A zászlók értelmezésének művészeti lehetőségei,
avagy a művészet lehetőségei a zászlók értelmezésében.

tárgy • képi jel • jelkép • jel

A tárgyi világ tárgyainak képi jelként való felfedezése a lét rejtett kultikus (kulturális) meghatározása és az emberi önazonosság igényéhez köthető. A kiválasztott (kisajátított) tárgy képi jelként más képi jelektől való eltérése, mássága és a tárgy használatának gyakorlata által értelmeződött jelképpé. Az önálló életet kezdő jelképek egymással is kapcsolatba kerülve egyrészt bonyolultabbá váltak, másrészt egyszerűsödtek. A társas lét alakításában a jel minden formai lehetősége (jelölő funkciója) kiaknázásra került, a tartalom (a jelölt) minél pontosabb jelölése érdekében.

zászló • lobogó = tárgy • képi jel • jelkép • jel

A legkorábbi ismert vexilloid-ábrázolások (előzászló) i. e. 3400-ból egyiptomi agyagedényeken láthatók. A legkorábbi zászló a Sárga Császár (a kínaiak mítikus őse) lobogója. (i. e. 1500 körül) A legkorábbi európai zászló az athéni hajóhad vezérhajóját jelölte (i. e. 5. sz. végén)

a nem-zászló zászló

Az egyik legkorábbi európai zászló amely nem tekinthető zászlónak Szent Márton kék köpenye volt. A szent sírjában talált rá a francia I. Chlodvig (i.sz. 481-511) és saját zászlajává tette. A köpeny később a francia királyok hadi „lobogója” lett. Egy másik ilyen zászló, - egy kovács bőrköténye - a perzsák királyi „lobogója” évszázadokon keresztül egészen a 7. századig volt zászló. Érdekes összehasonlítás kinálkozik a 20. századi fluxus zászlókkal. A köpenyre is és a bőrkötényre is található példa.

a magyar trikolor

Az első zászló, amelyen együtt szerepel a három szín, 1601-ből származik, a török szultán ajándékozta Báthory Zsigmondnak. A piros-fehér-zöld mint a nemzet színei II. Mátyás király idején, 1618-ban szerepelt együtt először egy pecsétzsinóron. A zöld szín a 16. századtól rendszertelenül jelenik meg a zászlókon.

Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc első sikereinek eredményeként „a nemzeti szín és az ország címere ősi jogaiba visszaállíttatik!” A francia forradalom és a francia trikolor hatására a három szín új értelmezést kap, a reformkorban pedig a függetlenség és a szabadság jelképe. A vörös az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt szimbolizálja.

a színek

„Ha a saját színességünket összehasonlítjuk a középkoréval vagy bizonyos nem nyugati kultúrákéval, akkor azt a különbséget találjuk, hogy a középkor és az egzotikus kultúrák színei mágikus szimbólumok, mítoszok elemeit jelentik, míg nálunk a színek az elméletileg kidolgozott mítoszok szimbólumai, a programok elemei. Például a középkorban a „piros” a pokolba jutás veszélyét jelenti. Nálunk a közlekedési lámpa „pirosa” még mindig mágikusan „veszélyt” jelez ugyan, de úgy van programozva, hogy automatikusan a fékre taposunk, anélkül, hogy tudatunk is részt venne a dologban. A fotóuniverzum színeinek szublimális programozása egy már csak rituális, automatikus viselkedést eredményez.”

a metaszintű motiváció

A közlekedési lámpa más szóval villanyrendőr. A szóösszetétel találékony, pontos és lényegre törő metaszintű kifejezés. A közlekedés forgalmának elektronikus irányítására kifejlesztett eszköz, mint tárgy a metaforikus nyelvi megjelenítésnek köszönhetően „áthallatszik” a társadalmi gyakorlatba. A tárgy a gyakorlatban három szinével képi jelkomplexum: trikolor és egyben társadalmi jelkép, mint egy vexilloid modern változata.