Bernhard
Waldenfels: FELELET ARRA, AMI IDEGEN
Egy reszponzív fenomenológia vázlata
Olyan szavak, mint “interkulturalitás”, “interszubjektivitás“ és “interakció“ mindaddig nem egyebek üres szavaknál, amíg a bennük szereplő “inter-“ előtagot - a közit avagy köztest - önálló megfontolás tárgyává nem tesszük, és el nem hatolunk egy olyan köztes szféráig, amely minden központból való kiindulást megkérdőjelez. A japán fenomenológus és pszichiáter Bin Kimura ezt a közit avagy köztest a japán ki szóval hozza kapcsolatba. Ebből kitűnik, hogy az említett közi avagy köztes interkulturális színezetet is ölt. A Nyugattól a Kelethez és a Kelettől a Nyugathoz vezető út - ellentétben azzal, ahogyan azt némely világkultúra-tervezők vélik - nem egy és ugyanaz az út, amelyet két különböző irányban járnánk be.
Az interkulturális érintkezés és kommunikáció területe közvetlenül határos az inkulturációéval. A kommunikációs megközelítés inkább az információátadásra, a kapcsolat mikéntjére és a közvetített tartalomra helyezi a hangsúlyt, noha természetesen nem tud eltekinteni a közeg, a kommunikációs partnerek és a kommunikáció eredményeképpen létrejövő kultúra kérdéseitől. Az inkulturációs megközelítés középpontjában népek, kultúrák, civilizációk találkozása és az érintkezés során történő önreflexiója és változása áll, ám itt sem lehet figyelmen kívül hagyni sem a szűkebb értelemben vett kommunikációs elemeket, sem az érintkezés társadalomszerkezeti, hatalmi és politikai viszonylatait.
A
XXI. SZÁZAD KOMMUNIKÁCIÓJA
Mobil információs társadalom
Interdiszciplináris kutatási program
Multikulturális környezet, világvallások pár(?)beszéde vagy új vallási Bábel? New Age és régi eretnekségek, új kihívások. Inkulturáció „otthon” és mindenütt. A kultúra megszentelése, megkeresztelése. A kovász, a só és a fény: néhány metafora mai aktualitása, és ezek lelkipásztori következményei. Isten a Hálón. Hol vessük ki hálónkat? Néhány befejező gondolat az alázatról, a tudományról, és a tudós tudatlanságról.
A
kereszténység és a vallások
A Nemzetközi Teológiai Bizottság dokumentuma
“Az a hit, amely nem válik kultúrává, az nem teljesen befogadott, nem teljesen átgondolt, nem elég hűségesen életre váltott hit”. II. János Pál pápának ezek a szavai, melyeket a bíboros államtitkárhoz intézett egy levelében (1982. május 20.), világosan megmutatják a hit inkulturációjának fontosságát. Megállapítható, hogy minden kultúra szíve a vallás, mint a végső jelentés fóruma és alapvető strukturáló erő. A hit inkulturációja így nem lehetséges a vallásokkal való találkozás nélkül, aminek főleg a vallásközi párbeszédben kell lejátszódnia.
Köllő Gábor: Élettelen istenek (1)
Az Újszövetségben elsősorban Pál apostol foglalkozik a bálványimádás görög-római interkulturális szférájából adódó veszélyével, kísértésével. Tudjuk azt, hogy fatális helyzetbe került maga Pál és Barnabás is, amikor Lisztrában egy csodatétel után isteneknek, Zeusznak és Hermésznek gondolták őket a város pogány lakói, sőt még áldozatot is akartak bemutatni előttük (ApCsel 14,11).
Zsikó János: A KULTÚRAKÖZVETÍTÉS FUNKCIÓI, FOGALMA
Elsősorban a XX. századi andragógia kutatásai és nemzetközi dokumentumai hívják fel a figyelmet az élethosszig történő tanulás (szervezett képzés, továbbképzés, átképzés, távoktatás, nyitott képzési programok, tréningek, szervezetfejlesztés stb.) jelenkori szükségszerűségére és elkerülhetetlenségére. A tudományszak az indusztriális és posztindusztriális társadalmak integrációs praxisának, valamint az információs és tudásbázisú globális (interkulturális) társadalmak előképeinek analízisével, a reálfolyamatok sokoldalú elemzésével támasztja alá premisszáit.
Fried
István: Összehasonlítás és kultúraköziség
(Régi-új tudományszemlélet felé)
Az interkulturális perspektívából szemlélődő diszciplinák az összehasonlítást oly minőségként ajánlják, amely lehetővé teszi a kulturális idegenséghez való közelítés folyamatát, a megértés humanista tevékenységét. Az összehasonlításnak […] részben kiigazító, részben igazoló funkciója lehet, a megértés ugyanis két alapvető módszeres eljárást követ, egy ideiglenes értelemadásét és a másikat, amely az összehasonlítás révén megkísérli, mint helyesnek bizonyulót, igazolni.
