AL 11, 1985 tavasz - 18. o.
Élet és Irodalom, 1984. augusztus 3. [reprint]
HATÁRJELEK
1984. július 4. és 7. között rendezték meg Ausztriában, a Fertő-tó partján a Határjelek elnevezésű szimpoziont, amelynek témája az új magyar és osztrák képzőművészet volt. Az összejövetel patrónusa az UNESCO osztrák bizottsága volt, Franz Krahberger, képzőművész és művészeti író, az Alternatív Művészet és Élet Társulás vezetője szervezte meg, több magyarországi tájékozódó látogatást követően. A rendezvény egy kiállítással vette kezdetét, amelynek helyszíne az eisenstadti Esterházy-kastély volt, és amelyet a burgenlandi kulturális miniszter nyitott meg. A kiállítás magyar résztvevői: Bak Imre, Birkás Ákos, Galántai György, Jovánovics György, El Kazovszkij, Szirtes János, Méhes Lóránt, Vető János. Az osztrák résztvevők között olyan ismertebb festők szerepeltek, mint Wolfgang Böhm, Wolfgang Ernst, Fria Elfen stb.
A kiállítás után rendezték meg Breitenbrunnban magát a szimpoziont, ahol számos művészeti akcióra, illetve egyéb rendezvényre került sor. Sikeres hangversenyt adott Szabados György triója; őszinte érdeklődést keltettek a Balázs Béla Stúdió filmjei, kiváltképpen a személyesen is megjelent Erdély Miklós Álommásolatok című filmje; diákkal illusztrált előadást tartott Birkás Ákos a magyar képzőművészet legújabb irányzatairól; osztrák írók (Joe Berger, Peter Veit, Helmut Peschina) mellett felolvasóestet tartott Nádas Péter. A szimpozion során több performanszra és képzőművészeti akcióra került sor: Szirtes János, Galántai György–Klaniczay Júlia, El Kazovszkij, Ysabel Bayern, Wolfgang Ernst, Wolfgang Böhm, valamint Wolfgang Ernst–Vető János akciói voltak az összejövetel legfigyelemreméltóbb rendezvényei. A képzőművészet keleti és nyugati fejlődését hasonlították össze az elméleti szekció keretében: Herbert Lachmayer, a bécsi egyetem esztétikai professzora a legújabb képzőművészeti irányzatok, ezen belül az új expresszionizmus társadalmi hátteréről tartott bevezető előadást, Burghardt Schmidt, a bécsi képzőművészeti akadémia tanára (és Ernst Bloch volt asszisztense) a mai képzőművészet és a negatív utópiák viszonyát vizsgálta meg, magyar részről pedig Beke László a képzőművészet és a természet megváltozott viszonyát, Földényi F. László pedig az akcióművészet romantikus gyökereit elemezte.
Az összejövetelt a kölcsönös érdeklődés jellemezte; mind az osztrák, mind a magyar résztvevők bepillantást nyerhettek a szomszéd ország művészetének egy markáns irányzatába. Az osztrák félnek a megjelent magyarok iránti figyelmét és megbecsülését jelezte a tanulmányokat is tartalmazó színes katalógus megjelentetése, valamint a televízió jelenléte; néhány nappal a szimpoziont követően, július 16-án az osztrák televízió egyes csatornája az esti fő műsoridőben negyvenöt perces összeállítást sugárzott a határ menti összejövetelről.
—ó—