Emlékezetem hét (nem-biblikus) fázisa

80-ik születésnapod alkalmából emlékeimet küldöm ajándékba, György. Életem egy részét küldöm neked, az egyik részemet, amit valójában a te kreativitásod alakított ki.

***

1. fázis

Emlékeim az ősidőkben kezdődnek, messze attól a helytől, ahol Galántai György lakott. Tizenéves koromban, amikor az általános iskola felső tagozatába jártam, két galériába kezdtem járni Kranj kisvárosában. Első lépéseim a kiállítások világában sokszínűek, könnyedek és izgalmasak voltak. Akkoriban még - in dubio pro reo - a művészettel kapcsolatos minden kétségemet annak javára ítéltem meg. Nem ismertem társadalmi különbséget az amatőrök és a hivatásosok, a modernisták és az új művészeti gyakorlatok (ahogy Jugoszláviában akkoriban a konceptuális művészetet nevezték), az absztrakció és a figuratív művészet között. Nem tudtam, hogy a műalkotások mellett a művészet világa is létezik. Számomra a kreativitás különböző formái, amelyeket az 1970-es évek kiállításai hoztak az ipari, szocialista Kranjba, olyan varázslatos hatással voltak, amely a mindennapjaimból egy másik valóságba repített.

2. fázis

Ezek között a kiállítások között ismertem meg azt a művészetet, amelyhez Galántai György tartozott. Emlékszem Živko Kladnikra. Nem sokkal később találkoztam Franc Zagoričnikkal és a Studium Signum csoporttal. Kranj utcáin láttam akcióikat. Kezembe akadtak West East mail art antológiáik. Galántai egyébként nem szerepelt ezekben a kiadványokban, de ő és Zagoričnik másutt egy közös kreatív univerzumban léteztek. Halasi Dóra nemrégiben arról tájékoztatott, hogy 1973-ban együtt voltak jelen a balatonboglári kápolna Szövegek kiállításán és 1978-ban az oosteuopese konkrete en visuele poëzie I-II dán küldeményművészeti kiadványprojektben is.

3. fázis

Zagoričnik társaságában olyan dolgokról értesültem, amelyekkel nem találkoztam a kranji galériák kiállításain tett látogatásaim során. Például megtudtam, hogy tíz évvel korábban Marija Žagar, a kranji középiskola szlovén nyelvtanára elvesztette állását Marko Pogačnik - később az OHO csoport tagja - matricái miatt, amelyekkel Srečko Kosovel 1920-as évekbeli, akkor még kiadatlan, The Integrals¹ című avantgárd költeménysorozatáról szóló esszéjét díszítette. Az absztrakt geometriai mintákat az iskola vezetői horogkeresztnek akarták látni. Körülbelül öt évvel később pedig a kranji önkormányzat követelte egy OHO tag, Tomaž Šalamun kiállításának bezárását, amit az egyik általam rendszeresen látogatott galériában rendeztek meg. A művészet világa így hatolt be nálam a művészet megértésébe. A művészet a harctérrel párhuzamosan bontakozott ki előttem. A társadalmi hatalom alattvalóinak eszközévé vált céljaik eléréséhez.

¹ A kötet a Wikipedia Srečko Kosovel szócikke szerint 1967-ben jelent meg. (A ford.)

4. fázis

1977 után tanulmányaim miatt már több időt töltöttem Ljubljanában, mint Kranjban; a következő évtizedben odaköltöztem, rendszeres látogatója lettem a Modern Galéria kiállításainak. Nemzetközi grafikai biennáléit nem lehetett kihagyni. A korabeli kulturális kínálat nagy fesztiválja volt, fontos platform volt az új szocialista polgárság kultúrájának megvalósításához. Galántai György 1977-ben és 1979-ben a biennálé magyarországi részlegén állította ki kísérleti szitanyomatait.

5. fázis

Abban az időben még a nemzedékem tagjai által szervezett alternatív kiállításokat, eseményeket sem lehetett kihagyni. Olyan művészeti produkciót kínáltak, amely eltért a grafikai biennálékon bemutatottaktól, és társadalmilag másképp pozícionálták magukat, mint a Modern Galéria eseményei. Az alternatív színtér az újdonság erejével hatott a művészeti világ szerepéről alkotott elképzeléseimre, ugyanis a kreativitás különféle koncepcionális megközelítésében társadalmi és politikai megosztottságot kellett észrevennem . A művészet számomra még rémisztőbb harctérré vált.

6. fázis

Eltelt egy évtized, amelynek végét a közvetlen környezetünkben bekövetkező áttörő társadalmi és geopolitikai események jellemezték. Tudtuk, hogy mit hagyunk hátra, de nem tudtuk, mi lesz majd helyette. A művészeti világ egyre gyorsabban kezdett pörögni. 1993-ban, bár nem terveztem, de benyitottam az Artpool Budapest, Liszt Ferenc tér 10. alatt található helyiségeibe. A szintén az abban a házban található Hans Knoll Galériába készültem, amellyel akkor már több éve együttműködtem. Miután beléptem az Artpool terébe, és a fehér falak helyett dobozokkal és mappákkal teli polcok vettek körül, valamint íróasztalok számítógépekkel és papírokkal, hamar rájöttem, hogy az a művészeti univerzum népesíti be ezt a teret, amelyről Zagoričnik mesélt, és ez annak a művésznek az univerzuma, akinek grafikáival a ljubljanai grafikai biennálékon találkoztam először.

7. fázis

Kevesebb, mint egy évtizeddel később a ljubljanai Nemzetközi Grafikai Művészeti Központ vezetője lettem, és miután az említett központ igazgatóságának kezdeményezésére úgy döntöttünk, hogy létrehozunk egy grafikai gyűjteményt, ami bemutatja a ljubljanai grafikai biennálékon korábban szerepelt műveket (közben a Nemzetközi Grafikai Művészeti Központ átvette a biennálék szervezését a Modern Galériától), felkerestem az Artpoolt, Galántai Györgyöt és Klaniczay Júliát. A Nemzetközi Központ gyűjteményéhez Galántai első szitanyomataiból választottunk ki néhányat, tulajdonképpen történelmi nyomatokat - azokat, amiket 1977-ben kiállítottak a ljubljanai grafikai biennálén. Úgy éreztem akkor, hogy a művek visszatértek oda, ahol a maguk módján otthon érezhetik magukat.

***

A művészeted, György, több irányból érkezett az életembe. Részben a klasszikus grafika és az elitista, mainstream művészeti világ felől, ahol én éppen akkoriban tettem első lépéseimet a grafikai biennálékon. Másrészt az efemer művészet és a megfoghatatlan művészi akciók felől, összefüggésben mindazzal, ami az akkori művészeti világ konceptuális, neokonceptuális és alternatív színterén szemben állt a grafikai biennálék képviselte értékekkel. A harmadik út a legerősebb, jelentőségében megelőzi az előző kettőt, és a tinédzserkorombeli in dubio pro reo hozzáállásomból származik. Éppen ezért számomra a te művészeted se nem elitizmus, se nem az ellentéte, nem szakadás a mainstream és az off scene között. Számomra ez egy varázslatos, összetett és egységes világegyetem, amely fantasztikus világokba szállítja az embert, és felépíti a tényleges, valós világ kapcsolatait. Ez a szabadság és a felelősség. Köszönöm, György.

Lilijana Stepančič

Ljubljana, 2021. április 29.