1.
"Vajon több részből kell-e állnia annak, ami megismeri önmagát? Talán az egyik részével szemléli a többit, és ebben az értelemben mondható el róla, hogy megismeri önmagát? Hiszen az, ami teljességgel egyszerű, nyilván nem tud önmaga felé fordulni és fogalmat alkotni magáról."(1)
A művek egy csoportja a műalkotás mibenlétéről való diskurzushoz kapcsolódik, a művészet és médium kapcsolatát, problematikáját vizsgálja. A Duchamp-i gondolatot továbbvive (és nem az idézet miatt) Kaszás Tamás Tibor funkciójából kiforgatott, háromszögletű, biciklikerekes posztamense a múzeumi – kiállítótermi szituációt fogja vallatóra. Ez nem egy műtárgy alapzata, épp ellenkezőleg: lámpájával (de formája révén is) valami másra irányul, kerekei dinamizmusra utalnának, de a tárgy mégis mozgásképtelen – statikai szempontból akár szolgálhatna is posztamensként. Míg Farkas Roland "Etető" című tévés installációja, Vécsei Júlia, "Adáshiba" című interaktív munkája és Erdődy József Attila "Monitor" című olajfestménye egyenesen az újszerű médiumokról, addig Nyitrai Orsolya interaktív installációja a médium mibenlétéről szól. Up-to-date technológiával Nyitrai egy másként nem mint (ön)irónikusként értelmezhető szituációba, a prezentált diszkógömb és a reprezentált aranyborjú multimediális találkozásához tereli a nézőt; a mű akkor szólal meg, amikor bűvkörébe lépünk.
(1) Plótinosz, V.3.1. In: Az Egyről, a szellemről és a lélekről. Bp. 1986.
[intermédia] [induktor] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [csomópont]