Igyekezzen helyzetét úgy meghatározni, hogy lehetőleg leegyszerűsített formákban éljen. Vakmerően higgyen abban, hogy az egyszerűsítés során kellemetlen dolgok sorozatából marad ki. Nem viszi el a rendőr, szerelme nem szolgáltatja ki, nem kényszerítik arra, hogy felkösse magát. Nem kényszerítik arra, hogy becstelenséget kövessen el. Nem kényszerítik arra, hogy gondolkodjon. Mondjon le! Jöjjön! Biztosítson! Közismert, hogy a gondolkozásnak semmi haszna, a számítógépekkel nem versenyezhet, az alapvető létsztenderd programokkal nem versenyezhet. Mondjon le! Ugyanazt kapja, esetleg házhoz szállítva. Írjon alá egy csekket, csöngetni fognak, a boy-szolga a létet levágja a küszöbre és távozik. Önnek más dolga nincs, mint a csomagot átvenni. Egy ollóval vágja át a szalagot, nyúljon bele a csomagba és az irtózás erővel kezére csattanó patkányfogót maximális tudású sebészek fogják eltávolítani. Érezzen többet, gondoljon, tervezzen többet, terveit valósítsa meg és élje át, ha nem tudja megvalósítani, élje át, hogy megvalósította. Aszerint éljen, mintha megvalósította volna. Legyen bonyolult, higgyen sokfélét, a pirulás és sápadás közötti emberi állapotokat tapasztalja ki napról napra. Haljon meg minden nap mint Dionüszosz, és ébredjen újra mint Dionüszosz. Legyen az élet hőse! Legyen az élet királya! Ha nem teheti, gondolja, hogy Ön az! Gondolja, hogy mégis úgy van. Irtson ki a környezetéből minden egyszerűt. Ön egy heroikus programnak a része. Ön a „Mit tehetne az ember, ha tehetné” című sorozatnak a médiuma. Nehezen megy az első évfolyam, de egy idő múlva tapasztalni fogja, hogy minden lépése a programmal összhangban van. Képtelenség, hogy ne legyen összhangban. Csüggedés és fáradtság esetén gondoljon arra, hogy a csüggedés és fáradtság csak saját szellemének magánterméke. Mint bizonyos gyógyszereknél a mellékhatás. Ne törődjön vele! A főhatás ezerszer, százezerszer erősebb. Emlékezzen a százhúsz éves bennszülött törzsfőnök halálára! Emlékezzen a bennszülött főpap utolsó mondatára: „Még élhetett volna.” Extatikus, boldog, mennyei állapotokban gondolja azt, hogy ennek az állapotnak minél hamarabb véget kell vetnie. Le kell jönnie a Földre. Vissza kell térnie a városba. Blokkolnia kell a gyár ajtajánál. Gondoljon a kötelességére! A családra! Szálljon alá! Szabaduljon! Jöjjön le! Keresse ki gyári blokkoló céduláját! Ha ezt nem teheti meg, képzelete megcsinálja. Blokkoljon! Ugyebár öt óra ötvenkilenc perc van. Nem késett el. Ön nem késhet el többé. 1984 van. Gondolja azt, hogy Ön Avignonban egy színes bőrű. Néger. Leköpik és verik. A zakója hátuljára cédula van ragasztva, rajta felírás: „Hülye vagyok! Rúgj belém!” Képzelje azt, hogy kezén csattan a bilincs. Az URH kocsi ajtaja bedörren maga után. Látja, hogy otthona lángokban áll. Imádott kedvese az ablakdeszkára ugrik, háló nélkül. Ne higgye, hogy minden elkövetkezett. Ne higgye, hogy mindent átélt. Segíteni kellene magán! Ha infarktust kap, gondolja azt, hogy az infarktus csak ráadás. Ha viharos erejű vesegörcs kínozza és a sír felé taszigálja, gondolja azt, hogy ez a fájdalom az extázis maga. Kellemes, isteni állapotokban, gondolja azt, hogy a pokolban jár. Próbáljon szabadulni! Képzelje, hogy ebben a pillanatban rettenetes fogfájás foglalja el, a fogfájás minden eddiginél szörnyűbb, az e pillanatban a rettenetes fogfájásról alkotott képzeteinek tízezerszerese. Már nem lát tőle. Már nem látja az égő házakat, nem tudja, milyen kocsiban ül. Nem tudja, mi van a kezén. Csak egy hangot tud kinyögni: Aaaaaaa… Ilyenkor próbáljon meg Istenre gondolni. Próbáljon meg az Ördögre. Próbáljon a fájdalom valódi okozójára gondolni. A fájdalom természetesen el fog múlni.

DIXI GÉMES JÁNOS PAPP TAMÁS MOEBIUS MAGICA [LIGHT SHOW ÉS ÉLETKÉPEK] ZENE BALATON, 1984. MÁJUS 12. 19 ÓRA EGYETEMI SZÍNPAD