K51/villanyóra hangtáj

Franca Sacchi a korai elektronikus zene nagyon kevés női zeneszerzőjének egyike, a 60-as években a jól ismert milánói RAI Stúdióban tanult. Kidolgozta az „En-static” elvet, amely magában foglalta az improvizációt, az elektronikus zenét, a rituálét, az előadást, a tanítást és a meditációt. Zenéje elsősorban a hangra összpontosít, amelyet alapanyagként kezelnek és végtelenül feltárnak. Sacchi szabad időtartama és mélysége közelebb hozza Eliane Radigue-hez és La Monte Younghoz, különösen a hosszú és tartós hangok miatt, amelyek hirtelen lüktetéssé és szemcsés hangstruktúrává változnak. Munkája a berlini törött zene kiállításon is szerepelt. Eredetileg a Die Schachtel által megjelent korlátozott kiadású LP-ként. Ez a pazar arany CDbox + füzet egy teljesen újraszerkesztett kiadásban mutatja be legjobb műveit.

Franca Sacchi - Danza, mia cara [1971, early electronic, experimental, musique concrète] (28:32)

Fotó-, szöveg-, esemény- és dokumentum-alapú munkák és direkt dokumentumok 1971-ből: Attalai Gábor, Altorjai Sándor, Bak Imre, Baksa-Soós János, Erdély Miklós, Galántai György, Gulyás Gyula, Hencze Tamás, Major János, Pauer Gyula, Petrigalla Pál, Szentjóby Tamás, Tót Endre, Ungváry Rudolf. Sajtódokumentumok: Somogyi Néplap, Magyar Hírlap, 1971.

Ajándéklánc - Szkárosi Endre, Galántai György, St. Auby Tamás 1991 (12:06)

Fodor Ákos haikui 2001