A TŰZBESZÉD

A Magasztos pedig, amikor Uruvelában tartózkodott, amíg jónak látta, nagy zarándoksereggel útra kelt Gayasisa felé, ezer zarándokkal, akiket azelőtt jatiláknak hívtak. S akkor a Magasztos ezer zarándokkal Gayában tartózkodott, a Gayasisán. S akkor a Magasztos így szólt a zarándokhoz:
Minden ég, zarándokok? Mi az, ami ég, zarándokok? A szem ég, zarándokok. Minden látható dolog ég. A szemmel való megismerés ég. A szem érintése ég. A szem érintésére keletkezett érzet ég, akár öröm, akár fájdalom, akár nem öröm vagy nem fájdalom. Mi gyújtotta meg? Az éhség tüze, a gyűlölet tüze, a vakság tüze gyújtotta meg s ég a születés tüzében, az öregség tüzében, a halál tüzében, a fájdalom, a panasz, a szenvedés, a gond, a kétségbeesés tüzében ég, azt mondom.
A fül ég, zarándokok. Minden hallható dolog ég. A füllel való megismerés ég. A fül érintése ég. A fül érintésére keletkezett érzet ég, akár öröm, akár fájdalom, akár nem öröm vagy nem fájdalom. Mi gyújtotta meg? Az éhség tüze, a gyűlölet tüze, a vakság tüze gyújtotta meg s ég a születés tüzében, az öregség tüzében, a halál tüzében, a fájdalom, a panasz, a szenvedés, a gond, a kétségbeesés tüzében ég, ezt mondom.
Az orr ég, zarándokok. Minden illat ég. Az orral való megismerés ég. Az orr érintése ég. Az orr érintésére keletkezett érzet ég, akár öröm, akár fájdalom, akár nem öröm vagy nem fájdalom. Mi gyújtotta meg? Az éhség tüze, a gyűlölet tüze, a vakság tüze gyújtotta meg s ég a születés tüzében, az öregség tüzében, a halál tüzében, a fájdalom, a panasz, a szenvedés, a gond és a kétségbeesés tüzében ég, ezt mondom.
A nyelv ég, zarándokok. Minden íz ég. A nyelvvel való megismerés ég. A nyelv érintése ég. A nyelv érintésére keletkezett érzet ég, akár öröm, akár fájdalom, akár nem öröm vagy nem fájdalom. Mi gyújtotta meg? Az éhség tüze, a gyűlölet tüze, a vakság tüze gyújtotta meg és ég a születés tüzében, a halál tüzében, a fájdalom, a panasz, a szenvedés, a gond, a kétségbeesés tüzében ég, ezt mondom.
A test ég, zarándokok. Minden érintés ég. A testtel való megismerés ég. A test érintése ég. A test érintésére keletkezett érzet ég, akár öröm, akár fájdalom, akár nem öröm vagy nem fájdalom. Mi gyújtotta meg? Az éhség tüze, a gyűlölet tüze, a vakság tüze gyújtotta meg és ég a születés tüzében, az öregség tüzében, a halál tüzében, a fájdalom, a panasz, a szenvedés, a gond, a kétségbeesés tüzében ég, ezt mondom.
A lélek ég, zarándokok. Minden lélegzet ég. A lélekkel való megismerés ég. A lélek érintése ég. A lélek érintésére keletkezett érzet ég, akár öröm, akár fájdalom, akár nem öröm vagy nem fájdalom. Mi gyújtotta meg? Az éhség tüze, a gyűlölet tüze, a vakság tüze gyújtotta meg és ég a születés tüzében, az öregség tüzében, a halál tüzében, a fájdalom, a panasz, a szenvedés, a gond, a kétségbeesés tüzében ég, ezt mondom.
Aki ezt látja, zarándokok, aki értelemre kelt, aki a szót hallja, elfordul a szemtől, elfordul a láthatótól, előfordul a szemmel való megismeréstől, a szem érintésétől, a szem érintéséből keletkezett érzettől, akár öröm, akár fájdalom, akár nem öröm vagy nem fájdalom.
