Artpool40 – Aktív Archívumok, Művészeti Hálózatok

Az Artpool Művészetkutató Központ nemzetközi konferenciája

Budapest, 2020. február 20-21. Szépművészeti Múzeum, Schickedanz Terem

Koncepció | Felhívás | Program | Absztraktok és videók | Életrajzok | Fotógaléria
Életrajzok

Agustina Andreoletti argentín kutató, író, előadó, kiadó és kurátor, Kölnben él. A materiális, a diszkurzív, a társadalmi és a politikai gyakorlat közötti instabil határterületek foglalkoztatják. Posztgraduális tanulmányait a kölni Kunsthochschule für Medien-en végezte, ahol jelenleg is kutatóként dolgozik. A nonprofit Gemeinde Köln művészeti projekttér igazgatója. 2019 óta a Distributed Biennialism: Alternative Biennial Models in Latin America for New Institutional Ecologies című PhD-disszertációján dolgozik a kölni egyetemen.

Az előadás absztraktja és videófelvétele: Árnyékkönyvtárak. A digitális archívumok létrehozásának és terjesztésének közösségi modellje

∧

Zdenka Badovinac kurátor, író. 1993 óta a ljubljanai Moderna galerija igazgatója, amely 2011 óta két helyszínen működik: a Museum of Modern Art és Metelkovában a Museum of Contemporary Art. Badovinac munkásságában rámutat a történelem újradefiniálásának nehéz folyamataira, különös tekintettel a kortárs művészet különböző avantgárd hagyományaira. Első ebbe a témába vágó kiállítása az 1998-as Body and the East—From the 1960s to the Present volt. Az első kelet-európai művészeti gyűjtemény, az Arteast 2000+ megalapításának kezdeményezője. Legfontosabb közelmúltbeli projektjei közé tartoznak: NSK from Kapital to Capital: Neue Slowenische Kunst – The Event of the Final Decade of Yugoslavia, Moderna galerija, 2015, melyet később további helyszíneken is bemutattak: Van Abbe Museum, Eindhoven, 2016, Garage Museum of Contemporary Art, Moszkva, 2016 és Museo Reina Sofía, Madrid, 2017; NSK State Pavilion, 5. Velencei Biennálé, 2017, társkurátor: Charles Esche; The Heritage of 1989. Case Study: The Second Yugoslav Documents Exhibition, Moderna galerija, Ljubljana, 2017, társkurátor: Bojana Piškur; Sites of Sustainability Pavilions, Manifestos and Crypts, Hello World. Revising a Collection, Hamburger Bahnhof – Museum für Gegenwart, Berlin, 2018; Heavenly Beings: Neither Human nor Animal, Museum of Contemporary Art Metelkova, Ljubljana, 2018, társkurátor: Bojana Piškur. Legutóbbi könyve, a Comradeship: Curating, Art, and Politics in Post-Socialist Europe a New York-i Independent Curators Internationalnél jelent meg 2019-ben.

Az előadás absztraktja és videófelvétele: Önhistorizálás – kelet-európai művészarchívumok

∧

David Crowley a dublini National College of Art and Design (NCAD) oktatója. Többek között a Warsaw (2003), valamint három, Susan Reiddel közösen szerkesztett kötet, a Socialism and Style. Material Culture in Post-war Eastern Europe (2000), a Socialist Spaces. Sites of Everyday Life in the Eastern Bloc (2003) és a Pleasures in Socialism: Leisure and Luxury in the Eastern Bloc (2010) szerzője. Crowley kiállításokat is rendez, többek között a Cold War Modern (Victoria and Albert Museum, 2008–2009) Jane Pavitt-tel, és Daniel Muzyczukkal a Sounding the Body Electric. Experiments in Art and Music in Eastern Europe (Muzeum Sztuki, Łódź, 2012 és Calvert 22, London, 2013) valamint a Notes from Underground. Art and Alternative Music in Eastern Europe 1968–1994 (Muzeum Sztuki, Łódź, 2018 és Akademie der Künste, Berlin, 2018) kiállítás kurátora volt. 2019-ben jelent meg a Kehner kiadónál az Ultra Sounds. The Sonic Art of Polish Radio Experimental Studio kötet az ő szerkesztésében.