Tarján
Tamás - Fel is út; le is út
A (magyar) dráma közelmúltjáról és
jelenéről
Míg a nyugat-európai abszurd dráma interkulturális jelenség, addig a groteszkbe hajló közép-kelet-európai abszurd inkább integrációs fejlemény. Egymásról és egymás törekvéseiről keveset tudó írók szándékai rokonultak - a súlyos csalódást, kiábrándulást okozó „szocialista” berendezkedés keretei között - a szabadságvágyban, az individuum jogainak legalizálásában (és sokszor a burkolt szovjetellenességben is). Az allegorikussága, didakszisa ellenére a titkos beszédtől, a jelbeszédtől mentes nyugat-európai abszurdtól eltérően a magunk abszurdja éppenséggel folytonos kódolásra, duplafedelűségre-duplafenekűségre volt kárhoztatva. A „mi" abszurdunk virulens alakokat mozgatott.
Horváth
Miléna: A frankofón irodalom centrum és periféria
között:
a 'köztiség' megjelenési formái Assia Djebar
műveiben
Munkánk az interkulturális helyzet irodalmi kifejeződéséről folyó elmélkedéshez kívánt kapcsolódni, tanulmányozása tárgyául az interkulturalitás egyedi kifejeződését vizsgálta egy választott műben. Az entre-deux irodalmi fogalmának kidolgozásakor ezt az írásmódot próbáltuk modellezni úgy, hogy meghatároztuk legjelentősebb jellemvonásait. Meghatározásunk szerint az entre-deux mint írásmód szoros kapcsolatban áll az intertextuális írással, annak interkulturális megnyilvánulása. A kép és a szóbeliség bevonásával az entre-deux írásmód megbontja az írásbeliség monopóliumát, az irodalmi nyelvezet segítségével képes lehet a kulturális pluralitás kifejezésére.
Heiko Idensen: Hálózat-mű-utópiák
Ami elméletileg és fogalmilag alkalmazható az írott irodalom esetében - az irodalom mint intertextuális hálózat rendszerében -, az a net-work-text-tours (hálózat-mű-szöveg-túrák) esetében is áll a létrehozás/strukturálás és a terjesztés minden egyes pillanatában: a különbség írás és olvasás között a hálózatban a zérushoz közelít.
George P.Landow: Hypertextuális Derrida, posztstrukturalista Nelson?
A hypertext, amely egy alapvetően intertextuális rendszer, alkalmas az intertextualitás olyan módon történő előtérbe helyezésére, melyre a könyvben az oldalakhoz kötött szöveg nem képes. Már láttuk, hogy a tudományos tanulmányok és a könyvek nem elektronikus formában egyértelmű példával szolgálnak az explicit hypertextualitásra. Ezzel szemben bármely irodalmi mű - ezt a kategóriát itt a gondolatmenet kedvéért és takarékossági okokból a lehető legönkényesebb módon a “magas” irodalomnak arra a fajtájára szűkítem, amit az egyetemen olvasunk és tanítunk - az implicit hypertextualitás példája, nem elektronikus formában.
Chuck Clifton: Douglas Engelbart
Douglas Engelbart […] Az egér, az ablak-interfész paradigma és a hypertext-technikák kifejlesztésével lehetővé tette a kompjúterek kiterjedtebb és hatékonyabb felhasználását. […] egy kompjúter-rendszerben a rendszer használati módjának és a felhasználóval való érintkezésének (interfész), valamint a feladat megoldási módjának van egy-egy impedanciája. A tudás átvitelének maximalizálásához a rendszer használati módját és magát a rendszert össze kell hangolni. […] Engelbart munkássága hozzájárult ahhoz is, hogy a kompjúterek az emberi gondolkodáshoz hasonló módon működjenek. Az egyszerű text-dokumentumok lineárisak. De az emberi gondolkodás nem lineáris - egymással összekapcsolt gondolatfolyamokkal dolgozik. A hypertext ezt a fajta adatfeldolgozást modellezi, és lehetővé teszi mind a dokumentum elkészítőjének, mind olvasóinak, hogy természetesebb módon dolgozzanak/olvassanak. […] Engelbart paradigmaváltás-fogalmának egyik fő gondolata az, hogy egy adott szervezet paradigmaváltását a létező paradigmán belül kell megvalósítani.
Robert Adrian X: ZÉRO - A mindenhol-levés művészete
A mindenütt-levés érzete, úgy tűnik, alapvető jellemzője annak a társadalomnak, melyben élünk - azon társadalomnak, amely 300 vagy annál is több évnyi iparosítás és iparosodás nyomán jött létre. A gép és a feldolgozási folyamatok metaforái átadják helyüket az áramkör és az oszcilláció metaforáinak. A számítógép, az áruházi pénztárgép vagy a telefon billentyűzeténél, a pályaudvaron, a repülőtéren vagy az autósztráda sorompóinál valamiképpen 3, 30 vagy 300 millió másik nézővel kerül az ember kapcsolatba, akik hasonló testtartásban ugyanarra a képre merednek. A tv-képernyő, ahogy a repülőtér is, kulturális interfész.