M.U.Z.I.K. / MAGASPINCE / Új zenekarok
Újabb zenekarok - föld alól a felszínre
A politikai rendszer változásával megszűntek a cenzorális kötöttségek és kialakult a plurális zenei struktúra: ettől kezdve bármit lehet - a politika helyett legfeljebb a pénz (hiánya) gátol, ám ez már más kérdés. Az előző korszakot szimbólikusan le is zárta a Dalok Közép-Nirvániából, Kamondy Ágnes műsora - akárhogy is, de új időszámítás szerint élünk.
Többnyire köztünk vannak a régi nagyok, tőlük mindig lehet számítani jó dolgokra - legfeljebb nem mindig jönnek be a számítások -, de ez a műfaj nem lehet meg friss vér nélkül.
Bár e M.U.Z.I.K. kalauza korántsem követi az eseményeket a régi intenzitással, s nem kötődik olyan szorosan egy-egy zenekarhoz, mint azelőtt, a tendenciák figyeléséről azonban még nem tett le. Ha pedig végignéz az asztalán tornyosuló kazettákon vagy az egy-két, rétegzenékkel is foglalkozó bolt kínálatán, ilyen tendenciákat vesz észre:
Ugyanúgy, ahogy annak idején, a 80-as években a Hungaroton tette a KFT-vel, a Bizottsággal, majd az Európa Kiadóval, a magyar piacra betelepült legnagyobb multinacionális lemezkiadók, ha óvatosan is, de megpróbálnak rétegzenéket, undergroundot megjárt (sokszor nem is új) zenekarokat beemelni kínálatukba: az EMI-Quint szerződtette a Pál Utcai Fiúkat és az F.O.System romjain alakult Sex Actiont, amiből idővel sima Action lett; a Warner/Magneoton szerződtette az új zenekarnak semmiképp sem tekinthető, 1984, illetve 1989 óta működő (de mégis generációs frissítést jelentő) Sexepilt és Tankcsapdát; a BMG szerződtette a Nyers együttest; a Polygram szerződtette a Kispál és a Borzot; a Sony szerződtette a KimNowakot, amelynek tagjai A Cég és az Aranyláz együttesekben kezdtek.
Noha mind a mai napig nyilván felvet gyakorlati problémákat a vidékiség, ez sem a közönség hozzáállásánál sem a szerződéskötéseknél nem szempont: a világcégek által szerződtetett zenekarok közül a Kispál és a Borz egyedülálló rockköltészete Pécsről, a Nyers RHCP-durvulása Szegedről, a Tankcsapda szélvészlendületű, utcaszéli punk & rollja Debrecenből vette be Budapestet.
 |
 |
kísérletező szombathelyi Anima vagy a kisváros-feelinget programmá emelő balassagyarmati Kinopuskin, a techno-vonalból pedig a debreceni Red Marinetti és a Miskolcról indult Liquid Limbs. Habár vannak, akiknél továbbra is alapvetőek a szövegek (mint a külön M.U.Z.I.K.-fejezetet kapott Kispál és a Borz, a groteszkre hajlamos Kinopuskin, a dadaista szómágiájukat a Vajdaságból, a háború elől idetelepítő Tudósok, a novellisztikus dalszövegekre képes Őz Zsolt Ugatha Christie utáni zenekara, a Vidámpark, a Pepsi Érzés, Hazai Attila együttese, sőt, ha másképp, de a drasztikus-plasztikus budi-lírát űző Üllői Úti Fuck is ide sorolható), mégis megszűnt az underground előző másfél évtizedére oly jellemző szövegcentrikusság, illetve - talán a mozgalmár punkokat kivéve - a személyesség lépett a dalszövegek politikára-közéletre hegyezettsége helyébe. |
| haladó Quimby), s egyetlen szóval nehezen meghatározható stílusú együttesek (Anima, Drums, Korai Öröm, Úzgin Űver, Másfél) játszanak instrumentális, sokféle - ethno, dzsessz, dub, acid - hatást magába olvasztó zenét. Nem sokat számít a szöveg azoknál a techno-dance próbálkozásoknál sem, amelyek nem jutnak el nagy kiadókhoz és nincsenek tévében közvetített fél-playback diszkófellépéseik (Liquid Limbs, Plasma Pool, Red Marinetti - utóbbi ráadásul nem átallt olaszul megszólalni), illetve az angol megszólalalással is próbálkozó, Red Hot Chili Peppers-re fülelő, funk-rap-rock együtteseknél (Csigafröccs, Fresh Fabrik, Publo Hunny, Rémember, Up). Számít a mondandó - legfeljebb nem mindig érthető a szöveg - a hardcore falat, agyat döngető túlélőinél (Hisztéria, Leukémia), amelyeknek a független Trottel Records biztosít megjelenési lehetőséget (miközben ironikus módon az egykor igencsak szövegcentrikus |
|
 |
 |
|
amely énekese, Sotár (Ferenczy Sándor) 1994 augusztusában bekövetkezett droghalála után egy évvel új lemezzel tudott előállni. Az underground szélén továbbra is jelen vannak régebbi (Auróra) és újabb punkok, mint a C.A.F.B. vagy a Genyó Szívó Disztroly című fanzine-t író Bucó (Pozsonyi Ádám) egymást követő együttesei (Anyátok, Gecizők, Tekintetes Úr). S nagy lendülettel folyik a 80-as évek utólagos dokumentációja, több korabeli punkfelvétel jelent meg kazettán az utóbbi időkben. S végül három együttes: így vagy úgy, de valamelyest a 80-as évek nagy korszakának folytatói, s az acid-vonal mellett - ha van még értelme egyáltalán e kifejezésnek - a magyar underground zene mai megtestesítői: |
