Galántai Györgynek

Kristine Stiles

Amikor rád gondolok, Galántai György, egyetlen szó jut eszembe rólad: „bátorság.” Elég egy pillantást vetni kitartó elszántságodra ahhoz, hogy világossá váljon, a gulyáskommunizmusnak volt igaza: „veszélyes elem” voltál és az is maradsz. Nem meglepő, hogy az állam megfigyelt, korlátozott, szabályozott, ellenőrzött az 1970-es és ’80-as években, hiszen rettenthetetlen elszántságod és tiszta szándékaid a rád jellemző pajkos iróniával és csintalan bőbeszédűséggel kiegészülve megrémisztenek mindenkit, aki összehúzza magát a zabolázhatatlan igazságszeretet hozzád hasonló képviselője előtt. Ma, 2021-ben a múlt a magyar törvényhozók törekvéseiben éled újjá, válik jelenné, amikor már nem csak az ország kulturális intézményeit akarják ellenőrizni, hanem még az egyetemeket is. Meggyőződésem, hogy az állam most is figyel téged.

Amikor rákerestem a megkapó Galántai névre, az első találat a híres magyar zeneszerző, Kodály Zoltán szerzeménye volt, a Galántai táncok, amit a Budapesti Filharmóniai Társaság fennállásának 80-ik évfordulójára szerzett. De maga a szó szláv eredetű: Galánta (vagy Golęta) valaha a fiatal harcosok elnevezése volt, már az időszámításunk előtti második évezredben is. Az angol beszélő számára a Galántai név behozza a gallant szavunkat is, ami a 14. század végéről származik a középangol „galaunt” szóból, vagy a középfrancia galant-ból. Az angol „Gallant” egy lovagias, emelkedett szellemű és önfeláldozó viselkedésű férfira utal, akit kötelességtudat jellemez: számomra mindez hozzátartozik a te bátorságodhoz.

Nos! Ezt az elegáns, büszke, nyelvtudományi történelmet, mint később megtudtam, apád hozta be a család történetébe, amikor 1947-ben a német eredetű Grünwald nevet egy heroikus, gáláns gesztussal Galántaira változtatta, hogy így kerülje el a család erőszakos Németországba telepítését a második világháborút követően. Akkoriban a Tolna megyei Bikács faluban éltetek. A kis falu a 18. században büszkén hirdette magyar-német gyökereit kötőjelesen írt Bikács-Wigatsch nevében. Mély története ellenére 1947-48 során sok családot telepítettek ki Magyarországról Kelet-Németországba, de a Galántai/Grünwald családnak megengedték, hogy maradjanak, még ha a házukat és boltjukat „államosították” is és arra kényszerítették őket, hogy néhány évre egy kisvárosba, Nagydorogra költözzenek.

A Galántai névvel kapcsolatos kutatásom után, mikor megkérdeztem Klaniczay Júliától, hogy a Galántaiak a szlovákiai Galántáról származnak-e, ismertem meg a Grünwaldok történetét. Rövid emailjében arra is kitért, hogy „családtörténeted”, Galántai György „nagyon izgalmas (sok más magyar családtörténethez hasonlóan)” és meséltél ugyan sokat neki, „de sajnos nem írtad le ezeket.” Születésnapi köszöntőmként fogadd el ezt a kis történetet, ami talán elég motiváció lesz ahhoz, hogy belekezdj életed fontos történetének megírásába.

Boldog születésnapot Galántai György
és még
számos másikat!