Az előadás absztraktja és videófelvétele: A mindennapok archiválása a késő szocializmusban

∧

Cseh-Varga Katalin jelenleg Hertha Firnberg-ösztöndíjasként dolgozik a Bécsi Képzőművészeti Akadémián, emellett a Bécsi Egyetem Színház-, Film- és Médiatudományi Tanszékének oktatója. Az I.B. Taurisnál megjelenés előtt álló kötete: The Hungarian Avant-Garde in Late Socialism: Art of the Second Public Sphere, az I.B. Tauris kiadónál jelenik meg. Kutatási témái: a nyilvánosság elméletei a korábbi keleti blokkban, a létező szocializmus intellektuális története, archívumelmélet, a magyar szamizdat kreatív gyakorlatai, a magyar művészeti színtér performatív és mediális terei a hatvanas évek végétől a kilencvenes évek elejéig. Katalin fontosabb publikációi: The Troubled Public Sphere: Understanding the Art Scene in Socialist Hungary, in New Narratives of Russian and East European Art: Between Traditions and Revolutions (Routledge, 2020); Performance Art in the Second Public Sphere: Event-based Art in Late Socialist Europe (Czirák Ádámmal, 2018), és Documentary Traces of Hungarian Event-Based Art, in Promote, Tolerate, Ban: Art and Culture in Cold War Hungary (2018).

Az előadás absztraktja és videófelvétele: Az (ön-)reflexió művészete. Intellektuális utazás Galántai György elméjében

∧

Mela Dávila Freire egyrészt intézményi pozíciókat tölt be, másrészt a kortárs művészet és az archívumok közti (konceptuális, valamint fizikai) metszéspontok, továbbá a művészkiadványok műfajának kutatója. Független konzulensként, kutatóként együttműködött többek között a documenta archívummal (Kassel), a Museo Reina Sofíával (Madrid), a Lafuente Archívummal (Santander), a Deutsches Historisches Museummal (Berlin) és az Universidad de las Artesszel (Guayaquil, Ecuador). Aktuális kurátori munkáját, a No Order, No Neatness. Books and Magazines from the 1980s-t a MUSAC-ban (León, Spanyolország) 2020 júniusáig láthatja a közönség. Korábban különböző kortárs művészeti múzeumokban dolgozott, többek között a Museu d’Art Contemporani de Barcelona (MACBA) kutatóközpontjának első igazgatója volt, majd a Museo Reina Sofía közönségprogramokért felelős igazgatója. Anglogermán szakon diplomázott, majd a kiadványszerkesztésből szerzett posztgraduális fokozatot. 2012 óta Hamburgban él.

Az előadás absztraktja és videófelvétele: „Köztünk lévő építő kapcsolat”. Ulises Carrión: Other Books and So

∧

Lina Džuverović kurátor, oktató (Művészetpolitika és Menedzsment Tanszék, Birkbeck College, University of London). Kutatóként azt vizsgálja, hogy a kortárs művészet szférája hogyan válhat a szolidaritás és a közösségépítés területévé. Korábban oktatott a readingi egyetemen, az IZK – Institute for Contemporary Arton, a TU Grazon (Ausztria), dolgozott a Calvert 22 Foundation művészeti igazgatójaként, alapító igazgatója volt a londoni székhelyű Electra ügynökségnek, kurátorként dolgozott a londoni ICA-ban és a Lux Centre-ben, valamint a norvég Momentum Bienniálén. Az Arts Council England 2006-os Decibel Mid-Career kurátori ösztöndíjasa volt. Jelentősebb kurátori munkái közé tartoznak a Monuments Should Not Be Trusted (Nottingham Contemporary, 2016), a Sanja Iveković - Unknown Heroine (South London Gallery/Calvert 22 Foundation, 2012/13), az IRWIN – Time For A New State (Calvert 22, 2012), a 27 Senses (Chisenhale Gallery, London, 2010; Kunstmuseet KUBE, Alesund, Norvégia, 2009), a Favoured Nations, Momentum, 5th Nordic Biennial of Contemporary Art (Moss, Norvégia, 2009), a Perfect Partner by Kim Gordon, Tony Oursler and Phil Morrison (Barbican Centre, Londonban és egész Európában, 2005) és a Her Noise (South London Gallery, 2005).

