a szimpozion (2) teljes szövege és hangja
Szimpozion (2) röviden
[Halász Péter] Azt tudom és tapasztalom, hogy mi, magyarok nem vagyunk szolidárisak egymás iránt. Vagyis azok az emberek, akik itt ülnek, miután a saját érdekeiket sem határozták meg tisztán és világosan, nem képesek arra, hogy a másik érdekeit felismerjék, [...]
[Baksa-Soós Vera] Ez a számomra abszolút briganti dolog, hogy az Artpoolt meg szeretné szüntetni ez a kulturálatlan állam, amiben élek, mélyen felháborít, és Hajas Tiborhoz rendkívül kapcsolódik ez a téma, mert az ő egész felelősségvállalása és nyilvánosságra lépése ezügyben szerintem nagyon meghatározó ma is. Tehát egyszerűen nem szabad hallgatni egy ilyen helyzetben, és nem szabad hagyni, hogy egymás ellen kijátsszanak minket. Tehát engem mint egy múzeumi dolgozót vagy mint egy privát embert ugyanúgy meg szabad ebben szólítani – ilyen értelemben helyes volt a felkonferálása a dolognak –, és semmiféleképpen nem szabad elbújni vagy meghátrálni egy ilyen gazdasági terror elől, mert ez a politikai terrornak egy nagyon szép, gusztustalan válfaja. [...]
4 képlink
[Szőnyei Tamás] Nem tisztem nekem az, hogy itt az államot vagy a politikát védelmezzem, de azt gondolom, hogy volt egy jó adag talán érthető túlzás abban, amit a Vera itt említett, mint hogyha egy politikai akarat lenne az Artpool megszüntetésére. Én egyszerűen nem gondolom, hogy ez helytálló. [...] nem azért, hogy akaszkodjak a szavakba, de azt gondolom, hogy gondatlanságról, tájékozatlanságról, értetlenségről szó lehet. [...]
[Szőnyei Tamás] ha eddig az évig az Artpool abban a szerencsében részesült, hogy volt lehetősége – tegnap ezt itt elmondták szépen – fővárosi és minisztériumi támogatásokból, pályázati támogatásokból működni, akkor tavalyig ez egy jó állam és ez egy jó politika volt, most hirtelen rossz lett? Nem képzelek egy ilyen hirtelen váltást. Ez leegyszerűsítése a dolgoknak. [...]
[Baksa-Soós Vera] Én nem tudok adatokat, de biztos vagyok benne, hogy Galántai György és Klaniczay Júlia ebből az elmúlt tizenöt évi támogatásból nem hogy meggazdagodtak volna, hanem társadalmi munkát is erejükön felül végeztek. Szóval a szerencse szót azért én itt elhanyagolnám. És egy olyan korban élünk, ahol – anélkül, hogy néven nevezném a dolgokat, de muszáj – Munkácsy Mihály virágzása és Balázs Béla bukása, ugye? Szóval ez így egybeesik ebben az évben. [...]
[Halász Péter] Egyébként az Artpool funkciója az teljesen más funkció, mint például a Munkácsy-kiállítás. Az Artpool a kezdettől fogva a fogalmi tisztázás művészetével foglalkozott, vagyis a koncept-arttal, tisztán szellemi művészettel, és a szellemi művészetnek egy valamilyen képi megjelenésével. De a koncept-art az nem olyan áru, mint egy Munkácsy-kép. Lehet hogy fontosabb, lehet hogy ugyanolyan fontos, én azt gondolom, hogy a fogalmi tisztázás és tisztázódás az egy rendkívül fontos kulturális funkció, sokkal fontosabb kulturális funkció, mint hogy egy Munkácsy-képet kiakasszon egy gazdag ember a saját szobájának a falára. [...]
Ehhez képest viszont az egy szellemi aktus, ha ebben a társaságban, kis csoportban valaki arra vállalkozik, hogy fogalmakat tisztázzon, azért gyűjt be adatokat, hogy az egymás között keringő nyelv tisztázódjon, hogy tudjuk, hogy miről beszéljünk, hogy a gondolatoknak valami pozitív hatása legyen. [...]
ahol a gondolat megszületik, az nem egy nagy csoport, az egy agyban születik meg, egy embernél, az közli egy másik emberrel, az közli még három emberrel, tehát ennek ez a kommunikációs formája létezik, és az, hogy az Artpool nem MTV vagy TV2 vagy nem Műcsarnok vagy nem Ludwig Múzeum vagy nem ez vagy nem az, ez nem jelenti azt, hogy nincs funkciója, és nem jelenti azt, hogy nincsen erősebb funkciója, mint a konzumáló, művészeteket támogató intézményeknek. [...]
Amíg bennünk úgy szerepel az állam, mint egy fantom, aki oszt – nem oszt és nem szoroz. Szóval amíg az állam egy tőlünk elkülönült fináncoligarchia és nekünk nincs alkotmányos tudatunk, addig ki vagyunk szolgáltatva, és panaszkodni fogunk, hogy hát nem ad az állam pénzt. Az állam nem ad pénzt. Az állam az emberektől bekaszál pénzt, és ezt szétosztja. Tőlem kaszál be. Engem kétszeresen megadóztat. Megadóztat, amikor befizetem, aztán megadóztatja azt, amit kiutal nekem, és aztán megadóztatja azt, amit elkészítettem. Szóval az állam kaszál rajtam. Amikor vásárolok, akkor is kaszál. [...]
És eközben valami kegyes gesztussal elhatározza az állam – nem tudom, mi az –, tehát az állam elhatározza, hogy ez nekem nem kell. És hát persze ez egyszerű. Tényleg a Munkácsyt egyszerűbb támogatni, mint valamit, amin gondolkodni kell, vagy ami gondolatokat indít el. Ami a személyes szabadságra vonatkozik. [...]
