M.U.Z.I.K. / MAGASPINCE / Kamondy Ágnes
Dalok Közép-Nirvániából
 |
 |
Amikor 1993 májusában, az Egyetemi Színpadon bemutatott Dalok Közép-Nirvániából című előadóestjével élő emlékművet emelt az előző tizenöt év budapesti undergroundjának, egy nemes és nagyon sok munkát igénylő gesztussal a magyar zenés színház történetébe integrálva azt, Kamondy Ágnes már húsz éve volt jelen a periféria centrumában: játszott népzenét a Kolindában, komponált Fodor Tamás Stúdió K-jában, katalizálta Jeles András Monteverdi Birkózókörét, beállt a fiúk közé Menyhárt Jenő Európa Kiadójában és Másik János Trance Balance-ában, s öt éven át vitte saját zenekarát, az Orkesztra Lunát. Amikor pedig 1995 tavaszán az Új Színházban megismételték az előadást, majd az év egvégén végre lemezen is megjelent a Dalok Közép-Nirvániából, barátai és saját |
"Született itt a 80-as években egy gondolatilag nagyon sokszínű, izgalmas, nyers, költői-zenei világ, amiről nekem mindig mindenféle eszembe jutott - nyilatkozta Kamondy Ágnes (Magyar Narancs, 1995 március 9.). - Érdekelt, mi rejlik még bennük, amit más hangszereléssel és színpadi dramaturgiával kibonthatok, ha saját gondolataimat és személyiségemet hozzáteszem, tiszteletben tartva az eredeti dal és szöveg szellemiségét. Egyrészt gesztusnak szántam a kortársaim felé, hogy kézbe veszem a műveiket, és le akartam zárni magamban egy korszakot, hogy továbbléphessek. Boldog vagyok, mert úgy érzem, sikerült: már az Egyetemi Színpadon lehetett érezni, hogy egy új dolog jött létre a régi dolgokból, egy koncert, egy színház, amely sajátos módon összegezte egy korszak pillanatait, képét, új módon rakta össze a cserepeket. Önállóan gondolkodtunk róla. Az én rejtett álmom, hogy ez a költészet, ez a zene megjelenjen a kultúra >magasabb< régióiban is, az Uj Színház színpadán teljesült."
Nirvánia eredetileg egy Spions-szám, s annak a vidéknek a neve, ahol éltünk. Ugy született, hogy - Müller Péter Sziámi szavai szerint - "a legnagyobb vagányok (Molnár Gergely és mi, a többiek) végül mégse mertük nevén nevezni Albániát, ami eredetileg Magyarország, a mi hazánk metaforája lett volna a dalban."
Kamondy Ágnes annak ellenére lépett át a rock területére, hogy - komolyzenei tanulmányok után - életre szóló élményt jelentett számára a népzene, az erdélyi gyűjtések, a Kolinda együttessel való koncertezés:
"Engem a dallam is lenyűgözött a népzenében, de még inkább az, hogy ez egy egésznek a része. És azt gondoltam, hogy nekünk is létre kell hoznunk a saját egészünket. Ezen az aszfaltozott utcán egy másik dallam nyílik. Nekem nagyon fontos a múlt és a jövő is, de azt gondolom, nem lehet úgy csinálni, mintha nem ebben a korban élnék, a jelenhez kell hozzászólni. Meg kell próbálnom létrehozni ugyanazokat a gesztusokat, amiket ott csodáltam. Azok a gesztusok ott fakadnak és ott érvényesek, abban a nagyobb egészben, a hegyvonulattal együtt. Az volt az ambícióm, hogy megtaláljam a saját gesztusaimat, megnyilvánulásaimat, nyelvemet, ami ha nem is olyan megnyugtatóan, de mégis valahogy az én koromhoz kapcsolódik. Ha töredezettebb, széthullottabb is az én közösségem, de mégiscsak létezik. Kiszálltam a Kolindából, mert nem akartam múzemot csinálni. Nagyon nagy élmény volt, de azt gondoltam, miért ismételgessem mások gesztusait. És ami akkor leülepedett, az a Szindbád című számban följött, ami nem hasonlít egyetlen dallamra sem, de az összes élmény beleépült, annyi év után."
A Szindbád, Kamondy Ágnes szerzeménye, az Orkesztra Luna repertoárjából. Az Orkesztra Luna, Kamondy Ágnes első saját zenekara 1986. január 18-án debütált a Kassák Klubban. Akkor már mögötte volt néhány alternatív színház (Stúdió K, Köztársulat, Monteverdi Birkózókör), melyekben ruhamosástól komponálásig mindent csinált, a csapatért, s az Európa Kiadó, ahol 1982-83-ban belekóstolt az igazi rock and rollba. Abban a körben ő volt az első nő, aki zenélt (billentyűs hangszereken és basszusgitáron játszott), a többiek (Bárdos Deák Ágnes a Kontroll Csoportban, Méhes Marietta a Trabantban, Kokó a Bizottságban) "csak" énekeltek.
A 80-as évek közepén - a rocktól távolodó irányok felé kísérletezgető Ági és Fiúk, Sziámi, Kampec Dolores mellett - leginkább talán az Orkesztra Luna mutatta a továbblépés lehetőségét, egy egészen tág zenei világ meghódítását. Kamondy Ágnes szerzeményeire és valamennyi tag odaadó munkájára épülő repertoárjuk a brechti songtól a távol-keleti hangzásokig ívelt, útba ejtve afrikai dobolást, jamaikai reggae-t és középkori vígballadát, többek között.
