Artpool40 – Aktív Archívumok, Művészeti Hálózatok

Absztrakt:

Néhány a legfontosabb Fluxus archívumok közül – amelyek ma olyan nagy kulturális intézményekben vannak, mint a Los Angeles-i Getty Research Institute (USA) és a stuttgarti Staatsgalerie (Németország) – első generációs Fluxus művészek hatása és útmutatása alapján jött létre (George Maciunas és Wolf Vostell, az említett esetekben). Ez azt mutatja, hogy a hálózatalapú művészeti gyakorlatok úttörői pontosan látták már a kezdetektől, hogy a dokumentum milyen fontos szerepet játszik a művészeti gyakorlatukban. Továbbá jelzi azt is, milyen jelentőséget tulajdonítottak az archívumnak, mely e dokumentumokat összegyűjti és megőrzi, azzal a reménnyel, hogy végül a művészettörténet egy új megközelítésének eszközeivé válnak.

Tanulmányom célja bemutatni, hogy az archívumi gyakorlat kreatív folyamatként való értelmezése, amely újra kívánja definiálni a múltat, átformálni a jelent és előre látni a jövőt, hozzátartozik az új művészeti fejleményekhez, amelyek a Fluxus égisze alatt jöttek létre a hatvanas évek elejétől. A performatív és hálózatalapú művészeti gyakorlatok a művészettörténetírás és művészeti gazdaságtan számára egyaránt kihívást jelentettek. Ez természetesen kiterjedt az archívumra mint alternatív kulturális intézményre is: ezek a gyakorlatok egyfajta idegen testként megpróbáltak átjutni a hivatalos művészeti rendszer falain, idővel sikerült repedéseket okozni és beszivárogni jelentős kulturális intézményekbe. Ezek az úgynevezett Más Archívumok (Ulises Carriónt idézve), más történeteket és művészettörténetet, más kutatási módszereket és historiográfiai konstrukciókat, illetve más kurátori és muzeológiai gyakorlatokat igényeltek és igényelnek. Egyenesen abból a művészi gyakorlatból nőnek ki, amelynek szemtanúi. Így a Más Archívumok felfoghatók úgy is, mint csatornák, melyeken keresztül ezeknek a művészeti gyakorlatoknak az átformáló ereje átvezethető a historiográfiai, kurátori és muzeográfiai gyakorlatokba.

A Fluxus hálózat esettanulmányaiból válogatva, a mail arttól és a kollektív gyakorlatoktól a művészarchívumokig és művészkiadványokig, szemléltetem, hogy a performatív és hálózatalapú művészeti gyakorlatok korai formáinak átalakító hatása egy olyan dokumentarista hozzáállásra épült, amely a művészeti rendszer szabályainak megváltoztatására irányult.