[Müller Péter Sziámi] Szóval amit mondasz, Tamás, az engem arra emlékeztet, hogy mintha azt mondanád, hogy ezekben a szülőkben nem volt meg az a szándék, hogy elveszejtsék a gyereküket, egyszerűen elfelejtettek enni adni. [...]
az a fajta minimál érzékenység, hogy mikor hal éhen a gyerek, az kiveszni látszik, és ez borzasztóan veszélyes. Nem ezen az egy ponton. Amit pedig a Péter mond, tehát ez az Alkotmány vagy alkotmányos dolgokkal való együttélés vagy érzékenység, hát az tényleg hiánycikk, [...]
az az állítólagos tartalék – ha kitalálnák a könyvelési trükköt –, az elég lenne-e arra, hogy mindenki életben maradjon, vagy az jön, amit most már szociálisan tudomásul vettek, hogy bizony lesznek hajléktalanok, bizony elszegényedünk, bizony kirakják a nyugdíjast az utcára, tehát lehet hogy nincs is ez a lóvé. Most ezt nem ártana tisztázni. Az ugyanis elzavarós helyzet. [...]
Tehát az már ne legyen, hogy a könyvelők kurva jól élnek, és nagyon sajnálják, hogy az összes művész most éhen hal, ez nem stimmel. Tehát akkor most el kell hinnünk, hogy az esetleg van. És az összes művésznek másra kell néznie, és azt kell mondani, hogy most akkor nem az önfényezés van és egymást bántjuk, hanem valahogy menjünk neki ennek az egésznek, annak az elvnek az értelmében, hogy a művészetkultúrának igenis mindig szüksége volt szabad, meg bátor, meg független emberekre. [...]
[Molnár Péter] tulajdonképpen egy szemléletváltást kell elérni, és ezt a szólásszabadsághoz való jogunk gyakorlásával lehet megtenni, [...]
a példák szerintem mind azt mutatják, hogy van valami nagyon rossz, egyenesen valahogy betegnek mondható viszony olyan dolgokhoz, amik hagyományos értékeket jelentenek. És ebben az értelemben egyszerűen konzervatívnak is kell lenni, szerintem azt mondani, hogy itt olyan értékekről van szó – mondom, nemcsak múltról, hanem jövőbe mutató dolgokról is –, amit egyszerűen meg kell védeni, és ezt kreatívan ki kéne találni. [...]
[M.P.] visszautalva arra, amit a Halász Péter mondott – az egy nyelvi kérdés, hogy a szavak azt jelentik-e, amit jelentenek, a szöveg szöveg-e, meg itt a versidézetek, szövegidézetek is, tehát inkább nyelvi és politikai kérdés, hogyha egyszer Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának hívják, akkor az örökséghez tartozó dolgokat – mint az Artpool – azt meg kell védeni. [...]
[Halász Péter] nem kaptam meg a rádióban a fizetésemet időre, és a rendező azt mondta nekem: mit akarsz? Hát ez Magyarország. És akkor mondtam, hogy hát hogyha még te is azt mondod, hogy ez Magyarország és az írnoknő is azt mondja, hogy ez Magyarország, és a számlakitöltőnő is, mindenkinek van egy ilyen értelmezhetetlen, hülye mondata, hogy ez Magyarország, és ez mindenre magyarázat, ahelyett a felelősség és akarat helyett: hogyha bejössz hozzám és gyorsan kifizetlek, az nekem is jó, neked is jó, és így tovább... hogyha ez nem így épül fel, akkor hát pesszimistának kell lennem. [...]
[Müller Péter Sziámi] Én nagyon komoly bajnak érezném azt, hogyha evvel a harci tapasztalattal a hátunk mögött, ahányan benne vagyunk a kultúrának abban a részében, amelyik egyrészt megmarad szabadnak, másrészt némileg intézményesült, nem tudnánk megfejteni az életben maradásunkat. Tehát mi nem ezért voltunk partizánok, hogy most ezen beszarjunk, ugyanakkor ki kell verni a lóvét. Tehát valahol a kettő együtt kell hogy működjön, [...]
[Halász Péter] Hogyha nem akarsz sóadót fizetni, menj a tengerhez, és merjél magadnak vizet. Lépjél ki abból a rendszerből, ami téged tönkretesz vagy megnyomorít vagy elszegényít, és keress magadnak egy másik megoldást. Lehet hogy nem az a megoldás, hogy squatt, de ami konfrontál, az látható, ami drámaivá válik, azt az emberek könnyebben megértik. Ami kussol, az nem működik. [...]
[Müller Péter Sziámi] Az a kérdés, hogy nemcsak a kultúrának, hanem egyáltalán minden új ötletnek vagy progresszív ötletnek hogy a fenébe lehetne olyan nyilvánosságot szerezni, ami nem hazug, átlátható. Hogy működhetne ez az egész... [...]
[Molnár Péter] még egyszer szeretném azt hangsúlyozni, hogy szerintem nagyon nagy részben vagy talán alapvetően szemléletről van szó, [...] úgy tűnik, hogy talán hatékonyabb is lenne és valahogy szélesebb körben lenne rokonszenves egy ilyen szemléletváltás mellett érvelni, mert az egy jó pozíció, és ezt nem cinikusan vagy cselesen vagy ügyeskedően, rossz értelemben ügyesen próbálva csinálni, hanem mert tényleg szemléletváltásról van szó, még akkor is, hogyha például az Artpool esetében pénzkérdésről is van szó. [...]