in 1957, (de maria) graduated from the university of california at berkeley, where he earned his m.f.a. in painting two years later. de maria and his friend, the avant-garde composer la monte young, participated in happenings and theatrical productions (including very early fluxus events) in the san francisco area.
in 1960, de maria moved to new york; here he wrote essays on art, which were published in 1963 in young’s an anthology, and took part in happenings and multimedia presentations. in 1961, he made his first wooden box sculptures.

Walter De Maria, The Lightning Field, 1977. Long-term installation
in Western New Mexico.

Walter De Maria, The New York Earth Room, 1977. Long-term installation
at 141 Wooster Street, New York City.

      

Shocks & Awe: Mysterious Art in New Mexico
'Lightning Field' Jolts Visitors With an Array of Meanings

The Vertical Earth Kilometer, located in the Friedrichsplatz Park in Kassel, Germany, is a one-kilometer long brass rod five centimeters (two inches) in diameter. The full length of the rod is inserted into the ground with the top lying flush to the surface of the earth. A red sandstone square surrounds the brass rod’s flat circular top, commemorating the undistinguished top of the pole, which could otherwise be mistaken for a large blank coin.

Alig vált Cage az avantgárd nyilvánosan elismert vezetőjévé, amikor máris új művészek bukkantak fel New Yorkban. Ők egy egészen másfajta radikalizmust képviseltek, és egy rövid ideig tartó, de eseménydús periódusban szorosan együttműködtek. Olyan meghatározó jelentőségű személyiségek érkeztek a művészetbe ebből a közegből, mint La Monte Young, Robert Morris, Walter De Maria és Yoko Ono. A csoportot La Monte Young toborozta össze, és ő volt a vezetőjük. (Henry Flynt)

Such machines were sporadically on exhibit in New York during the 1963-64 art - season; I recall encountering one at the Thibaut (now Fischbach) Gallery in December of 1963, as part of an exhibit organized by Nicolas Calas including Robert Morris, Walter de Maria, George Brecht and others, called "The Hard Center." and in a back room at the Pace Gallery in February of '64. (Peter Frank)

Ilyen bélyegautomaták New Yorkban is ki voltak egy-két helyen állítva az 1963-64-es kiállítási évadban. Emlékszem, egyet a Thibaut (a mai Fischbach) Galériában láttam 1963 decemberében egy kiállítás részeként, melyet Nicolas Calas rendezett a "The Hard Center" művészek (Robert Morris, Walter de Maria, George Brecht és mások) munkáiból; egy másik automatával pedig 64 februárjában a Pace Gallery egyik termében találkoztam. (Peter Frank)

George Brecht: [A zene kémiája című előadás] A darab zenével kezdődik. Egy Walter de Maria-szalagot használok, amely körülbelül húsz perc alatt jár le. A zene dobolással indul, valahogy így: bum-bala-bum-bum, és aztán ez a figura nagyon lassan, szinte észrevétlenül tücsökciripelésbe megy át, és a végén már csak ciripelést hallani. Játszom a zenét, közben fehér laboránsköpenybe bújok, és elkezdek diákat vetíteni a pódiumon felállított nagy, négyzet alakú vászonra. És aztán például a fuvolázó férfi diaképére petárdát erősítek, amely fütyülő hangot fog adni. A petárdát ahhoz a ponthoz erősítem, ahol a vetítővásznon a fúvóka látható. Elsütöm, mire meggyullad, és fütyülő hangot ad. Majdnem minden diát tűzijáték kísér. Az utolsó – a Fudzsi hegyet ábrázoló – diához egy fémgyűrűkbe bújtatott kis rakéta tartozik, amely felröppen a fellegekbe.
[az előadás egész egyszerűen addig tart, amíg a szalag le nem pereg]

Walter De Maria Kaliforniában született és Berkeley-ben tanult, de már 1960-ban New Yorkban találjuk. Eredetileg zenész és slágerszerző volt, 1965-től a legendás hírű Velvet Underground dobosa.


1977-ben a Dia Center for the Arts megbízása alapján készült el két legismertebb munkája, a New York-i földszoba és a Villámló mező.

A Függőleges kilométer című alkotása a 6. kasseli Documentán földbe süllyesztett öt centiméter átmérőjű, egy kilométer hosszúságú rézrúd, amit a dolog természeténél fogva látni nem, csak elképzelni lehet. Vagy ezzel rokon a Széttört kilométer című munkája is, amely ötszáz egyenlő hosszúságú rézrúdból áll, s miként sok más műve, ez is a valóság és a látszat, a percepció és a tudás, a szabály és a véletlen, a látható és a láthatatlan, a káosz és a rend könnyűszerrel filozófiaivá emelhető kérdéseit feszegeti. De nem elvont szinten, hanem mindig a maga szerény, földhöz és érzékiséghez kötött, tehát művészi módján. (Sebők Zoltán)