„Balatonbogláron is állítottam ki olyan konstrukciót, ami a tilossal foglalkozott.
A művészettörténészek gyakran arra gondolnak, hogy ez a három „T”-vel kapcsolatos, a tiltott, tűrt, támogatott, „t” betűjével kapcsolatos fogalom. Nyilván arra is vonatkozik, de az alapeszme egy esztétikai rendszerben van, méghozzá az állam és az egyház által megállapított tilosra vonatkozik. Nem az aktuális, szocialista vagy ún. szocialista államrend és annak egyháza által felállított rendjében, hanem világméretekben. Nekem az volt fontos, hogy megnevezzem ezt a területet, a tilos területét, és azt ajánljam, hogy legyen a dolog tilos, mert hiszen számunkra kimutathatóan mindig is az volt a művészet.

Balatonbogláron, az oltár helyén egy A 4-es írólapra apró betűkkel felírtam azt, hogy Légy tilos! Egy kordont húztam elé, így a publikum, amikor odaérkezett, nem tudta elolvasni, mert olyan messze volt a szöveg. Tehát ahhoz, hogy ezt valaki el tudja olvasni, át kellett másznia a korláton, és amikor átmászott a korláton, akkor azt olvasta, hogy Légy tilos!

Tehát pontosan azt olvasta el, amit elvégzett, átlépte a korlátot.” (Interjú St. Auby Tamással, 1998)