nagykarcsi KULTIKUS MUNKAESZKÖZ GYŰJTEMÉNYE
K51/fedett udvar/hang 
ÜTŐS IMPOVIZÁCIÓ
Valaha az ember házi eszközei közül a sarló, az aratás kultikus eszköze volt. Egykor kultikus eszköz volt a pajzs, a kard, a dárda, amint szakrális tevékenységnek számított a kertművelés, állattenyésztés, kenyérsütés, dagasztás, vendéglátás, edényégetés, gyapjúszövés stb. is.
A kultusz megszentelt tevékenység, amit az ember az egész emberiség érdekében folytat a természet és önmaga üdvéért, mint a szellemi erők és istenek eszköze.
A történeti ember már csak önmagáért, a haszonért cselekszik, tevékenysége ezért elveszítette a szakrális jelleget. Valaha semmit sem volt szabad tenni, amit az ember csupán önmagáért, önös érdekeiért végzett.
Ez ugyanis nem kultusz, hanem munka, amely nem megszentelt tevékenység, ezért az őskorban tisztátalannak, nehéz, keserű, átokszerű tevékenységnek számított, amit csak a szolgák végeztek, ezért nem önkéntes áldozat, hanem kényszer.
A kultusz ősformája az ima, a közvetlen szolgálat a világ üdvéért. Lényege az önként vállalt áldozat, amelyben a világ egy darabját a kultuszt végző Istenhez emeli, visszaviszi oda, ahol a helye van: az égbe, a paradicsomba, az aranykorba. Megszólal az ember és rajta keresztül a föld minden porszeme.
A kultusz nem az egyes emberé, hanem a közösségé, az egész emberiségé, az üdvösségé, ebben áll misztériuma. Ezért kéri az ima, hogy az ég leszálljon a földre és idelent égi lét valósuljon meg. (lásd még a fluxus kritériumait)
