The Box with the Sound of its Own Making, 1961.


The De-Definition of Sculpture




Location 1962-3



Brain 1963-1964




Robert Morris, installation in the Green Gallery, New York, 1964.
Seven geometric plywood structures painted grey.




Robert Morris Exhibition view,
Bodyspacemotionthings, Tate Gallery
1971
- Tate Modern 2009


en.wikipedia/Robert Morris


Such machines were sporadically on exhibit in New York during the 1963-64 art - season; I recall encountering one at the Thibaut (now Fischbach) Gallery in December of 1963, as part of an exhibit organized by Nicolas Calas including Robert Morris, Walter de Maria, George Brecht and others, called "The Hard Center." and in a back room at the Pace Gallery in February of '64. (Peter Frank)



Ilyen bélyegautomaták New Yorkban is ki voltak egy-két helyen állítva az 1963-64-es kiállítási évadban. Emlékszem, egyet a Thibaut (a mai Fischbach) Galériában láttam 1963 decemberében egy kiállítás részeként, melyet Nicolas Calas rendezett a "The Hard Center" művészek (Robert Morris, Walter de Maria, George Brecht és mások) munkáiból; egy másik automatával pedig 64 februárjában a Pace Gallery egyik termében találkoztam. (Peter Frank)




Alig vált Cage az avantgárd nyilvánosan elismert vezetőjévé, amikor máris új művészek bukkantak fel New Yorkban. Ők egy egészen másfajta radikalizmust képviseltek, és egy rövid ideig tartó, de eseménydús periódusban szorosan együttműködtek. Olyan meghatározó jelentőségű személyiségek érkeztek a művészetbe ebből a közegből, mint La Monte Young, Robert Morris, Walter De Maria és Yoko Ono. A csoportot La Monte Young toborozta össze, és ő volt a vezetőjük.

A korszak művészei közül Robert Morris az, akinek a tényleges szerepéről a legnehezebb ítéletet alkotni. Maga Young mondta nekem 1961 elején, hogy Morris az egyetlen, aki olyan avantgárd, mint ő.

Most, amikor e visszatekintés megírására készülve ismét áttanulmányoztam Morris 1960 és 1962 közötti munkásságát, olyan úttörő jelentőségű elemekre bukkantam, amelyek mind a mai napig alig ismertek. Ezek a munkák megértetik velünk, mennyire radikális volt 1961 légköre. Morris, aki szobrásznak készült, bevezette a fizikai illúziót a "konceptualizmusba" (mármint abba, amit ma így neveznek). A Szoborterv az iteratív oszthatóságra irányítja a figyelmet. Az Interjú, Morris eredeti szándékaitól függetlenül, új irányba viszi a művészetet: egyetlen, meghatározott személynek szóló titkos élményforrássá változtatja.

Morris írásban fennmaradt gondolatai ugyancsak figyelemreméltóak. La Monte Youngnak címzett 1960. szeptember 8-ai levelében elgondolkodtató dolgokat ír - a tömörség kedvéért tolvajnyelven - a fenomenológiáról, a pszichedelikus élményekről és az újdonság mibenlétéről. (Morris sokkal jobb, amikor szabadon "lebegnek" az ötletei, s nincsenek megterhelve divatos tudományos hivatkozásokkal.) Itt találkoztam először egy olyan utalással, hogy talán az anti-művészet ("Ant-Arktisz") a legjobb. A levél egy javaslattal zárul - ebből lett később a "Készíts elvesztenivaló tárgyat". Egy 1961-es szövegben (M.D.-Rx) kijelenti, hogy a művészetben mindinkább az idea lesz a fontos, és a fizikai tárgy csupán az idea támaszául fog szolgálni. Nyilvánvaló a kapcsolat a későbbi "konceptualizmussal". A mai kritikusok által is ismert Űrlap annak a függvényévé teszi a művészetet, hogy mit feltételezek egy magatartással kapcsolatban (s egyúttal előzménye a mai minimalista szobrászatnak). (Henry Flynt)


hu.wikipedia/Robert Morris


Artpool | Fluxus@Artpool | kereső / search | Fluxus@Artpool | Artpool