A jövő emlékei

"Lapozgatom a Törvénytelen avantgárd – Galántai György balatonboglári kápolnaműterme 1970-1973 dedikált példányát, s eszembe jut, hogy Bujdosó Alpár barátommal mi is meglátogattunk titeket Bogláron. [...] Megmutattad birodalmad, büszke voltál rá; mi pedig büszkék voltunk rád, hogy egy ilyen tervet, abban a rendszerben, megvalósítottál ! [...] Ma is valami régről ismert melegség önti el szívemet, ha visszagondolok erre a látogatásra. Köszönjük, Gyuri !" Nagy Pál (F/H)

A jövő emlékei

"Nem ismertem még embert, akinek nézőpontjai annyira függetlenek lettek volna a konvencionális kötöttségektől, mint ő. Mintha valami előkelő hanyagság áradna belőle; viselkedésében az első pillanattól megelőlegezett bizalmat véltem felfedezni, még anélkül, hogy addig különösebb közünk lett volna egymáshoz. [...] Hálás vagyok a sorsomnak, hogy akkor annak a boglári világnak a tanúja lehettem. A szabadságot jelentette." Ungváry Rudolf (H)

A jövő emlékei

"Első alkalommal a magyar képzőművészek cseh, morva és szlovák kollégáikkal szervezett titkos találkozása kapcsán hallottam Galántai Györgyről és balatonboglári műterméről, ahol 1972. augusztus 26-27-én került sor a rendkívüli eseményre. A találkozó felbecsülhetetlen hatással volt a nem hivatalos szlovák művészeti színtér létrehozására, amihez később én is csatlakoztam. Több szövegemben (esszékben, tanulmányokban stb.) is írtam korábban a szlovák színtéren zajló tevékenységekről.

Csak sokkal később szereztem tudomást az Artpool fantasztikus projektjéről. Első látogatásomkor végre találkoztam Galántai Györggyel és Klaniczay Júliával, akikben két nyitott gondolkodású, barátságos nonkonformistát ismerhettem meg, olyan igaz embereket, akik szenvedéllyel, hivatástudattal végezték a munkájukat. A mai napig csodálattal figyelem az Artpool archívumot és a türelmüket, elkötelezett gyűjtőmunkájukat, amivel a szabad művészeti termelés dokumentumait őrzik még a szabadságot korlátozó időszakokban is. Bizonyítékai ezek a határokon átívelő együttműködéseknek, amit sem a kommunista ideológia, sem a titkosrendőrség nem tudott ellehetetleníteni. Nehéz megmondani, hogy mit értékelek a legnagyobbra az Artpoolban, tevékenységeiket-e vagy György és Júlia civil kurázsiját." Zuzana Bartošová (SK)

A jövő emlékei

"Galántai György legelképesztőbb tulajdonsága, hogy történelmi léptékben mérve sem tévedett. Megmagyarázom. Korán, nagyon korán a magyar underground kultúra egyre inkább meghatározó személyiségévé vált. És soha nem tévedett. [...] Számomra ő egyszerre volt a világ legbátrabb művészetszervezője, a legmókásabb szobrásza (lásd a gyárak hulladékaiból kreált izéket), a nagyon komoly emberformáló tanítómester (Erdély Miklóssal és Maurer Dórával) [...]. Az Artpoolról már nem is érdemes beszélni, hiszen az olyan történelmi teljesítmény, ami a nemzetközi szférában is elő̋kelő helyet biztosít Gyurinak és Julinak, Julinak, ki éppen ezer éve Gyuri élete párja." Kozák Gyula (H)

A jövő emlékei

Mennyire volt meghatározó számodra az, hogy édesapád, Galántai György a magyar neoavantgárd vezető képzőművésze?

Galántai Zsolt: Természetesen rengeteg szempontból hatással volt a fejlődésemre. Úgy hiszem, hogy meghatározó mégis leginkább a szellemiségében volt, a művészetét mindig is sokkal nehezebben tudtam befogadni, mint az azt megalapozó erkölcsi, világnézeti, filozófiai gondolatiságát.

A jövő emlékei

"[...] számomra a te művészeted se nem elitizmus, se nem az ellentéte, nem szakadás a mainstream és az off scene között. Számomra ez egy varázslatos, összetett és egységes világegyetem, amely fantasztikus világokba szállítja az embert, és felépíti a tényleges, valós világ kapcsolatait. Ez a szabadság és a felelősség. Köszönöm, György." Lilijana Stepančič (SLO)

A jövő emlékei

"Galántai György több mint fél évszázada harcol – elszántan, de a lehető legbékésebben – az avantgárd kultúra szabadságáért és egy világi és egyházi birodalmakkal szembeni szabad művészeti ellen-birodalom, globális szellemi-művészi kapcsolatháló megteremtéséért, kiterjesztéséért és megőrzéséért." Tábor Ádám (H)