Aki ezt látja, zarándokok, aki értelemre kelt, aki a szót hallja, elfordul a fültől, elfordul a hallhatótól, elfordul a füllel való megismeréstől, a fül érintésétől, a fül érintéséből keletkezett érzettől, akár öröm, akár fájdalom, akár nem öröm vagy nem fájdalom.
Aki ezt látja, zarándokok, aki értelemre kelt, aki a szót hallja, elfordul a nyelvtől, elfordul az íztől, elfordul a nyelvvel való megismeréstől, a nyelv érintésétől, a nyelv érintéséből keletkezett érzettől, akár öröm, akár fájdalom, akár nem öröm vagy nem fájdalom.
Aki ezt látja, zarándokok, aki értelemre kelt, aki a szót hallja, elfordul a testtől, elfordul az érintéstől, elfordul a testtel való megismeréstől, elfordul a test érintésétől, a test érintéséből keletkezett érzettől, akár öröm, akár fájdalom, akár nem öröm vagy nem fájdalom.
Aki ezt látja, zarándokok, aki értelemre kelt, aki a szót hallja, elfordul a lélektől, elfordul a lélegzettől, elfordul a lélekkel való megismeréstől, elfordul a lélek érintésétől, a lélek érintéséből keletkezett érzettől, akár öröm, akár fájdalom, akár nem öröm vagy nem fájdalom.
És ha elfordult, zarándokok, az éhségtől megszabadul. És ha nincs benne éhség, megszabadult. És akkor földereng benne a megismerés, megszabadultam. Nincs többé újraszületés, az összes utakat végigjártam, amivel tartoztam, leróttam. Nincs e világra való visszatérés. Ez az, amit megismer.
Mikor ez a beszéd elhangzott, az ezer zarándok az életszomjúságot feladta és a romlástól megszabadult.

Lényeges és lényegtelen

Hallottam beszélni.
A Magasztos Savatthiban tartózkodott, Jetavanában, Anathapindika kertjében. S akkor a tiszteletreméltó Malunkyaputta szellem megmozdult, mialatt elrejtve a magányba vonult vissza, ilyen módon:
A tanítások, amelyekről a Magasztos nem adott magyarázatot, amelyekhez hozzá sem nyúlt s amelyeket elutasított ilyenek: a világ örök, a világ nem örök, a világ végtelen, a világ nem végtelen, a lélek és a test ugyanaz, a lélek és a test nem ugyanaz, a tökéletes ember halála után is él, a tökéletes ember halála után nem él, a tökéletes ember halála után él is nem is él, a tökéletes ember halála után sem nem él sem nem nem él. A Magasztos ezekre a tanításokra nem adott magyarázatot. Hogy a Magasztos ezekre a tanításokra nem adott magyarázatot, nekem nem tetszik és nem tartom helyesnek. Elmegyek tehát a Magasztoshoz és meg fogom kérdezni. Ha a magasztos a tanításokra, a világ örök, a világ nem örök, a világ végtelen, a világ nem végtelen, a lélek és a test ugyanaz, a lélek és a test nem ugyanaz, a tökéletes ember halála után is él, a tökéletes ember halála után nem él, a tökéletes ember halála után él is nem is él, a tökéletes ember halála után sem nem él, sem nem nem él, választ fog adni, akkor én a Magasztoshoz fogok szegődni és oltalma alatt fogok élni. Ha a Magasztos a tanításokra, a világ örök, a világ nem örök, a világ végtelen, a világ nem végtelen, a lélek és a test ugyanaz, a lélek és a test nem ugyanaz, a tökéletes ember halála után is él, a tökéletes ember halála után nem él, a tökéletes ember halála után él is, nem is él, a tökéletes ember halála után sem nem él, sem nem nem él, választ nem ad, a szellemi életet feladom és a mindennap életét fogom élni.