A rockszínpad megszokott maszkulinitásához képest üdítően friss élmény volt az Orkesztra Luna nőiessége. Működésének öt éve alatt kifejezetten egészséges fiú-lány arány alakult ki a zenekarban, 2:2, majd 3:3 - Kamondy Ágnes (ének, basszusgitár, zongora) mellett Molnár Ildikó (ének, szaxofon, szájorgona) és Varga Orsolya (szintetizátor), illetve Kirschner Péter (gitár), Gyenge Lajos és Magyar Péter (dob, ütőhangszerek) -, ami alapvető szerepet játszhatott abban, hogy ennyire érzékeny kamarazenét csináltak. Libbenő szoknyával ugráltak át mindenféle műfaji korláton (és a nadrágok ihletetten követték őket), merészek és muzikálisak, szelídek, szilajok és nagyon szépek voltak.
 |
|
Utolsó koncertjüket 1991 november 16-án adták a Lágymányosi Közösségi Házban, ötéves munkájuk tömör foglalata a Fekete Lyuk Hangja által 1992-ben kiadott kazettán hallható nyolc dal. Az Orkesztra Luna zenei édestestvére a Trance Balance volt, Másik János zenekara: koncertjein és egyetlen nagylemezén Kamondy Ágnes, Molnár Ildikó és Magyar Péter is közreműködött. Társaival együtt Kamondy Ágnes több alkalommal szolgáltatott élő kísérőzenét Angelusz Iván kortárs mozgásszínházi produkcióihoz és Király Tamás extravagáns divatbemutatóihoz. |
Eredetileg az Orkesztra Lunával előadott saját szerzeményei mellett a Spions, az URH, az Európa Kiadó, a Balaton, a Trabant és a Sziámi dalainak szabad variációt szerkesztette színpadi egésszé Kamondy Ágnes Dalok Közép-Nirvániából címmel. (Közülük egy, a Piros betűs ünnepekcímű Trabant-dal a zeneszerző, Lukin Gábor hozzájárulása híján sajnos hiányzik a CD-n megjelent anyagból, aki - eredetiben - hallgatni akarja, vegye elő régi Trabant-szalagjait, vagy szerezze be Vető János és Maria Lavman Mosolyszünet-kazettáját, azon is szerepel egy változat.)
| "Azért is jók ezek a dalok, mert megidéznek egy történést, művé válnak, ami már független az eredeti alkotóktól, előadóktól, és túléli őket. Ugy érzem - mondta Kamondy Ágnes -, az Ismeretlen katonanemcsak Müller Péter előadásában volt jó, az egy politikai ballada - én egy ikonnak gondoltam a hangszerelésekor. Víg Miska négyszámos blokkja egy mélyen vallásos, költői, lebegő világ, ami akkor is meg tud jelenni, ha nem ő énekli. (...) Nem látványosságra | |
 |
Élmény volt a Müller Péterrel és Menyhárt Jenővel való találkozás. Ezek a fejek elkezdtek birtokba venni valamit, ami a miénk lehet, ha megdolgozunk érte. Először éreztem meg, hogy nem a művészet, nem a magas kultúra privilégiuma kimondani dolgokat, amiket másként látunk, ami másként történik meg bennünk. Hogy a rock and roll nem csak üzleti áru, hanem egy forma, egy lehetőség, egy életvitel lehet arra, hogy megfogalmazzuk magunkat, de ne az első közhelyet mondjuk, és ne árunak tekintsük a gondolatainkat, hanem próbáljuk meg átélni, ami velünk történik, és abból dolgozzunk."
A Dalok Közép-Nirvániából elragadtatott kritikákat kapott:
"Kamondy Ági lebilincselően (bilincselő - jó szó ez) meséli el Nirvánia történetét. (...) Tökéletes válogatás, a történet teljes, a lemez lemez, nem számok egymásutánja (...) elkészült Nirvánia méltó összegzése... emlékműve... hősi eposza... méltó méltója." - (Uj Péter, Népszabadság, 1996 január 9.)
"Kamondy az Orkesztra Lunából már megismert kamarazenei trükkökkel kiemelte a klasszikusokat a rockzenei béklyóból, és új hangszereléssel - vonósok, két dobos, gitáros, stb. - beleült a sanzonénekes szerepkörébe. És a dolog működni kezdett, a dalok újra átgondolva életre keltek, benne Kamondy karmájának darabkáival, az elismerésért való hihetetlen küszködéssel, a dalokhoz-barátokhoz fűződő szoros kapcsolatokkal, melyek olyan erősen áthatják a lemez minden mozzanatát, hogy majd szétrobban a belőle áradó feszültségtől. Mi történt az eltelt hat év alatt? Új Nem, Kampec, Kispál. Tegyük mellé az elmúlt hat év legfontosabb lemezét." - (arnold bébé, Magyar Narancs, 1996 január 25.)
"Az elmúlt év legfontosabb hazai produktuma" - Z Magazin (1996 március)
"Másképp muszáj búcsúkoncertezni, nosztalgiázni, felvételt pótolni ezután. Azt mondja Molnár Gergely, hogy a rock'n'roll csak saját pillanatában érvényes, mindenfajta dokumentáció csupán megismételhetetlenségének bizonyítéka. Erről szólnak számomra Kamondy Ágnes - barátai és önmaga dalaiból készített - variációi is. Több, mint dokumentum, s >már rég nem rock'n'roll<. Ez a tizenöt év most magára öltötte szkafanderét, és belőtte magát az időtlenségbe. Alatta Nirvánia, végre otthon vagyunk. Milyen lakályos hely. Jó lett nekünk. Egymáshoz tapad a zongora, a bőgő, a trombita, a cselló... Beint a karmester, hátradőlünk a bársonyon. Klasszikusokat hallgatunk." (m.l.t., Wanted, 1996 február)