Altorjay Gábor, Erdély Miklós, St.Auby Tamás kiállítása

E három név szerepel a „happening & fluxus” c. kiállítás (Koelnischer Kunstverein, 1970) katalógusában, mint „Az ebéd (In memoriam Batu kán)”, az első magyarországi happening három szerzője. A rendezvényre 1966. június 25-én került sor, a budapesti Hegyalja út 20/b. pincéjében. Ilymódon a nemzetközi szakirodalomba kitörölhetetlenül bekerült három magyar művész neve, s - mivel a happeninget és a Fluxust nem könnyű elválasztani egymástól - a budapesti happening szerzői egyszersmind a nemzetközi Fluxus-mozgalom magyar reprezentánsaivá váltak. (Megjegyzendő hogy Erdély Miklós az eseményben nem vett részt közvetlenül - csupán a helyszínt javasolta és néhány ötletet adott társainak -, szellemiségében viszont nem állt távol tőlük). St.Auby egyaránt rendezett happeningeket és Flux-koncerteket, Altorjay a happening felé vonzódott, Erdély igyekezett nem adni műfaji megjelölést akcióinak, ettől függetlenül a Fluxus-mentalitás mindhármójuk ekkori munkásságában kimutatható.

A happeningnek és a Fluxusnak közös a gyökere: megszünteti az élet és a művészet közti határokat. A happening is eseményeket szervez, a Fluxus „event”-jei úgyszintén, csupán az előző hajlik a monumentalitás és az érzékiség felé, míg az utóbbi intimebb, minimalista és inkább intellektuális. Mindkettő alkalmaz és alkot tárgyakat, de ezek a happening számára inkább kellékek, míg a Fluxus önálló művekként kezeli őket.

Az Artpoolban 4-4 objektet, illetve tágabb értelemben művet állítunk ki mindhárom szerzőtől, az 1965-70 közti időszakból. Mint Fluxus-művek, elvileg nincs copyright-juk - bárki kivitelezheti őket. Státuszuk azonban meglehetősen különböző. Az 1986-ban elhunyt Erdély Miklós munkáit - a "Türelemjáték halottaknak" kivételével - instrukciói szerint valósítottuk meg. „Újságtorta”-tervét 1967-ben Altorjay Gábor realizálta.
Más kérdéseket vetnek fel Altorjay Gábor munkái. „Sakk-befőtt”-je kelléke volt egy 1967-es budapesti akciónak, „Rövidzárlat-készülék”-e sokszorosított műtárgyként jelent meg a német Vice-Versand kiadónál. Az arte poverához közelálló „Húsgomb” élettartama már csak anyaga miatt is véges. Csupán „Kényelmetlen” c. műve „hagyományos” objekt - egy cipő, talpában három rajzszöggel.

St.Auby Tamás munkái részben olyan objektek, melyekben a felhasznált anyagoknak is sajátos jelentésük és funkciójuk van (akár alkimista értelemben is), részben korabeli világtörténelmi eseményekre reagáltak, mint a „Cseh rádió” (1969) vagy a „Holdraszállás-objekt” (1969). Utóbbi egy Erdély Miklóssal közös akció része volt: míg St.Auby, IX. kerületi cselédszobáját tekintve kamerának és az ablakot objektívnek, köménymaggal töltött kávédarálót pasaréti kertjében.
A kiállításon szereplő egyetlen nagyméretű mű az objekt és az environment műfaji határesete. St.Auby „Háromszemélyes hordozható lövészárok”-jának első két változata elpusztult (Budapesten, illetve az 1971-es Párizsi Biennálé után), a mostani verzió - úgy is, mint a 60-as évek egyik legfontosabb emléke - remélhetőleg hosszú életű marad.

Budapest, 1993. május 3.

Beke László