Mikor beesteledett, magányából és erdei rejtekéből kilépett, a Magasztoshoz ment, hódolattal köszöntötte és oldalán leült. Oldalán ülve a tiszteletreméltó Malunkyaputta így szólt a Magasztoshoz:
Mikor az erdőben rejteztem és magányba vonultam, szellememben ez a kérdés merült fel, a tanítások, amelyekről a Magasztos nem adott magyarázatot, a világ örök, a világ nem örök, a világ végtelen, a világ nem végtelen, a lélek és a test ugyanaz, a lélek és a test nem ugyanaz, a tökéletes ember halála után is él, a tökéletes ember halála után nem él, a tökéletes ember halála után él is nem is él, a tökéletes ember halála után sem nem él, sem nem nem él. Hogy a Magasztos ezekre nem adott magyarázatot, nekem nem tetszik és nem tartom helyesnek. Elmegyek tehát a Magasztoshoz és meg fogom kérdezni. Ha a Magasztos a tanításokra választ ad, a Magasztoshoz fogok szegődni és oltalma alatt fogok élni. Ha a Magasztos választ nem ad, a szellemi életet feladom és a mindennap életét fogom élni.
Ha a Magasztos tudja, a világ örök, magyarázza meg nekem, hogy a világ örök. Ha a Magasztos tudja, hogy a világ nem örök, magyarázza meg nekem, hogy a világ nem örök. Ha a Magasztos nem tudja, hogy a világ örök, vagy a világ nem örök, akkor az olyan számára, aki ezt nem tudja, az egyenes válasz: Nem tudom és nem látom. Ha a Magasztos nem tudja, hogy a világ végtelen, vagy a világ nem végtelen, akkor az olyan számára, aki ezt nem tudja és nem látja, az egyenes válasz: Nem tudom és nem látom. Ha a Magasztos nem tudja, hogy a lélek és a test ugyanaz, a lélek és a test nem ugyanaz, akkor az olyan számára, aki ezt nem tudja, az egyenes válasz: Nem tudom és nem látom. Ha a Magasztos nem tudja, hogy a tökéletes halála után él, a tökéletes halála után nem él, akkor az olyan számára, aki ezt nem tudja, az egyenes válasz: nem tudom és nem látom. Ha a Magasztos nem tudja, hogy a tökéletes ember halála után él is, nem is él, vagy sem nem él, sem nem nem él, akkor az olyan számára, aki ezt nem tudja, az egyenes válasz: Nem tudom és nem látom.
Mikor volt, Malunkyaputta, amikor így szóltam hozzátok: Jer, Malunkyputta, meg fogom neked magyarázni, hogy a világ örök, a világ nem örök, a világ végtelen, a világ nem végtelen, a lélek és a test ugyanaz, a lélek és a test nem ugyanaz, a tökéletes ember halála után is él, a tökéletes ember halála után nem él, a tökéletes ember halála után sem nem él, sem nem nem él?
Sohasem volt, uram.
Mondtad nekem valamikor, Malunkyputta, hogy a Magasztos tanítványa akarok lenni és önmegtagadó életet akarok élni, ha a Magasztos megmagyarázza nekem, a világ örök, a világ nem örök, a világ végtelen, a világ nem végtelen, a lélek és a test ugyanaz, a lélek és a test nem ugyanaz, a tökéletes ember halála után is él, a tökéletes ember halála után nem él, a tökéletes ember halála után sem nem él, sem nem nem él.
Nem mondtam, uram.
