A Budapesti Tavaszi Fesztivál mottójához ("Életre kelt hagyomány az elektronikus korban") valamint "az Olvasás Éve Magyarországon" programhoz kapcsolódóan az Artpool Művészetkutató Központ a "Lehetetlen év" első tanulmányi kiállítását
AZ EGYSÉGES OLVASÁSI MÓD
címmel
tervezi 2001. március 19 - 30. között
az Artpool P60-ban és az
interneten.
Felhívás művészekhez, tudósokhoz és politikusokhoz !!!
"AZ EGYSÉGES OLVASÁSI MÓD" című
kiállításra
beadható/küldhető bármilyen médiumban,
bármilyen információ vagy
dokumentum művekről, tervekről, elképzelésekről
stb.
a flusseri értelmezés szerint.
határidő: 2001. 03. 01.
----------------------------------------------------------------
Vilém Flusser magyar nyelvű publikációi az interneten:
http://www.artpool.hu/Flusser/flusser.html
----------------------------------------------------------------
A festészet sokkal régebben létezett, mint azt
eddig gondolták. A kutatók Zambiában minden eddiginél
jóval korábbi (350-400 ezer éves) bizonyítékokat
találtak a korai emberfélék művészeti
tevékenységére [BBC News]. A modern ember
(Homo sapiens) legkorábbi ismert leletei mintegy 130
ezer évesek. Százezer évnél
nem régebben hagyták el a ma is élő modern
emberek ősei afrikai hazájukat és népesítették
be a Földet, 40 ezer évvel ezelőtt Európát
[Nature Science Journals]. Egy francia és egy spanyol barlangban
jégkorszaki csillagtérképeket találtak,
amelyről úgy vélik, 16 500 évvel ezelőtt készült.
A rajzok hűen érzékeltetik távoli őseink
művészi tehetségét, de ezenkívül
látványosan jelzik tudományos ismereteiket
is. A lascaux-i barlangrendszer bejáratának közelében
fantasztikus bölényrajz található. A rajzon
a bölény fejétől hátrafelé a
Fiastyúk csillaghalmaza figyelhető meg [Institute for Interdisciplinary
Studies].
"Az
ábécé feltalálásának háttérszándéka
az volt,
hogy meghaladjuk a mágikus-misztikus ("prehisztorikus") tudatot,
és
egy új ("historikus") tudatnak biztosítsunk helyet. Az
ábécét a történeti tudat kódjaként
találták fel. Ha feladnánk az ábécét,
ezt minden bizonnyal azért tennénk, mert a magunk részéről
a historikus tudatot iparkodunk meghaladni. Belefáradtunk a fejlődésbe,
s nemcsak belefáradtunk: a historikus gondolkodás őrültnek
és gyilkosnak mutatkozott. Ez a valódi oka (nem pedig
az ábécé technikai hátrányai), amiért
készek vagyunk lemondani erről a kódról.
[...]
Ősember elődeink, akik kiszedegették egymásból a bolhákat, intelligens lények voltak. A tyúkok is intelligensek: kiszemezik a kukoricát a kupacból. Az író ember a tollasok közé sorolható. Tolla van és csipeget. Olvasni pedig két módon lehet: kritériumok szerint (tudjuk, mit kell csipegetni), vagy válogatás nélkül. [...]
A talányfejtő olvasásról, ahogy azt a tudomány az interpretáló, kritikai olvasás alternatívájául felkínálja, kiderült, hogy titkos kritikai olvasás. Ezzel az olvasás alapja, az olvashatóságba (az első feltétel nélküli megfejtésébe) vetett hit rendült meg. Mégis lehetséges ebből az olvasási válságból egy egészen új olvasási módot kibontanunk, hogy a jövőben mégis tovább olvashassunk. [...]
Az új olvasási mód esetében döntő,
hogy a világot és mi magunkat értelmetlennek (abszurdnak)
tekintsük, és hogy a világot és magunkat
szemcsézve, e szemeket utóbb valami értelmes dologgá
rakjuk össze. Az új olvasó (és a mesterséges
intelligenciák) számára odakint és idebent
nem léteznek jelek, amelyek bármit is jelentenének:
semmi sem áll mögöttük. [...]
A régi olvasási módból az újba való átmenetkor a történeti, értékelő, politikai tudatból átugrunk a kibernetikai, értelemadó, játékos tudatba. A jövőben ezzel a tudattal fogunk olvasni. [...]
Esetükben
a "jelen", "jövő",
"múlt", de mindenekelőtt a "távolság" és
"közelség" fogalmak új értelmet nyernek.
A relativitáselmélet az új jelentések megtanulásában
ugyan segítségünkre lehet, de ezeket egzisztencializálnunk
kell. Ha ezt megpróbáljuk, akkor jóval nagyobb
hatást gyakorol ránk az időfolyam átfordítása,
mint a tér beolvadása a képekbe: többé
nem a múltból a jövőbe, hanem a jövőből
a jelenbe vezet az út. A "jövő" és a "lehetőség"
szinonimákká válnak, az "idő" azonos lesz
a "valószínű"-vel, a "jelen" pedig a lehetőségek
megvalósulása lesz képek formájában.
A "jövő" a lehetőségek multidimenzionális
bokrává válik, amely ágaival
a lehetetlenig fut ki, gyökerében pedig mint jelenbeni
kép
valósul meg. A "tér" nem más, mint ennek a bokornak
a topológiája."