english

október 27–28
„Kis utazás” a 70-80-as évek fesztiválja az Almássy téri szabadidőközpontban.

TTT GYŰJTEMÉNY*
VÁLOGATÁS AZ ARTPOOL MŰVÉSZETKUTATÓ KÖZPONT ARCHÍVUMÁBÓL

Folyóiratok - Egyéb kiadványok, katalógusok - Kazetták - Kitűzők
Matricák - Plakátok - BM dokumentumok [videó]

Sasvári Edit bevezetője:

Ha vicces akarnék lenni, azzal kezdeném a kiállítás bemutatását, hogy a TTT-ről a mai harmincas generációnak a nyolcvanas évek népszerű televíziós tini-műsora, a Tizen Túliak Társasága juthat eszébe. A Tízen (jóval) Túliak Társaságának, amelynek tagjai felnőttként élték meg a Kádár-korszak utolsó két évtizedét, a három T hallatán leginkább az Aczél György neve által fémjelzett kultúrpolitika szentháromsága, a „tiltás”, „tűrés”, „támogatás” varázsszavai ugranak be.
Az 1957-ben már elméletileg körvonalazott, és az 1958 után, a művelődéspolitikai irányelvek megszületésével hivatalosan is működni kezdő 3 T elve valójában soha nem kötődött a meghirdetett írott normákhoz. Gyakorlati alkalmazása esetleges, és személyre szabott volt, az irodalom területén egyes alkotóknál a tiltástól, sőt börtöntől a támogatásig jutottak, más szerzőket pedig bizonyos műveik betiltásával egyidejűleg más munkáik újrakiadásával, és Kossuth-díj adományozásával „szankcionáltak”. Ha az eszközök bizonytalanok is voltak, a cél a kultúra területén is a Kádári szellemhez igazodó lojalitás megkövetelése volt az „aki nincs ellenünk, az velünk van” elve szerint.
E mostani kiállítás - amely a hetvenes évek vége, és a nyolcvanas évek nem hivatalos, vagy félhivatalos képzőművészeti eseményeinek dokumentumaiból, valamint a pártállami irányítás háttéranyagaiból mutat be egy válogatást - éppen a 3 T ellentmondásaira igyekszik rávilágítani. Az Artpool Művészetkutató Központ archívumában őrzött magánkiadású, vagy hivatalos keretek között kinyomtatott, egy darabig engedélyezett, majd néhány szám után betiltott folyóiratok, kiadványok, a „zugkiállítások” kis példányszámú katalógusai, plakátjai annak az ellenkultúrának a rekvizitumai, amely nélkül Magyarországon elképzelhetetlen lett volna a rendszerváltás. Ennek a magatartásnak és kultúrának a legfőbb letéteményesei a magánkezdeményezésű megmozdulások, a vidéki és fővárosi művelődési házak, kisgalériák, vagy a nem hivatalos kultúra hivatalosan ugyan engedélyezett, de állandó megfigyelés alatt álló intézményei voltak.
Ezekről az eseményekről a korabeli sajtó szinte nem, vagy dezinformálóan tájékoztatott. Ugyanakkor bőséges - és mára már kutatásra is lehetőséget adó -, dokumentatív értékű információkat gyűjtött a belső elhárítás, amelyekből az egyes eseményekhez kapcsolódóan, szintén ízelítőt adunk.

* A TTT elnevezés a „Kis utazás” fesztivál szervezőjétől származik. <>