Az előadás absztraktja és videófelvétele: Kollaboratív akciók, továbbélő kihagyások – a hetvenes évekbeli jugoszláv közösségek feminista újragondolása

∧

Meghan Forbes a Metropolitan Museum of Art Leonard A. Lauder Modern Művészeti Kutatóközpontjának posztdoktori kutatója. Jelenleg egy kiadvány kéziratán dolgozik, mely arról szól, hogyan alkalmazta a két háború közötti cseh avantgárd mozgalom könyv- és magazinkiadása a nyomdatechnológiai újításokat. Forbes számos ösztöndíjban részesült, többek közt egy Berlinbe szóló Fulbright-ösztöndíjban (2014–2015). 2019-ben jelent meg a Routledge kiadónál az általa szerkesztett International Perspectives on Publishing Platforms: Image, Object, Text című kötet, 2018-ban pedig társkurátora volt a BAUHAUS↔VKhUTEMAS: Intersecting Parallels kiállításnak (Museum of Modern Art Library). Alapítója és társszerkesztője a harlequin creature nonprofit művészeti és irodalmi kiadónak, mely kézzel készült, egyedi könyveket és folyóiratokat ad ki 2011 óta. A michigani egyetem Szlavisztikai Tanszékén szerzett PhD-fokozatot.

Az előadás absztraktja és videófelvétele: A művészeti magazin mint archívum. Underground kiadványkultúra a nyolcvanas években Kelet-Németországban

∧

Daniel Grúň művészettörténész, kurátor, író. A szlovákiai Trnava Egyetemen végezte el a művészettörténet szakot. 2009-ben szerezte meg PhD-fokozatát, disszertációját a hatvanas évek csehszlovákiai műkritikájából írta. Társkurátora volt Július Koller első nemzetközi retrospektívjának, a One Man Anti Show-nak. Számos művészarchívumról, önhistorizációról és a neoavantgárd örökségéről szóló írás szerzője. Jelenleg Pozsonyban tanít a Képzőművészeti Egyetemen, valamint a Szlovák Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézetének kutatója. A Július Koller Társaság vezetője. Pozsonyban él és dolgozik.

Az előadás absztraktja és videófelvétele: A történelem és az öntörténetiesítés ellentmondása. Stano Filko a hetvenes években

∧

Sarah Haylett archivista, 2018 júniusa óta a Tate munkatársa, korábban a Zaha Hadid Architectsnél, a The Photographers’ Gallerynél, valamint egy magángyűjtőnél dolgozott. Tagja a Reshaping the Collectible: When Artworks Live in the Museum projekt csapatának. Kutatóként az archívumi és kurátori elmélet közötti kapcsolódási pontok foglalkoztatják, valamint az, hogy a szabálykövető magatartás kultúráján túl mivel tehető a Tate nyilvántartása még alkalmasabbá a kutatói és a gyűjtői gyakorlat számára. Érdeklik az archívum-alkotás terei, valamint ezek reprezentációi a művészeti gyakorlatban és a kortárs művészeti múzeumban.

Az előadás absztraktja és videófelvétele: Az archiválási késztetésen túl. A Tate művészarchívumai új megvilágításban

