We call openness – says Heidegger –, which provides the possibility of being allowed to be seen, a clearing. A clearing is something light, something free and open. It is never the case that first light creates a clearing, but a clearing is always a precondition for light. A clearing is none other than the open for everyone present and far. Appearance (Plato) is a way of being present.
There is no appearance without light. Save that, there is no light and illumination without a clearing. Even darkness needs a clearing. Thinking men must experience the unflinching heart of being unhidden. We must think of unhiddenness as a clearing that provides us with existence and thinking, their presence with each other and for each other. The calm heart of the clearing is the place of silence which has inherent in it something like existence and thinking. Only unhiddenness in the sense of a clearing offers the possibility of truth. Presence results only if the clearing works. We only experience and think what is offered to us by unhiddenness, but not what that, as such, is. That remains hidden. […] (Levinas)
A nyíltságot – így Heidegger –, amely lehetséges látszani-hagyást nyújt, a tisztásnak nevezzük. A tisztás valami könnyű, valami szabad és nyílt. Soha nem az a helyzet, hogy először a fény teremt tisztást, hanem a fénynek mindig előfeltétele a tisztás. A tisztás nem más, mint a nyílt minden jelen- és távollevőnek. A kinézet (Platón) a jelenlevőség egy módja.
Nincs kinézet fény nélkül. Csakhogy nincs fény és világosság tisztás nélkül. Még a sötétnek is szüksége van tisztásra. A gondolkodó embernek meg kell tapasztalnia a rejtetlenség rendíthetetlen szívét. A rejtetlenséget mint azt a tisztást kell elgondolnunk, amely létet és gondolkodást nyújt, jelenlétüket egymással és egymás számára. A tisztás nyugodt szíve a csönd helye, amelyből eredendően adódik olyasmi, mint lét és gondolkodás. Csak a tisztás értelmében gondolt rejtetlenség nyújtja az igazság lehetőségét. Csak akkor adódik jelenlevőség, ha a tisztás működik. Csak azt tapasztaljuk és gondoljuk el, amit a rejtetlenség nyújt, azt azonban nem, hogy az mint olyan micsoda. Ez rejtve marad. […] (Levinas)
(Isztray Botond: ÉRT)