Az 1969-73 körüli magyar undergroundból kiemelkedő, egymástól egészen eltérő zsánerű Kex, Syrius és Tűzkerék mögött elég szűk mezőny ügyködött: progresszív rocknak ott volt a Mini és az Olympia, dzsesszesebb slágernek a Bajtala, vadulós rhythm & bluesnak a Liversing meg a Dogs, és ezzel körülbelül kész is.
|
Egy időben játszott a Balkan FuTouristban Kamondy Ágnes is, aki aztán saját együttesével, az Orkesztra Lunával teremtett sajátosan sokszínű atmoszférát. A sci-fi témákkal is szívesen eljátszó Balkanéhoz közel állt a 2. Műsor világa.
 |
 |
A 2. Műsor a Mosoly Zenekara volt, a szomorkás mosolyé, a könnyes kacagásé, a fültől-fülig vigyoré. Aki nem ismerné őket, húzzon a tornacipőjével egy képzeletbeli vonalat a táncparketten a Dolly Roll és a B-52's között és jócskán túl a félúton belebotlik - akit ez kiváncsivá tett, szerezze be az 1992-es NapNap fesztiválon készült felvételeiket, egy önálló kazettán, illetve egy válogatáson. |
Ott volt a kezdeteknél a Spenót együttes is, nekik egy kislemez jutott, meg az a mellékmondat, hogy itt basszusozott Sőth Sándor, leendő filmszínész és rendező.
Az underground szövegcentrikus vonalába illeszkedett a Legát Tibor vezette Kézi-Chopin. |
|
|
 |
|
Fontosak voltak a szövegek a Sexepilben is, de soha nem a zene rovására, ám miután a magyar énekest egy angolul megszólaló hollandusra cserélték, egyértelműen a hangzás, a zene sodrása lépett előtérbe. |
| A Sexepilhez hasonlóan sodró, de sötétebb zenét csinált fennállása rövid ideje alatt, a 80-as évek legvégén az F.O.System. Könnyedebb hangvétel jellemezte a máig működő Pál Utcai Fiúkat. |
|
|
 |
|
Bizarrabb dolgokkal kísérletezett a Csokonai Vitéz Műhely, a miskolci Ápolók és a pesti-pécsi Millenniumi Földalatti Vasútvonal. |
| A Balaton, a Trabant és a Neurotic rendes kivitelezésig el nem jutó lelki és zenei rokona volt az Embersport, de énekesei, Bolyki László és Urbán Mariann mellől hiányzott még valaki, aki összefogja, megszervezi, gatyába rázza - ugyanúgy nincs publikált felvétele, mint az Eszperantó Epresszónak, az Art Decónak vagy a Hús együttesnek, melyek egyaránt egy-egy képzőművészhez (Roskó Gáborhoz, Soós Györgyhöz, illetve Fákó Árpádhoz) kötődtek. |
|
 |
 |
|
Az Art Deco és Hús azok közé a zenekarok közé tartoztak, amelyek nemcsak a kommersz felszín szereplőivel, hanem az underground hagyományos dalformát alkalmazó zenekaraival is szemben, inkább a zaj oldalán álltak. Egymástól is különbözvén, más-más ideológia mentén, eltérő indíttatású és intenzitású zenéket csináltak, egy valami volt csak bennük közös: az énekelhető dalok hiánya. |
Közülük háromban (Art Deco, BP Service, CMC) játszott főszerepet Kósa Vince gitárja.
 |
|
Az utat az Art Deco törte, az image-felelős Soós György grafikus volt, Bécsbe és Berlinbe is eljutottak, de még posztumusz kiadványuk sincs. Az Art Decóból kilépve BP Szabó György (szintén grafikus) BP Service néven valósította meg saját zaj-vízióját: a nagyváros hangjainak tolmácsolására és utószinkronizálására vállalkozott. |
| Az ugyancsak grafikával, nyomdai munkákkal foglalkozó Szász György együttese, a CMC szintetizátoros világvége-hangulatot teremtett, s az általa indított kiadó, a Weast jelentette meg, többek között a Lacht El Bahhtar csellóval lágyított zenéjét. |
|
|
 |
|
Az Aktus névtelenségbe burkolózó tagjait ősi kultúrák bölcsessége, misztika, okkult foglalkoztatta, vetített háttér előtt, fekete ruhában léptek színpadra szintetizátoraikkal, Nagy Kezdőbetűvel Irták A Fontos Szavakat.
Rideg, ipari világot vizionált a Máyusi Kalapács, meditatív zajkollázsokkal dolgozott a Hidegroncs, s rögzítette a város és benépesítőinek hangjait a Zajártalom is, de utóbbi - a hangtérkép- |
készítésre specializálódott BP Service-szel szemben - inkább a VHK által kitaposott sámánösvényen száguldott.
| A Hidegroncs tagjai - Rácz Mihály, Bróder Ferenc - kivették részüket a fanzine-készítésből is, a Zajártalom mögött pedig Juhász Károly (Karel) állt, aki 1992-ben nemes gesztussal dobta meg a magyar punkvilágot: jelképes, 20 forintos áron, saját pénzén, száz példányban kiadott egy kazettát, a magyar punk 80-as évekbeli történetének tömör keresztmetszetével. |
|
|
 |
|
Valódi ritkaság, felemelő és szánalmas szimbólum, nagystílű és kétségbeesett gesztus egyszerre. Sokkal több szólal meg rajta az ismertebb harminc közül kiválogatott tizenhat magyar punkbanda kilencven percnyi, vállaltan szar minőségű dühkitörésénél. Közvetve benne van mindaz, ami a magyar rock perifériáján megtörtént az utóbbi tíz-tizenöt évben, és az is, ami nem történt meg. Benne van az igény, hogy létre kell hozni valamit, benne van a vállalkozás lehetetlensége. Van benne jó adag romantikus, ifjonti antikapitalizmus, romlatlanság, tisztaság iránti vágyakozás, és amiatti |
csalódottság, ami az idők során elmúlt, elveszett, elromlott. A punknosztalgia-egyveleg zenekarai: Auróra, Biztonsági Tanács, CPG, ETA, Invázió, Kizárt Dolog, Kretens, Lenin Krt, Marina Revue, Neurotic, Psycho, QSS, Raus, Tizedes meg a Többiek, Trottel.
Közülük a 90-es évekre csak a győri Auróra, a budapesti Kretens és Trottel maradt aktív, utóbbi zeneileg eltávolodott a punk formulától, s létrehozott egy évről évre bővülő katalógusú független kiadót, a Trottel Recordst.
 |
|
Az előző évtized hangulatának 90-es évekbeli folytatójaként és a Tilos az Á házizenekaraként (Plankton-, Rés-, Kontroll-tagokból) indult az Uj Nem, amely azonban egyetlen kazetta kiadása után feloszlott: nem tudta kifutni formáját vagy teljesítette hivatását - ahogy tetszik, mindenesetre rövid ideig, de betöltötte az underground reménységének pozícióját. |
Külön világ Waszlavik Gazember Lászlóé: a pomázi rocksámán senkihez sem fogható, magyaros, és valljuk be, elég dilis zenét eszkábál, és ad elő a színpadon ugrálva, fél-playback, sámánbot a kezében, zászló a hátán. Falu végén kurta diszkó, halló, itt Budakalász, méd in íszt európa.
|
|
|
|