∧

John Held, Jr. San Franciscóban élő művész, író. Legfontosabb kötetei a Mail Art: An Annotated Bibliography (1991), a Rubber Stamp Art (1999), a Small Scale Subversion: Mail Art and Artistamps (2015) vagy a legutóbb megjelent Archiving Advanced Art (2020). Publikált továbbá a Dictionary of Art (Grove, 2000) és az At a Distance: Precursors to Art and Activism on the Internet (MIT, 2005) kötetekben. Előadásokat tartott a V&A Museumban (London, 1991) és a Museum für Kommunikationban (Berlin, 2004). Kiállítást szervezett többek között a Museo Nacional de Bellas Artes de La Habaná-ban (1995) és az Állami Majakovszkij Múzeumban (Moszkva, 2003). Küldeményművészeti gyűjteményének egyes egységei olyan neves helyeken kerültek elhelyezésre, mint a Getty Research Institute (Los Angeles, CA) vagy a Museum of Modern Art (New York). Személyes archívuma a Smithsonian Institution Amerikai Művészeti Archívumában található (Washington, D.C.). 2019-ben több mint nyolcvan művet kölcsönzött a San Francisco Museum of Modern Art snap+share: transmitting photographs from mail art to social networks című kiállítása számára.

Az előadás absztraktja és videófelvétele: Rejtett történetek kikötői. A mail art recepciója az amerikai intézményi archívumokban

∧

Hock Beáta – a 3. szekció elnöke – a lipcsei Leibniz Institute for the History and Culture of Eastern Europe (GWZO) munkatársa. 2009-ben szerezte meg a doktori fokozatát a budapesti Közép-Európai Egyetem összehasonlító gender tanulmányok szakán. Kutatási és oktatási területei közé tartozik a kelet-közép európai művészettörténet, a feminista kulturális elmélet és a globális hidegháború kulturális vonatkozásai. Aktuális kutatásában az 1989-es politikai változásokat követő külföldi kulturális támogatások gyakorlatát vizsgálja. Rendszeresen publikál nemzetközi tudományos folyóiratokban, a Gendered Creative Options and Social Voices (Stuttgart, 2013) monográfia szerzője. Társszerkesztője az A Reader in East-Central European Modernism 1918–1956 című kötetnek (Klara Kemp-Welch-sel és Jonathan Owennel) és a Globalizing East European Art Histories-nak (Anu Allasszal). Alkalmanként független kurátorként dolgozik; legutóbbi kiállítását, a Left Performance Histories-t a berlini nGbK-ban mutatták be.

∧

Roddy Hunter művész, kurátor, egyetemi oktató és író. Az 1990-es évek elején meghatározó Glasgow-i városi intervencióit követően kiállítások és fesztiválok kontextusában mutatta be további performanszait Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában. A kilencvenes évek derekán a Hull Time-Based Arts tagjaként különféle művészeti terekben, galériákban és múzeumokban szerzett kurátori gyakorlatot. A Nottingham Trent Egyetem kortárs művészeti szakán szerzett posztgraduális diplomát 1998-ban; majd 2019-ben PhD fokozatot Skóciában (Duncan of Jordanstone College of Art & Design, University of Dundee). Jelenleg a hálózatok, a performansz valamint művészet és kurátori gyakorlat internet utáni létét kutatja, aminek egy példája a The Next Art-of-Peace Biennale kurátori projekt (www.peacebiennale.info). Számos akadémiai állást töltött be angliai egyetemen. Jelenleg a Huddersfield Egyetem Művészet, Design és Építészet Intézetének oktatási igazgatója.

Bodor Judit kurátor, kutató, es oktató. Művészettörténeti (2002, ELTE, Budapest), és művészeti menedzser (2005, Dartington College of Arts) diplomái után 2017-ben szerzett doktori fokozatot a kurátori gyakorlat kutatásából (Aberystwyth University, Wales). 2006 óta tanít az Egyesült Királyság felsőoktatási intézményeiben, jelenleg a glasgow-i Művészeti Akadémia posztgraduális kurátori szakágán előadó. Korábban kutatóként a budapesti Artpoolban, és mint kurátor a leedsi East Street Artsban dolgozott; jelenleg a glasgow-i WAVEparticle művészeti csapatának tagja. Kutatási területei a művészarchívumok, a neo-avantgárd művészet és a kreatív kurátori gyakorlatok. Közelmúltbeli projektjei: Contexts, Festival of Ephemeral Art (Sokołowsko, 2019), Left Performance Histories (Berlin, 2018) és a Silent Explosion: Ivor Davies and Destruction in Art (Cardiff, 2015-2016). A 2014-ben indított Gordian Projects kiadó társalapítója es szerkesztője. Írásait többek között a Palgrave Macmillan, Taylor & Francis, Occasional Papers és a Brill’s Studies in Art & Materiality adta ki.

