Artpool40 – Aktív Archívumok, Művészeti Hálózatok

Absztrakt:

Stano Filko a hetvenes éveket szinte kizárólag az észlelés határait a puszta művészet eszközeivel feltáró kutatásoknak szentelte. A festészet aktusát szélsőségesen a fehér latex és a festőhenger mechanikus nyomhagyásának használatára redukálva, elhagyta a művész egyedi kézjegyét. Fehér tér fehér térben (1973–1974) című művét két fiatalabb művésszel, Miloš Lakyval és Ján Zavarskýval együttműködve hozta létre. A henger mechanikus festékfelvitele és az alkotás repetitív módszerei egy potenciálisan végtelen felületet hoztak létre, amely a végtelen és anyagtalan fehér teret volt hivatott felidézni. A végtelen belső dinamikája a létrehozás egyedi szakaszain keresztül fejeződött ki. Filko első alkalommal 1974-ben mutatta be ezt a projektet egy egynapos kiállításon, majd 1975-ben a Párizsi Biennálén és 1977-ben Budapesten. Ezt követően 1977–1980 között Filko önállóan dolgozott tovább a Fehér téren. Az abszolút manifesztációja a fehér felületek visszatérő sorozataiban a materializmus ideológiájának antitézise volt, és szembeszállás nem pusztán a szocialista, hanem a kortárs művészet konvencióival is. Miután Filko az Egyesült Államokba emigrált, az egész projektet újraértelmezte egy trikolór rendszerben: fehér (lételmélet), kék (kozmosz), piros (biológia). Munkáit és koncepcióit a csakrák színskálája alapján „zónákra” osztotta.

Tanulmányom Stano Filko és mások (Július Koller, Jiří Valoch, Ján Zavarský, Miloš Laky) archívumait vizsgálva, rekonstruálja a Fehér tér projekt különböző szakaszait. Ezen túl a projekt párhuzamait és hatástörténetét is bemutatom a nemzetközi művészeti színtéren. A Fehér tér fehér térben számos érdekes kérdést vet föl „anakronizmusának” és az absztrakt művészet és minimalizmus nyugati művészettörténetben meglévő paradigmáival való összeegyeztethetetlenségének köszönhetően. Később Stano Filko korábbra datálta és folyamatosan újrarendezte az eredeti projektet, amely még tovább bonyolítja a mű recepcióját. Ahogy az is, hogy gyakran értelmezik a kelet-európai avantgárd egyik kulcsfontosságú műveként. Tanulmányomban részletesen vizsgálom a mű kialakulásának korszakolása és Stano Filko öntörténetiesítése közötti ellentmondásokat.