A szobor a győri Rába Művek alkotótelepén készült, kidobott hajtókarok és rugók felhasználásával. A dinamikus funkcionalitásukból kiragadott tárgyakat Galántai egy, a végtelenséget idéző spirál-formába hegesztette emblematikus talpai – vagyis két lépés – közé illesztve.

Így a mű a haladásra, az előrelépésre törekvő türelmetlen jövővágy, az utópisztikus gondolkodás szimbólumává válik.

Bár eredetileg nem hangszobornak készült, 1987-ben, az Artpool Duchamp-szimpóziumán, mely az átfunkcionált használati tárgyakból készült ready-made művészet feltalálójának 100. születésnapjáról emlékezett meg, újabb átfunkcionáláson átesve Márta István zeneszerző hangszerként szólaltatta meg.
(László Zsuzsa)