Így tehát nem mondtam neked, jer, Malunkyputta, és te se mondtad nekem, magyarázd meg nekem, Magasztos. Ha pedig így van, bolond, ki vagy te és kitől akarsz elszakadni? Ha valaki így szólna, Malunkyaputta, addig nem akarok a Magasztos tanítványa lenni és nem akarok önmegtagadó életet élni, amíg a Magasztos nem magyarázza meg, a világ örök, a világ nem örök, a világ végtelen, a világ nem végtelen, a lélek és a test ugyanaz, a lélek és a test nem ugyanaz, a tökéletes ember halála után is él, a tökéletes ember halála után nem él, a tökéletes ember halála után él is nem is él, a tökéletes ember halála után sem nem él, sem nem nem él, mielőtt a Magasztos erre magyarázatot adna, az az ember, Malunkyaputta, meghalna. Olyan ez, Malunkyaputta, mintha valaki mérgezett, éspedig erősen mérgezett nyíllal megsebesült volna, barátai, társai, hozzátartozói, rokonai orvosért és gyógyszerért sietnek. Az illető azonban azt mondaná: A nyilat addig nem fogom kihúzatni, amíg meg nem tudom, hogy az az ember, aki rámlőtt, a szellemi kaszt, vagy a lovagi kaszt, vagy az ipari kaszt, vagy a szolgáló kaszt tagja-e. Vagy ha azt mondaná, a nyilat addig nem engedem kihúzatni, míg nem tudom, hogy az illetőt hogy hívták, mi a neve, magas, alacsony vagy közepes termetű, bőrének színe fekete vagy barna vagy sárga, milyen községben vagy faluban vagy városban lakik, amíg nem ismerem az íjat, amelyről a nyilat kilőtte, amíg nem tudom, hogy a nyílvesszőn milyen madártoll volt, keselyű, gém, sólyom vagy páva, amíg az íjideget nem látom, amelyről a nyilat kilőtte, amíg a nyílvesszőn nem látom, milyen ideggel volt becsavarva, ökör- vagy bivaly- vagy szarvas- vagy oroszlánideggel. Mielőtt ez az ember mindezt megtudná, Malunkyaputta, meghalna. Így áll a dolog ezzel is, Malunkyaputta, aki így szólna: addig nem leszek a Magasztos tanítványa és nem fogok önmegtagadó életet élni, amíg a Magasztos meg nem magyarázza nekem, a világ örök, a világ nem örök, a világ végtelen, a világ nem végtelen, a lélek és a test ugyanaz, a lélek és a test nem ugyanaz, a tökéletes ember halála után is él, a tökéletes ember halála után nem él, a tökéletes ember halála után él is nem is él, a tökéletes ember halála után sem nem él, sem nem nem él. Mielőtt az ember a Magasztostól ezt megtudná, meghalna. Önmegtagadó élet, Malunkyaputta, csak abban az esetben lehetséges, ha az ember tudja, hogy a világ örök, a világ nem örök, a világ végtelen, a világ nem végtelen, a lélek és a test ugyanaz, a lélek és a test nem ugyanaz, a tökéletes ember halála után is él, a tökéletes ember halála után nem él, a tökéletes ember halála után él is nem is él, a tökéletes ember halála után sem nem él, sem nem nem él, a valóságnak nem felel meg. Van születés, van öregség, van halál, van szenvedés, panasz, fájdalom, gond, kétségbeesés, amelyeknek ebben az életben való legyőzését tanítom. Ezért, Malunkyaputta, amit nem magyarázok meg, azt hagyd megmagyarázatlanul. Amit megmagyarázok, azt fogadd el magyarázatnak. Mi az, amit nem magyarázok meg, Malunkyaputta? A világ örök, a világ nem örök, a világ végtelen, a világ nem végtelen, a lélek és a test ugyanaz, a lélek és a test nem ugyanaz, a tökéletes ember halála után is él, a tökéletes ember halála után nem él, a tökéletes ember halála után él is nem is él, a tökéletes ember halála után sem nem él sem nem nem él. És miért nem magyarázom meg, Malunkyaputta? Mert nem vezet a célhoz, Malunkyaputta. Mert nem tartozik az önmegtagadó élethez, nem vezet a világtól való elforduláshoz, a szenvedélytelenséghez, nem vezet a szenvedélyek megszüntetéséhez, nem vezet a békéhez, a megismeréshez, nem vezet a megvilágosodáshoz, nem vezet az üdvhöz, ezeket ezért nem magyaráztam meg. Mi az, amit megmagyaráztam, Malunkyaputta? Ez a szenvedés, ez az, amit megmagyaráztam. Így keletkezik a szenvedés, ez az, amit megmagyaráztam. Miért magyaráztam meg, Malunkyaputta? Mert a célhoz vezet, mert az önmegtagadó élethez tartozik, a világtól való elforduláshoz tartozik, a szenvedélytelenséghez, a szenvedések megszüntetéséhez, a békéhez, a megismeréshez, a megvilágosodáshoz, az üdvhöz tartozik, ezért magyaráztam meg. Ezért, Malunkyaputta, amit nem magyaráztam meg, hagyd megmagyarázatlanul, amit megmagyaráztam, azt fogadd el magyarázatnak.
