Galántai György képzőművész 2021. június 17-én ünnepli 80. születésnapját.
Ez alkalomból az Artpool új helyszínén (1135 Budapest, Szabolcs utca 33., D épület) 17.00-kor kezdődő kerti ünnepség keretében köszöntik őt barátai, művésztársai, kollégái.
György Péter bevezetője után Víg Mihály zenél, ezt követően megtekinthető a világ minden tájáról a születésnapjára küldött munkákból összeállított Galántai 80 – A jövő emlékei című kiállítás.

Galántai György 1967-ben szerzett diplomát a Képzőművészeti Főiskolán. 1970 és 1973 között a balatonboglári kápolnában szervezett kiállításokat és művészeti eseményeket, felvonultatva az avantgárd művészet legjelesebb képviselőit, amely így a kortárs, neoavantgárd művészet egyik legjelentősebb magyarországi bemutatóhelyévé vált. Az állami kultúrpolitikától és intézményektől független helyszín hamar felkeltette a hatóságok figyelmét, mondvacsinált indokkal a Kápolnaműtermet bezárták, és Galántait a rendszerváltásig megfigyelés alatt tartották.

Galántai Klaniczay Júliával 1979-ben alapította meg az Artpoolt, mely 1992-ig illegális lakásarchívumként működött. A párhuzamos kultúra dokumentálása mellett kiállításokat szerveztek, katalógusokat jelentettek meg, szamizdat művészeti lapot publikáltak, Artpool Rádió kazettaműsort készítettek. A hetvenes években elkezdett szobrászati és multimediális művészeti tevékenysége mellett Galántai bekapcsolódott a mail art hálózatba is. Kapcsolatművészeti projektjei lehetővé tették számára egy kiterjedt személyes hálózat kiépítését és az archívum folyamatos gyarapítását, világviszonylatban is jelentős gyűjteményt építve fel művészkönyvekből, hangművekből, vizuális költészetből, performansz-dokumentumokból, fluxustárgyakból. A nyolcvanas évek második felétől Magyarországon az elsők között kezdett számítógépes művészettel foglalkozni, majd a kilencvenes években számos kísérleti webes művet hozott létre, melyek az Artpool történelmi, műalkotásnak is tekinthető weboldalán máig működnek.

Galántai 1988-1989-ben a DAAD Berliner Künstlerprogramm ösztöndíjasaként Nyugat-Berlinben töltött egy évet. 1990-ben az Arizona State University, School of Art vendégművésze volt. 1993-ban Életmunkák címmel nyílt gyűjteményes kiállítása az Ernst Múzeumban. A rendszerváltást követően az Artpool 1992-től 2015-ig nonprofit kutatóhelyként folytatta működését, emellett Galántai minden évben egy-egy hívószó mentén szervezett művészeti projekteket, az aktív archívum koncepcióját követve. [artportal]

2019/július - Galántai György (1941-)

Június 17-én ünnepelte 78. születésnapját Galántai György, a magyar neoavantgárd meghatározó művésze. Mint a hagyományos képzőművészeti eljárásokat és helyzeteket elutasító fluxus irányzat egyik legmarkánsabb hazai képviselője számos képzőművészeti műfajban (festészet, grafika, szobrászat, filmművészet, hálózati művészet, számítógépes művészet) alkotott. Nemcsak egyéni munkássága, hanem művészetszervező tevékenysége, mindenekelőtt az Artpool és előzménye, az első magyarországi neoavantgárd művésztelep, a Balatonboglári Kápolnaműterem emléke előtt is tisztelgünk.
Festő szakon végzett a Képzőművészeti Főiskolán 1967-ben. Egy évvel korábban talált rá a használaton kívül álló boglári kápolnaépületre, amelyben 1970-től kortárs képzőművészeti tárlatokat, hangversenyeket, performanszokat szervezett, tekintet nélkül a zsűriztetési kötelezettségre vagy a társadalmi-politikai kérdésekben előírt korabeli politikai normákra. 1973-ban bezáratták a hatóságok a műtermet, amelyre ma már a kulturális rendszerváltás előkészítőjeként tekintenek.
Galántai ezután többé-kevésbé kiszorult a művészeti nyilvánosságból. Mégsem az emigrációt választotta, hanem a korabeli „párhuzamos” művészet egyik legtöbb rendőri zaklatást kiálló alakjaként folytatta fáradhatatlanul jelelméleti illetve politikai töltésű konceptualizmusát.
Az 1976-ban készült Önátalakítás című grafikai sorozatának egyik darabját látjuk. A kiindulópont egy automatával készített igazolványfotó volt, amelynek mellbevágó személytelensége az én problematikájának tanulmányozására indította a művészt. Az önarckép fotótechnikai eljárásokkal történő torzítása, különböző képmezőkre osztott mintává sokszorosítása révén használati tárggyá válik, végül az utolsó mezőben eltűnik. A személyiség így a privát, mégis semmitmondó fotóportré helyett egy általa létrehozott, kollektív jellegű, könnyen olvasható vizuális rendszer egészében érvényesül. A fegyelmezett, elemző képsor kivitelezése és technikája némileg a kortárs Pécsi Műhely módszereivel rokonítható.

Átalakítása önmagával (B)
1976; papír, szitanyomat
100 x 196 cm

/Fotó: Bakos Ágnes és Tihanyi Bence/

1977-től vasszobrok készítésébe fogott. 1979-ben alkotta meg egyik legemblematikusabb szoborművét, a Szabadság-börtönt. A tövén lábakkal, tetején akasztóval rendelkező, ezáltal játékszerré, szuvenírrá lefokozott, önmagát szétfeszíteni próbáló, de arra képtelen rácsozat nemcsak a Kádár-rendszer „puha” diktatúrájának valódi mivoltát foglalja össze szimbolikusan, hanem az 1956 utáni magyar progresszív, hatalomellenes, „földalatti” avantgárd sikerét és kudarcát is. Azt a művészalkatot jeleníti meg, amelyik önkéntelenül eggyé vált a diktatúra ellen vívott szakadatlan szellemi szabadságharccal.

Szabadság-börtön
1979; vas
61,5 x 52 x 28 cm

/Fotó: Fáryné Szalatnyay Judit/

Nemcsak saját műveiben összegezte Galántai kora avantgárd művészi törekvéseit. Még e szobor elkészültének évében létrejött a Galántai György-Klaniczay Júlia házaspár vezetésével egy alternatív művészeti intézmény, az Artpool, amely a „tűrt” és „tiltott” alkotók egymással és a külföldi művészeti szcénákkal való kapcsolattartását, valamint a nyilvánosságot nem kapott művészeti események dokumentálását tűzte ki célul. A kezdetben csak kétszemélyes, magánúton működő intézmény 1990 előtt számos illegális művészeti kiadványt bocsátott ki. Nem csupán az 1960-as-70-es-80-as évek félhivatalos és nem hivatalos magyarországi művészeti tevékenység archívumát foglalja magában, hanem az egész országban, sőt világviszonylatban is egyedülálló művészeti gyűjteményt halmozott fel. Az Artpool 1990 után – Artpool Művészetkutató Központ néven – kilépett a nagyközönség elé, nonprofit intézményként működött, a főváros, a kulturális minisztériumok és egyéb pályázati források segítségével tartotta fenn magát. 1997 óta kiállítótérrel is rendelkezik. 2015-ben az archívum és a műtárgykollekció a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének része lett, az intézmény pedig a múzeum önálló osztályává vált mint fontos művészettörténeti kutatóbázis. [kiscellimuzeum.hu]