english
Iannis Xenakis – persepolis (55:10)
Iannis Xenakis görög-francia zeneszerző (1922–2001) Romániában született, görög menekült családban. Már korán kiderült, hogy érdeklődése más, mint a "megszokott" kíváncsiság. 12-13 éves korában zongorázik, csillagászati könyveket olvas, matematikát és archeológiát tanul. Öntudatosan lenézve kezeli a hivatalos iskolai tanulmányokat. 16 évesen kezdi az Athéni Műszaki Egyetemen mérnöki tanulmányait, ahol matematikát, fizikát, jogot és antik irodalmat hallgat, miközben összhangzattant és ellenpontot is tanul. Egyetemi tanulmányait 1940-ben félbe kellett szakítania, amikor a II. Világháború elérte Görögországot. Egy csata során angol gránát robbantotta fel az épületet, amit Xenakis két bajtársával védett. Ennek az összecsapásnak a nyomát viselte élete hátralévő részében az arcán sebhely formájában, továbbá elveszítette bal szemét. Az ellenállásban való részvétele miatt halálra ítélték, ezért 1947-ben illegálisan Párizsba szökött, ahol mérnöki diplomájának köszönhetően Le Corbusier-nél, az ekkor már világhírű építésznél kezdett dolgozni. Ez ösztönözte, hogy a zenében alkalmazza a vizuális szemléletmódot felhasználva az építészeti tervezés technikai eszköztárát a zenei szerkesztésben.
Xenakis saját esztétikai törvényeket hozott létre az absztrakt matematikára alapozva, amelyek többek között egyedülálló filozófiát alkalmaztak a "véletlen" zenében. Ebből az elképzelésből kinövő zenéjének elnevezése sztochasztikus zene. Művészete túlmutatott az "egyszerű zenekomponáláson". Úgy hitte, a zene nem más, mint az intelligencia kifejezése hangokon keresztül, művei pedig alighanem a legracionálisabban felépített, legmonumentálisabb alkotások az Új Zene korából: olyan bonyolult szerkezetű, sokszor brutális hangvételű darabok, amelyek szétfeszítve minden keretet zúdulnak bele a hallgatóság nyakába, és felidézik azt a végtelen komplexitást, amely körülvesz minket a Természet alakjában.