A fluxus
(történeti fejlődése és viszonya az avantgarde mozgalmakhoz)*

Manapság divatossá vált az avantgárd és az avantgárd minősítésre igényt tartó művészek között a képzőművészet definíciójának kitágítása és valamiféle labilis területté homályosítása, amely gyakorlatilag mindent magában foglal. Ez a nagyvonalúság, bár igen alkalmas arra, hogy minden analitikus gondolkodást visszametsszen, mindamellett hátrányos, mivel a szemantika, és így a szavak általi kommunikáció lehetőségét is elvágja. A határok megszüntetése a művészetet mint entitást nem létezővé teszi, mivel épp ellentéte, vagy egy nem-művészet létezése határozza meg a művészetet entitásként.
Mivel a fluxus-tevékenység a művészet határain, sőt azokon túl folyik, fölöttébb fontos a fluxusnak és fejlődésének a megértéséhez, hogy ezeket a határokat ésszerűen definiáljuk.

Az 1. diagram kísérletet tesz egy ilyen definícióra azon kategóriák fokozatos kizárásával, amelyeket azok, akik ezekben a kategóriákban tevékenykednek, nem tartanak a képzőművészet területéhez tartozónak.

1. diagram

A művészetnek a szemantikából eredő definíciója, amely alkalmazható a múltból és a jelenből vett minden példára (a definíció kizárásos alapon az átfogóbb kategóriáktól a szűkebbek felé halad).

* A múlt története mutatja, hogy minél kevésbé van az embereknek szabadidejük, annál kevésbé érdeklődnek mindezen szabadidős tevékenységek iránt. Lásd például az arisztokraták aktivitását a játékok, a sport és a képzőművészet területén, szemben a szénbányászokéval.
** A képzőművészet szótári definíciója: „Olyan tárgyak érdek nélküli előállításával foglalkozik, amelyek a képzelet és az ízlés termékei, és nincs közük a hasznossági szempontokat szem előtt tartó tárgykészítéshez.”
Mivel a fluxus és a vele kapcsolatban álló mozgalmak történeti fejlődése nem lineáris, mint amilyen egy kronologikus kommentár lenne, hanem inkább planimetrikus, egy diagram sokkal hatékonyabban írja le a fejlődést és a kapcsolatokat.

2. diagram
A különböző avantgárd mozgalmak kapcsolatai 1959 után

A különböző mozgalmakra gyakorolt hatások a hatás forrásának és a hatás erősségének jelzésével (az összekötő sávok eltérő vastagságával) vannak feltüntetve.

A fluxus-csoporton belül négy kategóriát különböztettünk meg:

1. Azok a személyek, akik hasonló tevékenységet folytattak a fluxus-kollektíva megalakulása előtt, majd a fluxuson belül tevékenykedtek, és mind a mai napig aktívak (ebbe a kategóriába csak George Brecht és Ben Vautier esik bele).
2. Azok a személyek, akik a fluxus megalakulásától kezdve és azóta is aktívan tevékenykednek a fluxuson belül.
3. Azok a személyek, akik a fluxus megalakulása óta a fluxustól függetlenül tevékenykedtek, de jelenleg a fluxushoz tartoznak.
4. Azok a személyek, akik a fluxus megalakulása óta a fluxuson belül tevékenykedtek, de azóta eltávolodtak a következő okokból:
a) Közösségellenes magatartás, szélsőséges individualizmus, személyes dicsőségvágy, primadonnakomplexus (Mac Low, Schmit, Williams, Nam June Paik, Dick Higgins, Kosugi).
b) Opportunizmus, olyan rivalizáló csoportokhoz való csatlakozás, amelyeknek nagyobb a publicitása (Paik, Kosugi).
c) Versenyszellem, rivalizáló kezdeményezések (Higgins, Knowles, Paik).

Ezeket a kategóriákat a nevekhez vezető, illetve az azokból kiinduló vonalakkal jeleztük. A fluxus-tömbből kivezető vonalak jelzik ezen személyek fluxustól való eltávolodásának megközelítő dátumát.

Fordította Szőke Annamária

[*] George Maciunas: Fluxus (Its historical development and relationship to avant-garde movements). Fluxus Edition, 1966 k., 43,214,3 cm. Reprodukálva (az eredetitől eltérő kétoldalas tördelésben): Richard Kostelanetz szerk.: Essaying Essays. Alternative Forms of Exposition. Out of London Press, New York–Noristown–Milano, 1975, 176A. és számos későbbi fluxus témájú kiadványban. Magyarul megjelent: G. M.: Írások, diagramok, i. m. 2–5.

A diagram első fele a szöveges rész, amelyet a 117–119. oldalon csak fordításban közlünk. A diagram grafikus, második fele a 120. oldalon található.

Maciunas diagramjait és keletkezéstörténetüket részletesen ismerteti Astrit Schmidt-Burkhardt tanulmánya (Maciunas’ Learning Machines, from Art History to a Chronology of Fluxus, Vice Versa Verlag, Berlin, 2003), amely magyarul is olvasható: Maciunas Learning Machines. A művészettörténettől a Fluxus-kronológiáig. MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2006.