⦉ TÜKÖR / MIRROR / SPIEGEL / MIROIR ⦊
9-10. Baranyay András ◼ Két levelezőlap /1972.11.29 és 1973.6.11./
„Yang-shan tükrött kapott Wei-shantól. A tükröt a barátok gyülekezete elé tartotta és így szólt: Barátok, Wei-shan tükröt küldött. Wei-shan tükre ez, vagy az enyém? Ha azt mondjátok, az övé, hogyan lehet az én kezemben? Ha azt mondjátok, az enyém, hogyan küldhette Wei shan?”
„Belép egy förtelmesen rút ember, és a tükörben nézi magát.- Miért néz a tükörbe, mikor úgyis csak kellemetlen amit lát? - A förtelmes rút ember válasza: - Uram, 89 halhatatlan alapelvei szerint jogilag minden ember egyenlő van tehát jogom a tükörmben magamat nézni; hogy kellemes-e a látvány, vagy kellemetlen, ez csak énreám tartozik. - Ami a józan észt ileti, kétségkívül nekem volt igazam; a törvény szempontjából viszont nem tévedett.” (Ch. Baudelaire: Kis költemények prózában. A tükör.)
9-10. Baranyay András (Budapest, Hungary) ◼ Two postcards (29.11.72. and 11.6.73) with stories of Zen and Charles Baudelaire:
Yang-shan got a mirror from Wei-shan. He held forth the mirror before the congregation of monks and said: 'O monks, Wei-shan has sent here a mirror. Is this Wei-shan's mirror or mine own? If you say it is Wei-shan's, how is it that the mirror is in my hands? If you say it is mine own, has it not come from Wei-shan? (Essays in Zen Buddhism) A shockingly ugly man comes in and looks at himself in the glass. “Why do you look a yourself in the mirror, since you cannot see yourself there but with displeasure?” Sir Ugly answers me, “Sir, according to the immortal principles of the year '89, all men have equal rights: ergo, I possess the right of looking at myself, – whether with pleasure or chagrin is no one's business but my own.” In the name of good sense, I was doubtless right; but from a legal standpoint he was certainly not wrong. (Charles Baudelaire, The Mirror, Little Poems in Prose)