AL 3. 1983. március, 22-25. o.
Sugár János
Az INDIGÓ csoport AKTUÁLIS KÉPZŐMŰVÉSZETI AKCIÓ-ja
A helyszín csakúgy, mint az ASZTALI AKCIÓK esetében, a Postás Művelődési Központ volt. Aktuális lévén, a választásunk a festészetre esett, ez egyúttal újból bizonyítja a csoport szisztematikus és olthatatlan érdeklődését a képzőművészet iránt. Ezúttal közös munkával egy kb. 6m2-es kép született. Kiderült, hogy az új festészethez is vissza lehet térni, méghozzá annak az érzékenységnek a segítségével, amelytől jellegzetesen távoltartja magát ez a terapikus önfeledtségre törekvő stílus.
A vászon demokratikusan lett elosztva, mindenki kapott egy vízszintes és egy függőleges sávot, amin belül azt festhetett, amit jónak látott. Ezzel a kettős fölosztással eleget tettünk annak a kikötésnek, hogy mindenki találkozhasson az összes többi résztvevő sávjával. A sávok szélességét annak arányában alakítottuk ki, hogy egy levegővétellel ki hány másodpercig képes fütyülni. Az eszközök is meg lettek határozva: mindenki a finom műveletekre képtelen szobafestő korongecsetet volt kénytelen használni. Temperával dolgoztunk, melynek nemcsak a mennyiségét, hanem a színét és a hígítását is az illetőnek a füttyversenyben elért helyezése szabta meg. Először tehát abc sorrendben egyenként fütyültek a résztvevők, majd megtörtént az eredményeknek megfelelően a vászon beosztása. Sorban mindenki megkapta a festékét egy tányérban Peternák Miklóstól, aki fehér köpenyben a festékek adagolását végezte. Ezekután egymást követve a terem hátsó falára feszített vászon előtt lévő pódiumra lépett mindenki és elkészítette a sávját. Mikor a legutolsó ember is befejezte a festést, és félkész lett a kép, megismétlődött a füttyverseny, a beosztás, és a színkiosztás ceremóniája. A füttyhosszt ebben a fázisban már kompozíciós megfontolások is befolyásolhatták, hisz nem mindegy, hogy melyik szín hova és milyen széles területre kerül. A fordulat után a vízszintes átfestés következtében az egymástól ugyan erősen befolyásolt, de egyéni munkák eltűntek, most már a komponálás és a személyeskedés is motiválhatta a festést.
Az est végén a frissen elkészült kép előtt színház jellegű eseménysor zajlott le. A pódiumon egymásból alakuló élőképek kerültek bemutatásra. Minden új szereplő belépése megváltoztatta az addigra mozdulatlanná érett helyzetet. Az új ember jelenléte reagálásra késztette a már színpadon levőket, és finom átrendeződési hullámot váltott ki. Így az összkép az emberek színpadra lépésének a ritmusában állandóan változott, mígnem már mindenki a színpadra került.
lásd még: Az INDIGO csoport rajzkurzusának kiállítása - Művészkijárat