Tábor Ádám (H)
Publicisztika – 2021. június 17. - https://litera.hu/
A kápolnaművész köszöntése – Galántai 80
Galántai György több mint fél évszázada harcol – elszántan, de a lehető legbékésebben – az avantgárd kultúra szabadságáért és egy világi és egyházi birodalmakkal szembeni szabad művészeti ellen-birodalom, globális szellemi-művészi kapcsolatháló megteremtéséért.
A ma 80 éves Galántai Györgyöt köszönti Tábor Ádám.
Galántai Györgyöt kezdettől máig független, szolidáris emberként, invenciózus, folyton megújulásra képes avantgárd képzőművészként és a magyar valamint a nemzetközi neoavantgárd művészeti mozgalom kivételes animátoraként és szervezőjeként ismerem, szeretem és becsülöm. A kezdet számomra 1972 nyara volt, a „Balatonboglári Kápolnaműterem-tárlat” harmadik évadbeli nyári programjában a „DIREKT HÉT”-en való – passzív – részvétel. 1973-ban már háromszor mentem le/át kiállításokra és a Kassák Színház King Kongjára. Utána sokat találkoztunk, beszélgettünk a Fiatal Művészek Klubjában, kiállítás-megnyitókon stb.
Igazán intenzív, gyakori, szoros személyes, baráti és munkakapcsolat az Artpool megalapításakor, Galántai és Klaniczay Júlia Frankel Leó úti lakásán alakult ki köztünk.
1979-től gyakran felbaktattam a legfelső emelet műteremmé varázsolt terébe. Eszmét és információt cserélni, belekukkantani az Artpool-archívum első dossziéiba vagy az 1983-ban megindított AL (Artpool Letter - Aktuális Levél) című avantgárd művészeti-ellenkulturális szamizdat folyóirat új számaiért. A teljes egészében általa megformált, tördelt és kinyomtatott lapot, akárcsak az egész Artpoolt Galántai nem csak archívumnak, ellenmúzeumnak, hanem műalkotásának is tekintette. Galántaiék ott voltak minden alternatív kulturális eseményen, és képben-hangban rögzítették azokat. Többet – vagy valamely részletüket – közöltek az Artpool Letterben. Így jelentek meg ott például Erdély Miklósnak a Lélegzet élő folyóirat estjén elhangzott Ásványgyapot című szövege, az ugyanakkor felolvasott verseim, téziseim. Beszámoltak Hamvas Béla Karneválja egyik könyvének ugyancsak a Lélegzet által rendezett és szimultán művészeti reakciókkal kísért maratoni felolvasásáról. Maguk is szerveztek elemző beszélgetéseket a műteremben – például Bálint Istvánnal és Rajk Lászlóval a Kassák Színház-Lakásszínház-Squatról –, melyeket szintén publikáltak lapjukban.
Első megjelenésem az ALban, az 5. számban – boglári archív anyagok és egy, Lángh Júlia által Szentjóby Tamással készített, a Szabad Európán is elhangzott interjú kontextusába illesztve – 1983 nyarán a Képrombolás – Kentaur című írás volt. A rövid elemzést Szentjóby Tamás filmjének zártkörű első vetítése után készült friss jegyzeteim alapján még 1975 őszén-telén írtam. A 80-as években már újra közölhettem verseket, kritikákat az első nyilvánosságban, mégis e kéziratom nyomtatásban történt megpillantása – önmagam számára is teljesen váratlanul – olyan revelatív extázist váltott ki belőlem, mint ha az első publikációm lett volna. Mert szabad, cenzúramentes sajtóban az is volt.
Galántai Györgyöt egyáltalában nem pusztán boglári kápolnaműterme és a kápolnatárlatok miatt nevezem kápolnaművésznek.
Nem is vallási érintettsége okán, hiszen fogalmam sincs, van-e neki ilyen; beszélgetéseink, művei, írásai, interjúi alapján nemigen tapasztaltam nyomát – de ez amúgy is az ő szenzitív saját ügye.
A kápolna persze vallási/egyházi fogalom: „istentiszteletre szolgáló templomszerű kisebb épület, vagy épületrész”. A szó a latin capella, cappa szóból ered, ami egyúttal a „fejet betakaró köpenyt” is jelent. „A hagyomány szerint Tours-i Szent Márton, amikor még katona volt, egy koldusnak” – „az álruhába öltözött Jézus Krisztus”-nak –„adta a köpenyének a felét […] A másik felét a vállán átvetve viselte, ez volt a »köpenyke«, illetve latinul capella. A félköpenyt a meroving királyok palotájukban ereklyeként őrizték és „csatáikba magukkal hordozták.” Mind az ereklye palotabeli őrzési helyének, mind „a sátornak, ahol a köpenyt tartották, capella volt a neve.” Ebből a szóból származik a kápolna (Wikipédia, Magyar Katolikus Lexikon).
Galántai György több mint fél évszázada harcol – elszántan, de a lehető legbékésebben – az avantgárd kultúra szabadságáért és egy világi és egyházi birodalmakkal szembeni szabad művészeti ellen-birodalom, globális szellemi-művészi kapcsolatháló megteremtéséért, kiterjesztéséért és megőrzéséért.
A vártalan (©St. Auby Tamás) kultúrának emelt és emel sátrat=capellát egész életében: alkotóként, a boglári kápolnadombon, az AL-lal, lakásán, majd nyilvános intézményként az Artpoollal.
És közben a vállán átvetve viseli ezt a sátrat félköpenyként=capellaként egész életében. 80. születésnapján azt kívánom, hogy még sok-sok évig viselje – mindenben-társával, Klaniczay Júliával – ezt a sátorköpenyt Galántai György, a világi/egyházi hatalmakkal szemben álló világi kápolnaművész.
● Tükör ● Nemzetközi Magyarország ● AL5 ● AL7 ● AL9 ● AL11 ● AR6 ● hu.wikipedia ●
● Duchamp100 ● Litera ● Szépírók Társasága ● lira.hu ● Magyar Narancs ●
