Ne felejtsük el, hogy ezek az írások a "legvidámabb barakk" legvadabb éveiben készültek, ennek megfelelően értékeljük a leírtakat, különös tekintettel a költségeket is tartalmazó bekezdésekre. (Összehasonlítási alapul: 1 kg kenyér ára 3.60 forint, egy villamosjegy 1.- forint, 1 liter 92-es szuperbenzin 4.-, a 98-as extra 5.- forint volt akkoriban)
Kölcsönt viszonylag könnyen kaptunk, mert ekkorra már kiérdemeltük a „legvidámabb barakk" elnevezést.
A "gulyáskommunizmus" és a "legvidámabb barakk" kifejezések számomra teljesen érthetetlenek voltak addig, amíg meg nem hallottuk az első híreket a Gulagszigetekről, meg hogy végeztek ki a Szovjetunióban tömegesen embereket. Viszockij dalaiban megmutatja hogyan feszítette azokat a kereteket vagy rácsokat, amelyekbe beleillesztették. Amihez képest mi inkább csak láncon voltunk, nem voltunk bezárva egy szobába.
A legvidámabb barakk legvidámabb filmjei
"A legvidámabb barakk végnapjait látjuk. Az elemeire esett, oszlásnak indult szocializmus, a szanaszét hullott emberi kapcsolatok közelsem diszkrét báját. Számító, pénzre, karrierre éhes világot, "szexbazárt". Állandó libikókajátékot, mely igazán nem sokban különbözik a mi mostani létünktől. Egy feje tetejére állt abszurd világot nevetünk ki, melyben az a legelképesztőbb, hogy nagyon is reális."
A kis Valentinót s a Kentaurt említhetném még – mindazt, ami a kádárizmust a hrabali magasságokban ragadja meg, az amatőrfilmeken keresztül marha nehéz láthatóvá tenni. Ugyanis pont a süket csönd, a nem történik semmi, a trabantos, viaszkosvászonos, NDK-pulóveres "legvidámabb barakk" avagy a "lét elviselhetetlen könnyűsége" érzés egyszerre látható s mégis szinte megfoghatatlan az amatőrfilmekben.
Az új kulturális helyzetben a hatalom új szellemű, jól kidolgozott intézkedéseket hoz, amelyeket az avantgárd művészet balatonboglári fórumának felszámolásával kísérletez ki. A "szocialista realizmus" ideáját a "3T"-re cseréli (támogatott, tűrt, tiltott). A nonfiguratív művészetet a nyugati országokba menő "a legvidámabb barakkot" reprezentáló anyagként használja fel, miáltal megosztja az avantgárdot.
1984. január 27.-én nyílt meg, de azonnal betiltották. [...] Az eredetileg a Commonpress mail art magazin "Magyarország számának" készült anyag, a Fiatal Művészek Klubja váratlan felkérésére véletlenül vált kiállítássá. Orwell évében, a "legvidámabb barakk" korszakában, a 110 művész művéből kirajzolódó kép nem felelt meg az aktuális országimázsnak.
Érdekes, hogy a szinte teljes emberi, társadalmi ellehetetlenülés jobban konzervál biológiailag, mint a legvidámabb barakk zsíros mócsingja. A trianoni kóró innenső felén a kisgyarapodás sörözi, pálinkázza szét az erőt, individualizál a vadállatiasságig, megteremtve a nagyvadak, közepes dögevők és hemzsegő kisvegetálók ezredfordulós világát.
Reagan és Gorbacsov reykjavíki találkozója nem tett többet a hidegháború végéhez, mint azok a rostocki fiúk és lányok, akik beültek Budapesten (a legvidámabb barakk közepén) a Diadal filmszínházba, és pezsgőt bontottak, amikor megszólalt a Stairway to Heaven A dal ugyanaz marad elnevezésű 1976-os Led Zeppelin-koncertfilmben.
Csak az osztályharc nem fokozódott szüntelenül: a régi harcos doktrínát - "aki nincs velünk, az ellenünk" - a békülékenyebb hangvételű megfogalmazás váltotta fel - "aki nincs ellenünk, az velünk van". Lassan mi lehettünk "a legvidámabb barakk a lágerben". A helyzetet a viszonylagosság jellemezte, a viszonylagos elviselhetőség. Így könnyebb volt beletörődni a változatlanul érvényes utópiába mint végső célba, sőt esetleg még hinni is benne. (Ezzel persze mostanság nem illik dicsekedni.)
az 1956-os presztízs összevegyült a fokozatosan liberalizálódó Kádár-rendszer keltette jó benyomással.[...] Ennek következtében nemcsak kádárista diplomatákat vagy emisszáriusokat dicsértek meg a forradalomért, hanem az '56-os emigránsokat vagy – később – kiutazó börtönviselteket és ellenzékieket is megdicsérték a "legvidámabb barakk" újításaiért és gondosan kidekázott engedményeiért.[...]
A magyar közoktatás, művészet, tudomány és sport a kedvezőtlen feltételek ellenére is valósággal szelepként működtek, hazánk a "legvidámabb barakk volt a lágerben", ahol építettük a "gulyás-kommunizmust", illetve a "fridzsider-szocializmust", végül segítettünk a vasfüggöny lebontásában, és vérrel-verítékkel szerzett térségbeli pályaelőnyünket máig tartjuk.
Azok, akik társadalmi és kapcsolati tőkéjüket gazdaságira tudták váltani, könnyen idomultak az új helyzethez, sikeres életpályán mozognak. Egy másik tipikus attitűd, a "kivonulás" mely leginkább azokra jellemző, akik a "legvidámabb barakk" légkörét, eszmeiségét szocializálták, az, amikor értékrendbeli problémák lépnek fel a túlzottan piackonform viselkedéssel kapcsolatban. Egy jellemző példa erre azoknak a beosztott értelmiségieknek az esete, akik hisznek a társadalmi igazságosságban és felháborodnak olyan társadalmi jelenségek láttán, melyek a piacgazdaságnak természetes velejárói, de értékrendjüknek nem felelnek meg.