Az előadás absztraktja és videófelvétele: artpool.hu: felhasználói útmutató

∧

Jasna Jakšić Zágrábban élő kurátor és műkritikus. A zágrábi egyetem bölcsészkarán végzett művészettörténet, olasz nyelv és irodalom, valamint könyvtár szakon. A zágrábi Kortárs Művészeti Múzeumban (MSU) dolgozik 2004 óta, ahol a Könyvtár, Dokumentációs és Adattári Osztály vezetője. Számos kiállítást és nemzetközi együttműködést szervezett, többek közt a Digitizing Ideas (2010–2012) www.digitizing-ideas.org és a Performing the Museum (2014–2016) projekteket. Kurátori munkája során a művészkönyvek, a művészfolyóiratok, a vizuális költészet, a levéltári dokumentumok bemutatása, hozzáférhetővé tétele és közvetítése, valamint a műalkotások és a művészeti dokumentáció közötti határterületek állnak az érdeklődése középpontjában. 2007 óta foglalkozik az MSU kiadványainak és archívumi gyűjteményeinek digitalizációjával. A közelmúltbeli kurátori munkái közé tartoznak a következő kiállítások: Your Presence is Requested (MMW, Wrocław, 2015), Paolo Scheggi: Opla- Stick 1969–2019 (Muzej suvremene umjetnosti, Zágráb, 2019), Damir Očko: Human Scale (Muzej suvremene umjetnosti, Zágráb, 2019), Vlado Martek: Being a Piece of Paper Next to a Museum (Muzej suvremene umjetnosti, Zágráb, 2019).

Tihana Puc a Zágrábi Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett művészettörténet és néprajz szakos diplomát. A luccai IMT Institute for Advanced Studiesban szerzett PhD-fokozatot kulturálisörökség-menedzsmentből. Kutatói ösztöndíjasként dolgozott a Rijekai Egyetem Művészettörténet Tanszékén, valamint a zágrábi Kortárs Művészeti Múzeum kurátoraként, jelenleg a horvát kultuszminisztérium szaktanácsadója. Számos ösztöndíjban részesült Horvátországban és külföldön (Université de Haute Bretagne-Rennes 2, Musée national d’art moderne, Centre Pompidou, Paris stb.). Múzeumi, kiállítási és kutatási projektek rendszeres résztvevője.

Az előadás absztraktja és videófelvétele: Művészhálózatok az intézményi és személyes archívumok kontextusában – a zágrábi Kortárs Művészeti Múzeum

∧

Klara Kemp-Welch a londoni Courtauld Institute of Art oktatója, szakterülete a 20. századi modernizmus. Graduális és posztgraduális képzésen is tart kurzusokat olyan témákban, mint a hidegháború kultúrája, ellenkultúra és experimentális művészet. Kötetei: Antipolitics in Central European Art 1956–1989 (I. B. Tauris, London, 2014), Networking the Bloc: Experimental Art in Eastern Europe 1968–1981 (MIT Press, Cambridge Massachusetts – London, 2018). Társszerkesztője az ArtMargins folyóirat Artists Networks in Eastern Europe and Latin America különszámának (no. 2–3, 2012. június–október) és a A Reader in East-Central-European Modernism 1918–1956 (Courtauld Books Online, London, 2019) nyílt hozzáférésű kiadványnak. Lásd: courtauld.ac.uk

Az előadás absztraktja: Hálózatépítés a keleti blokkban. Kritikai reflexiók a művészettörténeti módszerre

∧

Kaja Kraner 2019-ben szerzett doktori fokozatot (AMEU-ISH, Ljubljana). Korábban műkritikusként és elméleti íróként dolgozott, valamint a maribori Pekarna Magdalenske mreže független kulturális helyszín tagjaként és különböző kortárs művészeti projektek létrehozójaként és kurátoraként. Jelenleg a ŠUM – Journal for Contemporary Art Criticism and Theory folyóirat szerkesztőbizottságának tagja; szabadúszó író, kutató. Érdeklődési területei a kortárs művészet narratívái, a kulturális politika, az esztétikai nevelés paradigmái a modernitástól kezdődően, illetve a művészet(elmélet) és az ismeretelmélet kapcsolata. Ljubljanában él.