A jövő emlékei

"A [Duchamp] projekt új távlatokat nyitott a gondolkozás világában, különösen a kelet-európai művészeti színtér tekintetében, amit addig a szocialista realizmus dominált. Az In the spirit of Marcel Duchamp nemzetközi projektje abban az értelemben is úttörő jelentőségű volt, hogy segítette Duchamp feldolgozását a küldeményművészeti networkön belül. [...]
A beérkezett művekből rendezett kiállítást az ELTE Esztétika tanszékén rendezett szimpozion alkalmával mutatták be. [...] Ráadásul egy koncertre is sor került, amit Galántai György hangszobrain adtak elő. Ezen a legendás estén 21 művész és kritikus öt-öt perces kiselőadása hangzott el. Ez a szimpózium volt az első, amely a Duchamp-mal és jelentőségével kapcsolatos diskurzus tekintetében meghaladta az egyszeri mail art projekt határait, hiszen a kiállítás kísérő programja olyanokat hozott össze, akik nem a küldeményművészeti hálózatban működtek.
A szóban forgó mail art projekt és a hozzá kötődő szimpózium fontos előrelépést jelentett Duchamp recepciójában, különösen Kelet-Európában.
Ezért van az, kedves Galántai György, hogy Duchamp rajongói a mai napig hálásak Önnek. Erőfeszítéseivel Kelet-Európa-szerte ismerté tette Duchamp-t." Kornelia Röder (D)

A jövő emlékei

Jó emlékem, Gyuri, az 1987 május 29-én, péntek délben megrendezett homlokzati akciód, amely keretbe foglalta az elvégzett munkát és bennünket résztvevőket, meg Juli rúzsfoltja, pecsétje a jobb arcomon: a barátság bélyege. A Szépművészeti Múzeum és az Artpool ma már egy intézmény. Geskó Judit (H)

A jövő emlékei

Diane Siprelle (USA)

A jövő emlékei

Rőczei György (H)

A jövő emlékei

"Gyurit nem tudom elképzelni nyugalmi állapotban, szerintem ha alszik, akkor is a számomra elképzelhetetlen megvalósításáról álmodik. [...] A kapolcsi Galántai ház eseményei, performanszai, kiállításai, a Párhuzamos Kultúráért folyatatott tevékenysége. Bölcs, egyben huncut mosolya gyakran felidéződik bennem. Megkerülhetetlen, ha a hatvanas évektől kezdve a mai napig tartóan a magyar avantgarde-ról akar valaki érvényeset tudni, mondani." Durst György (H/E)

A jövő emlékei

"Amikor rád gondolok, Galántai György, egyetlen szó jut eszembe rólad: „bátor”. Elég egy pillantást vetni kitartó elszántságodra ahhoz, hogy világossá váljon, a gulyáskommunizmusnak volt igaza: „veszélyes elem” voltál és az is maradsz. Nem meglepő, hogy az állam megfigyelt, korlátozott, szabályozott, ellenőrzött az 1970-es és ’80-as években, hiszen rettenthetetlen elszántságod és tiszta szándékaid a rád jellemző pajkos iróniával és csintalan bőbeszédűséggel kiegészülve megrémisztenek mindenkit, aki összehúzza magát a zabolázhatatlan igazságszeretet hozzád hasonló képviselője előtt." Kristine Stiles (USA)

A jövő emlékei

"Gondolataid az aktív archívumról, az alapkutatáshoz való viszonyodról, a nyitott és befogadó intézményképedről – csak hogy párat említsek – meghatározó volt számomra egy olyan időszakban, amikor próbáltam megtalálni az „akadémiai“ hangomat és pozícionáltságomat. [...] Te belépsz a szobába és ezzel egy interakció kezdődik meg, egy történetet, igazságot, elméletet mesélsz, ami túlmutat magán (rajtam is) és én pedig csak csendesen bólogatok. Miután kimentél a kutatóteremből, sokszor le is jegyzeteltem ezen komplex gondolatok zuhatagát és azóta is viszem őket magammal - akárhová is megyek." Cseh-Varga Katalin (H/A)

A jövő emlékei

Joël Hubaut (F)

A jövő emlékei

"A kudarcok legyőzésében szükségesek kapaszkodók, amik a mindennapok megélésében nyújtanak támaszt, és egyéb nyavalygások. Nem firtatnám a vizuális abszolút látásod mintáit, de mindig büszkeséggel töltött el támogató jelenléted. Fontosnak éreztem.
A kortárs vizuális művészet a kitartás művészete is egyben – különösen abban a mikroklímában, amiben mi élünk – és mikor „valóság-betegségben” szenvedek, akkor példaként befurakodsz a gondolataimba, én akkor energiát nyertem és nyerek mindenkor belőled." [...] Gyarmati Zsolt (H)

A jövő emlékei

"Az új műformákkal kapcsolatos könyvek, nyomtatványok, (fotó)dokumentációk gyűjtése fontos dolog. Ez volt az, többek között, amiben az Artpool nagyon sokat letett az asztalra az alatt a sok-sok év alatt és nagyon remélem, hogy megmarad annak a „nyitott” helynek, aminek megismertem az elmúlt évek során. [...] Ismertem több kiemelkedő archívumot is, mint például a már említett Hanns Sohmé Németországban, vagy Gilbert B. Silvermané Amerikában, de sajnos ezek, ahogy bekerültek a múzeumba, „meghaltak”." Harry Ruhé (NL)

A jövő emlékei

A képen Baán László a Szépművészeti Múzeum 60 éves főigazgatója gratulál a 80 éves születésnapját ünneplő Galántai György, Kassák és Munkácsy díjas Érdemes Művésznek, majd együtt felavatták Tót Endre az Artpool bejárata elé áthelyezett járdatábláját.
„Korszakok szemléltetésének leghatásosabb módja, ha rámutatunk olyan nagyszerű alkotásokra, amelyek a kor törekvéseit jellemzően foglalják össze, sokaknak szolgáltak ösztönzésül és az idők messzeségéből csúcsok módjára magasodnak ki a kortársak alkotásai felett.” (Petrovics Elek)