Artpool40 – Aktív Archívumok, Művészeti Hálózatok

Absztrakt:

A modern és kortárs művészekről létrehozott digitális archívumok száma a kiállítási és művészeti katalógusok archívumai mellett jelentősen megnőtt az utóbbi évtizedben. Nemcsak könnyebben lehet hozzáférni a vizuális és szöveges anyagokhoz, hanem a létrehozott strukturált adatoknak köszönhetően egyre többször alkalmaznak kvantitatív és számítógépes módszereket a művészeti jelenségek vizsgálatában. Művészek és kiállítások archívumaiból származó adatok felhasználásával ezek a kutatások értékes betekintést adtak a résztvevők közötti kapcsolatokból és az információk körforgásából felépülő hálózatok összetételébe. A digitális források számának jelentős növekedése ellenére azonban még mindig vannak ismeretlen területek, amelyek globális egyenlőtlenségeket tükröznek. Ez elsősorban a centrumoktól távoli régiók kutatásainak, művészeinek, művészeti alkotásainak a láthatóságát befolyásolja. A kutatásra gyakorolt hatás kvantitatív (a kutatás fókuszai összefüggnek az adatok elérhetőségével), valamint kvalitatív (feltételezhetően elfogult eredményeket okoz a pontatlan, hiányos és hiányzó adat).

A felvázolt kontextusra tekintettel tanulmányunk fókuszában az ötvenes évek után aktív horvát művészek állnak, a zágrábi Kortárs Művészeti Múzeum Dokumentációs és Információs Osztályán őrzött anyagok fényében. A múzeum archívuma tartalmaz egy intézményi archívumot is - a kiállítások és különböző események dokumentációját - és számos személyes gyűjteményt. Mindennek része Božo Bek személyes archívuma is, aki a Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója volt a hatvanas évek haladó korszakában, amikor az Új Tendenciák nemzetközi mozgalma elindult, illetve a hetvenes években, amikor a konceptuális művészet intézményi elismerést és támogatást kapott. Ivan Picelj művész és dizájner személyes archívumát 2011-ben adományozták a múzeumnak, ez a legnagyobb gyűjtemény. Mivel Picelj tervezőként évek óta együttműködött a múzeummal, személyes archívuma értékes kiegészítése az intézményi gyűjteménynek. Az intézmény archívumait részben digitalizálták egyes projektek, például a Digitizing ideas, Baunet – Experiment with the Avant-Garde, Didactic Exhibition és a New Tendencies során.

Előadásunk célja kettős. Az első részben áttekintjük a modern és kortárs horvátországi művészek elérhető digitális archívumait, és hogy hogyan használhatók a művészeti hálózatok kutatásának forrásaként. A második részben a személyes és intézményi archívumok átfedéseit vizsgáljuk mint forrást az összetett művészeti hálózatok tanulmányozásához, amelyek főleg személyes kapcsolatokon keresztül fejlődtek az intézményekben. Az említett archívumok némelyike nemzetközi ismertségre tett szert a kilencvenes években művészek és kutatók által indított tevékenységeknek köszönhetően. Akkoriban jöttek létre az első digitális gyűjtemények, melyek új olvasatban mutattak be történeti munkákat. Ezek olyan értelmezési konstellációk részévé váltak, melyek a kilencvenes évek hálózataira reagáló új kurátori és művészettörténeti megközelítéseket képviseltek.