Az előadás absztraktja és videófelvétele: Antiarchívum és emlékezetpolitika Walid Raad művészetében

∧

Kürti Emese művészettörténész, kutató és kritikus, az Artpool Művészetkutató Központ – Szépművészeti Múzeum munkatársa. 2009–2019 között a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum művészettörténésze, 2015–2018 között a neoavantgárd művészet kutatására létrehozott acb ResearchLab alapítója és vezetője, 2019-ben a CEU vendégtanára volt. 2013-ban elnyerte az AICA magyar szekciója legjobb műkritikusnak járó díját. Doktori fokozatát az ELTE Film-, Média- és Kultúratudomány Doktori Programjában szerezte. 2018-ban, a L’Harmattan Kiadónál megjelent disszertációja a magyarországi akcionizmus zenei genealógiáját tárta fel. Az utóbbi években a magyarországi és a jugoszláviai művészek közötti transzregionális együttműködéseket, és a neoavantgárd művészet önhistorizáló és intézményesítő gyakorlatait kutatta.

Az előadás absztraktja és videófelvétele: Az Artpool útja az undergroundtól a múzeumig

∧

Karolina Majewska-Güde kutató, műkritikus, kurátor. A linzi Katholische Privat-Universität Institute of History and Theory of Art adjunktusa. Az ARTUM Foundation, az ewa partum museum archívumvezetője. Fő kutatási területei a közép- és kelet-európai neoavantgárd, a feminista művészettörténet, a művészetalapú kutatások tudásanyagának megosztása, lefordítása és előállítása. 2019-ben Berenika Partummal közösen az ewa partum. my gallery is an idea. galeria adres archive kiállítás kurátorai voltak a varsói Studio galériában. 2015-ben Dorota Walentynowiczcel közösen szervezte a Techniques of Release kiállítás- és előadássorozatot a pozńani pf galériában, ahol többek között Tomislav Gotovac, Ewa Partum, Maurer Dóra, Annegret Soltau, Suzy Lake alkotásait mutatták be, dialógust képezve Ann Collier, Verena Dengler, Jakob Lena Knebl, Salvatore Viviano, Mathilde ter Hejne és Marina Faust aktuális munkáival. A szóban forgó sorozat katalógusának társszerkesztője és társszerzője. Majewska-Güde a pisze/mówi/robi kurátori kollektíva tagjaként szakmai eszmecserék, kiállítások elkötelezett résztvevője, valamint a művészeti tudás létrehozására és művészeti archívumok fordítására irányuló workshopok szervezője, tervezője. karolinamajewska.wordpress.com, piszemowirobi.tumblr.com

Az előadás absztraktja és videófelvétele: Az archívum élete és utóélete. Ewa Partum és Valie Export archívumai

∧

Páldi Lívia a dublini Project Arts Centre kurátora. Korábban a BAC – Baltic Art Center, Visby igazgatójaként (2012–2015), valamint a budapesti Műcsarnok kurátoraként, majd vezető kurátoraként (2005–2011) dolgozott. Számos beszélgetés, előadás, workshop és kiállítás szervezője, több kötet és kiállítási katalógus szerkesztője. A dOCUMENTA (13) egyik kurátori ágense volt. 2016-ban részt vett az OFF-Biennále Budapest kurátori csoportjának munkájában. Dublinban él és dolgozik.