Így szólt a Magasztos. A tiszteletreméltó Malunkyaputta a Magasztos beszédét örömmel köszöntötte.

A vakok és az elefánt

A Magasztos egykor Savatthiban tartózkodott, Jetavanában, Anathapindika kertjében. Ebben az időben sok vezeklő, brahman, vándor, szerzetes és barát Savatthiba jött, hogy alamizsnát gyűjtsön, és ezek különböztek egymástól abban, amit hittek, amit helyesnek tartottak, amit követtek, mert különböző tanításoknak hódoltak. Voltak vezeklők és brahmanok, akik azt vallották és hitték, hogy a világ örök, ez az igaz és minden egyéb dőreség. Voltak vezeklők és brahmanok, akik azt vallották és hitték, hogy a világ véges, ez az igaz és minden egyéb dőreség. Voltak vezeklők és brahmanok, akik azt vallották és hitték, hogy a lélek és a test azonos, ez az igaz és minden egyéb dőreség. Voltak vezeklők és brahmanok, akik azt vallották és hitték, hogy a lélek és a test nem azonos, ez az igaz és minden egyéb dőreség. Voltak vezeklők és brahmanok, akik azt vallották és hitték, hogy az üdvözült halála után is él, ez az igaz és minden egyéb dőreség. Voltak vezeklők és brahmanok, akik azt vallották és hitték, hogy az üdvözült halála után nem él, ez az igaz és minden egyéb dőreség. Voltak vezeklők és brahmanok, akik azt vallották és hitték, hogy az üdvözült halála után él is, nem is él, ez az igazság és minden egyéb dőreség. Ezek civakodtak és viszálykodtak és vitatkoztak, szavaikkal egymásra törtek, ez az igazság, nem, ez nem igazság. Ez nem az igazság, ez az igazság.
Sok barát élt ott, reggel felöltözött, csészéjét elővette, és Savatthiba ment alamizsnát gyűjteni. Mikor az alamizsnát összegyűjtötte és étkezés után visszatért, a Magasztoshoz ment, tisztelettel üdvözölte és oldalán leült. Oldalt ülve a barátok így szóltak a Magasztoshoz:
Sok vezeklő, brahman, vándor szerzetes és barát él Savatthiban, és ezek különböznek egymástól abban, amit hisznek, amit helyesnek tartanak, amit követnek, mert különböző tanításoknak hódolnak. Vannak vezeklők és brahmanok, akik azt vallják és hiszik, hogy a világ örök, ez az igaz és minden egyéb dőreség. Vannak vezeklők és brahmanok, akik azt vallják és hiszik, hogy a világ végtelen, ez az igazság és minden egyéb dőreség. Vannak vezeklők és brahmanok, akik azt vallják és hiszik, hogy a lélek és a test azonos, ez az igazság és minden egyéb dőreség. Vannak vezeklők és brahmanok, akik azt vallják és hiszik, hogy a lélek és a test nem azonos, ez az igaz és minden egyéb dőreség. Vannak vezeklők és brahmanok, akik azt vallják és hiszik, hogy az üdvözült halála után is él, ez az igaz és minden egyéb dőreség. Vannak vezeklők és brahmanok, akik azt vallják és hiszik, hogy az üdvözült halála után nem él, ez az igaz és minden egyéb dőreség. Vannak vezeklők és brahmanok, akik azt vallják és hiszik, hogy az üdvözült halála után él is, nem is él, ez az igaz és minden egyéb dőreség. Ezek civakodnak és viszálykodnak és vitatkoznak, szavaikkal egymásra törnek, ez az igazság, nem, ez nem az igazság. Ez nem igazság, ez az igazság.