Legrégibb közülük a Tereskova. A három végzős képzőgimis lány egyike - amelyik Valentina Tereskovának nevezi magát - már 1988-ban a POliP címlapján piroslott. Abban az időben elég rendszeresen koncerteztek, aztán inkább csak szünetek, tagcserék, míg 1996-ra újra eljött az ő idejük. Ettől kezdve csak idézem -bb-t a Wantedból, helyettem írta: "három pofátlan perszóna rikító vörös ruhában, hatalmas vörös szájjal, bociszemekkel kellette magát: >tűzpiros a ruhám / illatos a pinám<, >ó, a mákos rétes<. Mögöttük két kopaszodó úr próbálta jobb belátásra téríteni szaxofonját és gitárját, néha teljesen reménytelenül. Hőskorszaki barkács-hangulat terjengett, kilométernyi amatőrizmus, de Tereskova a zene nevű szkafander alatt mégsem izzadt, szárnyaló magabiztosságát, sokaknak túlzott bizalmaskodásnak tetsző ordenáré infantilizmusát nem lehetett elfelejteni. (...) A Tereskova a hatvanas évek perverz reprodukciója. NDK-merseybeat, négynegyedek Jolana-gitáron, Vermona-orgonán. Összekötő kapocsként ékelődnek bele a 2.Műsor naív életképei, a Balkan Tourist űrbéli alternatív sóműsora, Soma kitárulkozása. Ugyan kit érdekel, hogy hívják valójában a zenekarvezető lányt, akire ráragadt a Tereskova név, vagy a basszusgitáros B. Julikalácsot. A függönyre felragasztott csillagok mellé, a házibulijelleghez ennyi is elég: csillogó lamé, hihetetlenül laza gesztusok, barbie-baba humor - >Várok, a hajam kibontom / Az asztalon előttem bonbon / De hiába, nem ehetek / Kövér nem lehetek<. Tiszta, de izomból éneklő hang, expresszív előadás - utoljára a Benőként ismert Bende Zsuzsa (Új Nem) csinált hasonlókat. (...) Tereskova néha nekidurálja magát, fest, aztán kiállít. Pénzt szerez és elkészíti az első magyar zenés sci-fi filmet, az U.F.O.-t, amelynek ki más lenne a főszereplője, zeneszerzője, mint ő. És ha nincs más, kifestett szemmel, szájjal mikrofon elé áll, hogy hirdesse az amatőrizmus diszkrét báját" (1996/4).
| Teljesen más, visszafogott, diszkrét amatőr báj lengi körül az I Love You-t is. Baráti társaságként, akusztikus házibuli-zenekarként jött össze 1990 szilveszterén Déri Miklós (gitár, a Kézi-Chopin-es Legát Tibor egykori társa a Szarvasdropsz együttesben, fotóriporter), Kepes Juli (ének, akkor épp érettségi előtti gimnazista), Unoka Zsolt (gitár, basszus, ének, rövid ideig Kampec Dolores-tag, orvos), Konrád Miklós (dob, párizsi egyetemista) és Reich Péter (basszus, gitár, ének, New Yorkból hazatért filmes - ő és Konrád a Pepsi Érzésben is játszanak). 1991 nyarán, a NapNap Fesztiválon játszottak először elektromos hangszereken, nagy közönség előtt. Kelényi Krisztián Tódor, aki oda meghívta őket, még abban az évben kiadta első kazettájukat: 14 dal (pontosabban 13, egyik két változatban), egyik sincs öt perc, külön-külön, de főleg együtt belopóztak az ember fülébe, szívébe. Egy olyan korban, amikor már nem volt sem | |
 |
Intim és egyszerű, de az I Love You-hoz képest drámai, sőt - m.l.t. szavaival - "lepusztult, keserű és megindító, vagyis örökzöld" a Csókolom együttes világa. Bemutatkozó kazettájukat 1994-ben készítették, négyesben, Ujj Zsuzsa rekedtes énekével, Spenót (Tóth Zoltán, valaha Európa Kiadó, Ági és a Fiúk) és egy Zalka nevű egyén gitárjával és egy Neményi nevezetű dobjával. Innentől m.l.t.-é a szó: "Ezen a kazettán nem tudok előretekerni, nincs mit kivonni vagy hozzátenni, ez a kazetta tizenegy kiváló szám. (...) Szerelmi illetőségű valamennyi dalszöveg. Nyers, de soha nem ízléstelen, egyszerű, de soha nem banális - bizony sűrű és szenvedélyes költészet ez. Különben is, Ujj Zsuzsának minden szavát komolyan kell venni, úgy énekel. Most következhetne..., de nem fog. Bár a Csókolom zenekar inspirációira talán adódik tippem, ezt a zenét mégsem tudom/akarom rokonítani sem hazai, sem külföldi partnerekkel. Posztmodern sanzonokat, dzsesszt és rock'n'rollt ilyen magától értetődő egységben még soha nem hallottam" (Magyar Narancs, 1994 szeptember 1.).