Az előadás absztraktja és videófelvétele: Aktív archívum – lassú intézmény (2017–2020)

∧

Henar Rivière az Archivo Lafuente, Santander (Spanyolország) kutatási projektmenedzsere. Művészettörténészként és kutatóként érdeklődése középpontjában a Fluxus és más, az ötvenes évektől létrejövő új művészeti gyakorlatok, hibrid médiumok állnak, mint az akkoriban úttörő performansz és konceptuális művészet, valamint a széles értelemben vett hangművészet. Több posztgraduális és posztdoktori ösztöndíjban is részesült (többek között: Getty Research Institute, Los Angeles, USA; Universidad de Castilla – La Mancha, Spanyolország; Freie Universität Berlin, DAAD). Olyan kiállítások kurátoraként ismert, mint a FLUXUS ABC (Galerie Krinzinger, Bécs, 2019–2020) és a TLALAATALA. José Luis Castillejo and Modern Writing (MUSAC, León & CAAC, Sevilla, Spanyolország, 2018); társkurátora volt a „The lunatics are on the loose…” EUROPEAN FLUXUS FESTIVALS 1962–77 kiállításnak is (Akademie der Künste, Berlin; Nikolaj Kunsthal, Koppenhága; MOCAK, Krakkó; Contemporary Art Centre, Vilnius; Staatsgalerie Stuttgart; Národní Galerie, Prága stb.).

Az előadás absztraktja és videófelvétele: A Fluxus és az archívum mint provokátor

∧

Sven Spieker a Santa Barbara-i Kaliforniai Egyetem összehasonlító irodalom szakának oktatója. Kutatási területe a modern és kortárs művészet, kultúra, elsősorban Oroszországban és Kelet-Európában. Különösen érdeklődik a dokumentarista és tudásorientált termelés iránt. A Spieker által kutatott területek a történeti avantgárdtól (Malevics, Rodcsenko, Dziga Vertov) egészen a késő 20. századi művészeti gyakorlatokig terjednek, az utóbbiba mind Wolfgang Kippenbergert, mind a subREALt beleértve. Könyvei és tanulmányai németül, koreaiul, oroszul, svédül, lengyelül és angolul jelentek meg. Ő szerkesztette a Documents of Contemporary Art: Destruction (MIT Press/Whitechapel Gallery, 2017) című kötetet. The Big Archive (MIT Press, 2008) című monográfiája az archívum intézményét mint az európai modernizmus olvasztótégelyét vizsgálja. Spieker az ARTMargins Print és az ARTMargins Online alapító szerkesztője. Aktuális projektjei közül megemlítendő a Critical Anthology of Conceptual Art in Eastern Europe, valamint egy, a hatvanas évek pedagógiai művészetét vizsgáló kutatás.

Az előadás absztraktja és videófelvétele: Öndokumentálás mint művészeti gyakorlat Kelet-Európában

∧

Kristine Stiles 1987-ben szerzett PhD-fokozatot a berkeley-i Kaliforniai Egyetemen. A művészet, művészettörténet és vizuális kultúra France Family egyetemi professzora a Duke Egyetemen. 2005-ben tiszteletbeli doktori címet kapott az angliai Dartington College of Arts & the University of Plymouthtól. Művészettörténészként a kortárs művészet a szakterülete, azon belül is a performansz és a konceptuális művészet, valamint a művészszövegek és az interdiszciplináris kísérleti művészet. Huszonöt éven át tartotta Trauma in Art, Literature, and Film kurzusát. Peter Selzzel közösen szerkesztette a Theories & Documents of Contemporary Art (1996, 2012) című kötetet. Önállóan jegyzi többek között a Concerning Consequences: Studies in Art, Destruction (2016), a Trauma (2016) és a Correspondence Course: An Epistolary History of Carolee Schneemann and Her Circle (2010) című köteteket. Pályafutása során több mint száz esszét publikált, például a monográfia hosszúságú Uncorrupted Joy: International Art Actions című esszét az Out of Actions: Between Performance and the Object 1949–1979 (LAMoCA, 1998) katalógusban. További munkája a Raphael Montañez Ortiz: Years of the Warrior, Years of the Psyche, 1968–1988 (1988) című katalógus. Kathy O’Dellel közösen dolgozik a 2022-ben megjelentetni tervezett World Art 1933 to the Present: Enduring and Emerging Themes köteten. Kurátori munkáját fémjelzik a States of Mind: Dan & Lia Perjovschi (2007), Jean Toche: Impressions from The Rogue Bush Imperial Presidency (2009), és a Rauschenberg: Collecting & Connecting (2014–2015) kiállítások: rauschenbergfoundation.org. Rendszeresen lovagol.

