Artpool40 – Aktív Archívumok, Művészeti Hálózatok

Absztrakt:

A Pracownia Działań Dokumentacji i Upowszechninia (PDDiU) – Tevékenység, Dokumentáció és Terjesztés Stúdiója egy úgynevezett szerzői, magán és alternatív művészgaléria volt, amelyet a KwieKulik duó hozott létre és működtetett a hetvenes és nyolcvanas években, a szocialista Lengyelországban. A Stúdió – ahogy ma is széles körben ismert – a művészi önszerveződés egy gyakorlatává, valamint performatív archívummá vált, amely a fennálló intézményrendszer keretein kívül működött. Eredetileg azonban nem nem-hivatalos helyszínként képzelték el. KwieKulik egy hivatalos művészeti és kutatóközpontot akart létrehozni, amely az állami kulturális intézmények égisze alatt – vagy azon belül – működik. Ebből adódóan a PDDiU nem-hivatalos neoavantgárd szerzői galériaként végzett tevékenysége helyett most azzal a projekttel, programmal és lehetőséggel foglalkozom, amely szerint a PDDiU egy hivatalos művészeti intézmény államilag finanszírozott részlege kívánt lenni. Be szeretném mutatni ennek az aktív vagy performatív archívumnak a koncepcióját, egy olyan intézmény elképzelését, amely folyamatszerű művészeti tevékenységeket szervezne és termelne, dokumentálná őket, és vizuális és szöveges adatbázist hozna létre, efemer művészeti kutatásokat végezne és könyvek és oktatófilmek formájában publikálná eredményeit. A „hivatalos” kontra „nem-hivatalos” ellentéte mögé nézve próbálom értelmezni a PDDiU mint aktív és performatív archívum alapításának motivációit az „alternatív hivatalos” szempontjából. Azt próbálom alátámasztani, hogy a koncepció mögött egy modernizált művészeti intézmény létrehozásának szándéka húzódott meg, amelyet nem pusztán az új művészeti tendenciák összefüggésében kell vizsgálni, hanem a hivatalos művészeti rendszer strukturális változásainak függvényében is a hetvenes évek szocialista Lengyelországában. Kitérek arra is, mi az oka, hogy a KwieKulik nem talált támogatót a kezdeményezéséhez a hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján. Végül bemutatom a művészek kudarcba fulladt próbálkozásait az Ujadowski Kastély Kortárs Művészeti Központtal való együttműködésre, és arra, hogy személyes archívumukat ennek a hivatalos intézménynek adományozzák, amely a kortárs művészet dokumentálására és terjesztésére jött létre. A PDDiU „hányattatása”, amely az alternatív-hivatalos aktív archívum ötletétől a privát nem-hivatalos művészarchívum megvalósításán keresztül az intézmény részévé válásig tartott, csak most fog véget érni azzal, hogy a KwieKulik archívuma a varsói Modern Művészeti Múzeumba kerül. Az archívum a múzeum gyűjteményének részeként visszanyeri a benne rejlő alkotó lehetőséget és bizonyos „privát”, „alternatív”, vagy legalábbis „szerzői” dimenzióit, mivel Zofia Kulik lehetőséget kap rá, hogy új művek létrehozására használja a meglévő elemeket.