Alig vált Cage az avantgárd nyilvánosan elismert vezetőjévé, amikor máris új művészek bukkantak fel New Yorkban. Ők egy egészen másfajta radikalizmust képviseltek, és egy rövid ideig tartó, de eseménydús periódusban szorosan együttműködtek. Olyan meghatározó jelentőségű személyiségek érkeztek a művészetbe ebből a közegből, mint
La Monte Young,
Robert Morris,
Walter De Maria és
Yoko Ono. A csoportot La Monte Young toborozta össze, és ő volt a vezetőjük.
A korszak művészei közül
Robert Morris az, akinek a tényleges szerepéről a legnehezebb ítéletet alkotni. Maga
Young mondta nekem 1961 elején, hogy Morris az egyetlen, aki olyan avantgárd, mint ő.
Most, amikor e visszatekintés megírására készülve ismét áttanulmányoztam
Morris 1960 és 1962 közötti munkásságát, olyan úttörő jelentőségű elemekre bukkantam, amelyek mind a mai napig alig ismertek. Ezek a munkák megértetik velünk, mennyire radikális volt 1961 légköre.
Morris, aki szobrásznak készült, bevezette a fizikai illúziót a "konceptualizmusba" (mármint abba, amit ma így neveznek). A
Szoborterv az iteratív oszthatóságra irányítja a figyelmet. Az
Interjú, Morris eredeti szándékaitól függetlenül, új irányba viszi a művészetet: egyetlen, meghatározott személynek szóló titkos élményforrássá változtatja.
Morris írásban fennmaradt gondolatai ugyancsak figyelemreméltóak. La Monte Youngnak címzett 1960. szeptember 8-ai levelében elgondolkodtató dolgokat ír - a tömörség kedvéért tolvajnyelven - a fenomenológiáról, a pszichedelikus élményekről és az újdonság mibenlétéről. (Morris sokkal jobb, amikor szabadon "lebegnek" az ötletei, s nincsenek megterhelve divatos tudományos hivatkozásokkal.) Itt találkoztam először egy olyan utalással, hogy
talán az anti-művészet ("Ant-Arktisz") a legjobb. A levél egy javaslattal zárul - ebből lett később a "
Készíts elvesztenivaló tárgyat". Egy 1961-es szövegben (
M.D.-Rx) kijelenti, hogy
a művészetben mindinkább az idea lesz a fontos, és a fizikai tárgy csupán az idea támaszául fog szolgálni. Nyilvánvaló a kapcsolat a későbbi "konceptualizmussal". A mai kritikusok által is ismert
Űrlap annak a függvényévé teszi a művészetet, hogy mit feltételezek egy magatartással kapcsolatban (s egyúttal előzménye a mai minimalista szobrászatnak). (
Henry Flynt)