Az előadás absztraktja és videófelvétele: A jövő gyűjtése. Kristine Stiles archívuma a David M. Rubenstein Ritka Könyvek és Kéziratok Könyvtárában, a Duke Egyetemen. Módszerek, elméletek, ön- és más- historizálás, különös tekintettel a kelet-európai művészekre

∧

Timár Katalin a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum kurátora. Legutóbbi jelentősebb kiállításai a Ludwig Goes Pop + The East Side Story (2015), Gazdálkodj okosan! (2017) és a Király Tamás: Out of the Box (2019) voltak. 2007-ben az 52. Velencei Biennálén az általa kurátorként jegyzett magyar pavilon elnyerte a legjobb nemzeti pavilonnak járó Arany Oroszlán díjat (kiállító művész: Andreas Fogarasi). Nyelvtudományból szerzett PhD fokozatot, jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Esztétika Tanszékén tanít művészettörténetet és -elméletet. 2015 óta az IKT (International Association of Curators of Contemporary Art) vezetőségi tagja.

Az előadás absztraktja és videófelvétele: A mail art elmélete. Rendszerek és megközelítések

∧

Tomasz Załuski művészettörténész, filozófus. A łódźi Egyetem Média és Audiovizuális Kultúra Tanszékének, valamint a łódźi Wladyslaw Strzeminski Képzőművészeti Akadémia Művészettörténeti és Művészelméleti Tanszékének adjunktusa. Érdeklődési területei a modern és kortárs művészet; a művészeti kultúra társadalmi, politikai és gazdasági kontextusa; a művészeti aktivizmus és önszerveződés; a dokumentáció és a művészarchívumok. A Modernizm artystyczny i powtórzenie. Próba reinterpretacji [Művészeti modernizmus és ismétlés. Egy újraértelmezési kísérlet] (2008) című kötet szerzője, valamint szerkesztője a Sztuki w przestrzeni transmedialnej [Művészetek a transzmediális térben] (2010), Skuteczność sztuki [A művészet hatékonysága] (2014), Socrealizmy i modernizacje [Szocialista realizmusok és modernizációk] (Aleksandra Sumorokkal, 2017), Wideo w sztukach wizualnych) [Videó a vizuális művészetekben] (Ryszard W. Kluszczyńskival, 2018), Galeria Wschodnia. Dokumenty 1984–2017 / Documents 1984–2017 (Daniel Muzyczukkal) köteteknek. Két folyóiratot is szerkeszt: Art and Documentation és a Hybrids: The Online Philosophical Magazine-t.

Az előadás absztraktja és videófelvétele: Alternatív hivatalos? KwieKulik duó. A Tevékenység, Dokumentáció és Terjesztés Stúdiója mint államilag finanszírozott performatív archívum a létező szocializmus idején

∧

Elisabeth Zimmermann bécsben élő kulturális menedzser. Tanulmányait a salzburgi International Centre for Culture and Managementen (ICCM) végezte, részt vett különböző szervezői, koordinátori munkákban, rádióművészeti projektek, szimpózionok, nemzetközi telematikus művészeti projektek kurátoraként is tevékenykedett, továbbá CD-ket, kiadványokat jelentetett meg a témában. Számos nemzetközi fesztiválon tartott előadást a rádióművészetről. 1998 óta az osztrák állami rádió (ORF) kulturális csatornáján sugárzott Radiokunst – Kunstradio (kunstradio.at) program producere. 1999-ben alapította a werks művészeti egyesületet, amely a telekommunikációs médiumokban valósít meg művészeti projekteket. Heidi Grundmann-nal közösen szerkesztette a Re-Inventing Radio – Aspects of Radio as Art (Revolver, Frankfurt am Main, 2008) című kötetet. A 2016-ban Halléban rendezett Festival Radio Revolten nemzetközi kurátori csapatának tagja volt.

Az előadás absztraktja és videófelvétele: Az Ö1 Kunstradio és a soha be nem fejezett online archívuma