Artpool40 – Aktív Archívumok, Művészeti Hálózatok

Absztrakt:

Ha arról kérdezzük, mi az általános viszonya a művészi munkához, Galántai Györgyről, a balatonboglári kápolnaműterem és a budapesti Artpool Művészetkutató Központ alapítójáról kiderül, hogy önképző személyiség, aki a magyar és a nemzetközi művészeti világban egyforma szellemi kíváncsisággal forgolódott, hogy megtalálja és megértse küldetését. Galántai jegyzetfüzetei és naplói a hetvenes évek első feléből egy olyan embert körvonalaznak, aki folyamatosan kereste a vita (és bátorítás!) szellemi fórumait, és reflektált arra, amit látott és olvasott. Jegyzetei a szemiotikától a konceptuális művészeten, az organikus struktúrákon és a marxizmus-leninizmuson keresztül a kommunikációelméletig terjedő témákat érintenek. Az (ön-)reflektív, kutató hozzáállás akkor is feltűnik, ha Galántai kiállítási vázlatait és könyvidézeteit vizsgáljuk a jegyzetfüzeiben és naplóiban.

Már művészi pályájának korai éveiben a művészet célját kutatta, és olyan művészeket, akik nagyobb összefüggésekkel foglalkoztak. A vele folytatott beszélgetésekből kiderül, hogy mindig kereste az olyan teoretikusok és tudósok munkáit, akik magyarázattal szolgáltak neki a szisztematikus gondolkodásra, mely a balatonboglári kápolnaműteremhez hasonló Gesamkunstwerk létrehozására irányul.

Előadásomban az Artpool Művészetkutató Központ és a „aktív archívum” koncepciójának közvetlen forrásait tárom fel intellektuális történetükön keresztül. A történet gyújtópontjában Galántai György, illetve különböző átfogó elméleti munkákról alkotott értelmezései és feldolgozásai állnak. Tanulmányomban kirándulásra hívom a közönséget olyan megállókkal, mint Selye János Álomtól a felfedezésig című kötete, Vilém Flusser munkái a kommunikáció filozófiájáról és művészeti tevékenységről, illetve Arthur Koestler Szellem a gépben című műve. Szeretném bemutatni az összefüggéseket e „hálózati” személyiségek, a különösen összetett világnézetük és Galántai (ön-)reflektív és átgondolt archívumkoncepciója között.