedély azonban, ha a kettő nem oltja ki egymást, olyan paradox állapot, amely magáról a létezésről árulkodik: Ernst zenéje a szenvedély és a szenvedés egyhangúságáról, ezen túlmenően pedig kizárólagosságáról „szólt”, ha a zene egyáltalán szólhat bármiről is. A zenélés befejeztével Ernst egy benzinnel átitatott gerendát meggyújtott, majd ennek a fényénél, a közönségtől egy égő sorompóval elválasztva verstöredékeket olvasott fel. Ezekből következnek részletek.

Wolfgang Ernst: Hextaoirre, Gesztusok és lapok (részletek)

lásd még: Vető János és Wolfgang Ernst “Égő kő” akciója / Határjelek