Artpool40 – Aktív Archívumok, Művészeti Hálózatok

Absztrakt:

Az Artpool Művészetkutató Központ már ötödik éve a Szépművészeti Múzeum önálló egységeként működik, de állami intézménnyé való átalakulása csupán egy újabb kihívást jelentő időszak a hosszú intézménytörténetében. A Galántai György és Klaniczay Júlia által 1979-ben alapított underground archívum a nemzetközi experimentális művészetre fókuszálva az önmenedzselés és az önintézményesítés elvei alapján működött. Az 1989-es rendszerváltást követően az Artpool állami, fővárosi és magán (például Soros Alapítvány) pályázati támogatások révén civil szervezetként, korábbi tevékenységét folytatva egymásra épülő kiállításokkal és egyéb projektekkel az archívum konceptuális folyamatműként való felfogásmódját hangsúlyozta. A posztszocialista környezet változó támogatási feltételei mellett az Artpool, akárcsak más független európai intézmények, növekvő bizonytalansággal nézett szembe, és rákényszerült jövőbeni működési lehetőségeinek újragondolására. Végül, évekig tartó nehézségek és tárgyalás után az Artpool a Szépművészeti Múzeumhoz csatlakozott, ami megoldotta a folytatás vagy megszűnés kérdését, illetve biztosította a gyűjtemény fennmaradását.

Az Artpool státuszváltása, vagyis underground intézményből állami fenntartású közintézménnyé alakulása következtében az archívum egy új diszkurzív szellemi környezettel néz szembe, amely markánsan különbözik eredeti kontextusától. Mennyire ellentmondásos ez a változás? Hogyan értelmezhetjük az Artpool jelen muzealizációs folyamatait a saját experimentális múltjának logikájába és módszertanába illeszkedően? Előadásomban amellett érvelek, hogy az Artpool stratégiája, vagyis a „tudás perfomativitása” (Foucault) meghaladja a kialakult dichotómiákat és stabil történeti koncepciókat. Az archívum önintézményesítő gyakorlataira és a Szépművészeti Múzeummal való nyolcvanas évekbeli együttműködéseire fókuszálva azt mutatom be, hogy az Artpool a kezdetektől következetesen ambicionálta az első nyilvánosságban való jelenlétét és a helyi művészeti közeg normalizációját, miközben mindvégig ragaszkodott saját meghatározó underground értékeihez.