A vándor vezeklők és a többiek vakok és nem látnak. Nem tudják, mi a való és mi a valótlan. Nem tudják, mi az igaz és a hamis tanítás. Nem tudva mi a való és mi a valótlan, mi az igaz és a hamis tanítás, civakodnak és viszályban élnek és vitatkoznak, szavaikkal egymásra törnek, ez az igazság, nem, ez nem az igazság, ez nem az igazság, ez az igazság.
Itt Savatthiban, barátok, élt egyszer egy király. Egyik emberéhez így szólt: Eredj, kedvesem, és Savatthi minden vakonszületettjét gyűjtsd egybe. Igen, uram. Ez az ember, barátok, a király parancsát teljesítette és Savatthi minden vakonszületettjét egy helyre gyűjtötte, aztán a királyhoz ment és azt mondta: Uram, Savatthi minden vakonszületettje egy helyre gyűlt. Azt mondom neked, mutass a vakonszületetteknek elefántot. Igen, uram. Az ember a klirály parancsát teljesítette és a vakonszületetteknek elefántot mutatott. Ilyen az elefánt, vakonszületettek. Az egyiknek az elefánt fejét mutatta meg, ilyen az elefánt, vakonszületettek. A másiknak a fülét mutatta meg, ilyen az elefánt, vakonszületettek. Megmutatta az agyarát, ilyen az elefánt, vakonszületettek. Megmutatta ormányát, ilyen az elefánt, vakonszületettek. Megmutatta törzsét, ilyen az elefánt, vakonszületettek. Megmutatta lábát, ilyen az elefánt, vakonszületettek. Megmutatta farkát, ilyen az elefánt, vakonszületettek. Megmutatta farokszőrét, ilyen az elefánt, vakonszületettek.
Mikor a vakonszületetteknek az elefántot megmutatta, a királyhoz ment és így szólt: A vakonszületetteknek az elefántot megmutattam, most tedd azt, amit jónak látsz. A király odament a vakonszületettekhez és kérdezte: Megmutatták nektek az elefántot? Mihez hasonlít az elefánt? Az a vakonszületett, akinek az elefánt fejét mutatták meg, azt válaszolta, hogy az elefánt olyan, mint a fazék. Az a vakonszületett, akinek az elefánt fülét mutatták meg, azt felelte, hogy az elefánt olyan, mint a cséphadaró. Az a vakonszületett, akinek az elefánt ormányát mutatták meg, azt válaszolta, hogy az elefánt olyan, mint a kötél. Az a vakonszületett, akinek az elefánt törzsét mutatták meg, azt válaszolta, hogy az elefánt olyan, mint a hordó. Az a vakonszületett, akinek az elefánt farkát mutatták meg, azt válaszolta, hogy az elefánt olyan, mint a mozsártörő. Az a vakonszületett, akinek az elefánt farokszőrét mutatták meg, azt válaszolta, hogy az elefánt olyan, mint a seprű.
Ilyen az elefánt, nem, az elefánt nem ilyen. Nem ilyen az elefánt, az elefánt ilyen. És ekkor ököllel egymásnak estek. A király pedig, barátok, mulatott rajtuk.