(katalógus bevezető)

A bemutató anyaga esetlegesen jött össze, csak a tükör néhány aspektusát tükrözi.

A tükör a legnagyobb művészeti közhely.

A tükör kettős természetű. Egyik oldala matt és hétköznapi, a másik csillogó és megérthetetlen. Hidegen racionális és titokzatos egyszerre.

Az ember egyedüli lehetősége, hogy önmagával szembenézzen: a tükör. A tükörkép a legtökéletesebb és a legmulandóbb képmás

A tükör eredete: Nárcisszusz a víztükörben nézi önmagát.

A festők önarcképüket tükörből festik.

A középkorban a tükör a hiúság attributuma.

Brunelleschi tükrös szerkezet segítségével felfedezi a perspektívát.

Németalföldön a festészet = tükör /Jan van Eyck: Arnolfini házaspár/.

A tükör mágikus tárgy. Bajelhárító. A népművészetben létrejön a tükörre festett kép műfaja

A barokk a végletekig kihasználja a tükör egyes tulajdonságait /versailles-i tükörfolyosó; a végtelen terek illúziója/.

A tükörképet először Daguerre-nek sikerül rögzíteni. Feltalálja a fényképezést.

A bútoroknak, szőnyegeknek, a nyomtatott könyvoldalnak „tükre” van. A szimmetria és a megfordítás is tükör.

A modern technika nem nélkülözheti a tükröt. A modern technikát felhasználó fényképezésben, filmben, az op artban, a kinetikus művészetben különösen gyakori a tükör alkalmazása.

A tükörkép kép. A művészet a valóság visszatükrözése.

A tükör fajtái: síktükör, görbe tükör, átlátszó tükör, stb.

A tükör a művészet metaforája.

A tükör a legnagyobb művészeti közhely.

Beke László, Budapest, 1973. augusztus 3.