6.
"Miért szolgálná szeretetből végrehajtott cselekedetem kevésbé az általános jólétet, mint ha csak azért hajtom végre mert kötelességemnek érzem az általános jólét szolgálatát? A puszta kötelesség fogalom kizárja a szabadságot, mert nem ismeri el az individuális elemet."(1)
Az előzők introverziójával szemben Bakos Gábor, Erhardt Miklós, Langh Róbert és Seres Szilvia kimondottan szociális érdeklődésűek. Valamennyien a magyarországi ´klasszikus´ konceptuális hagyományokat folytatják – akár fotóhasználatról, computer-munkáról vagy projektről legyen szó. Seres Szilvia A kultúra áru című munkájában interaktívvá alakította egy, A. Ádám Józseffel, Kiss Éva Emesével, Rajz Helga Eszterrel és Tálosi Gáborral együtt készített videófilmjét. A különböző médiumokban megvalósult alkotásokban más és máshová helyeződik a hangsúly. Ebben a néző közreműködése szükséges ahhoz, hogy "megszólaljanak" az interjúalanyok – ekképp a művész szinte szó szerint "csak közvetítőként" jelenik meg az emberek közti kommunikációban. A közhely-mondat egyforma/különböző ismétlése/ismételtetése felerősíti az iróniát és nemhogy elmosná az eredeti "problémát", még hangsúlyozza is, ezenkívül új társadalmi kontextusba kerülve újabb jelentésrétegeket nyer (mások viszont elhalványulnak). Szabó Eszter Ágnes Roskó Gáborral folytatott cserekereskedelme (rajz -- lekvár) az előzőekkel látszólag ellentétes irányba mutat; ám a művész pont, mindezideig magán, illetve családi tevékenységként száműzött asszonyi munkákat társadalmasít, (természetesen nem számíthatjuk ide a konzervgyári termékeket, hiszen azok úgy aránylanak Szabó Eszter Ágnes dzsemjeihez mint az olajnyomatok az olajfestményhez) azaz áruvá teszi (tenné) a kultúrát (a művész munkájának gyümölcsét). A lekvár-művészet emancipációját adekvát módon, hímzett falvédőn örökíti meg.
(1) Rudolf Steiner: A szabadság filozófiája, Bp.é.n. 121.o.
[intermédia] [induktor] [1] [2] [3] [4] [5] [7] [csomópont]