„ma este egy építésvezetőről és egy
vegyészmérnökről gondolkodom
ez nem különálló esemény, mert szüntelenül
gondolkodom erről a két személyiségről és
rajtuk kívül a háromság minden személyiségéről.
a háromságban élek, amely meghatározza
gondolataimat, és ha van ezen kívül bennem
gondolkodás, az csak akkor tiszta, ha a
háromság felé közeledik és felfogni igyekszik
az irányíttatást, amellyel az gondolkodásomra hat.
az, hogy ez a láncreakció sem képes
elsodorni a háromságon kívülre vezető vágyaimat,
elviselhetetlen és ezt senki előtt (előttetek
sem) kendőzhetem el
Legtöbbet és mindennél többet a háromság
három legfényesebb személyiségéről gondolkodom,
de az ő fényük kisugárzik és vonzásköre alkot.
az (építésvezető) (E) az első személyiség (Z) vonzás-
körének egyik legmagasabb alakja
a (vegyészmérnök) (V) egy a háromságon kívüli személy,
aki emlékeztet arra a másik háromságon kívüli
személyre, akire a háromságon kívül jelenleg legtöbbet gondolok (J)
az E = f (Z) és V = f (J) analóg relációk.
1973. augusztus 12. 1830h praxis a
vízmű feletti három fenyőnél (felső sétány)
[Algol László]”
(a plakát szövege)